„Meg kell csinálni, mert április 12-én választások lesznek” – jelentette ki Bélavár független polgármestere, miközben a falu közösségi házában a falat javította a díszteremben, ahová hamarosan voksolni érkeznek a helybeliek. Nem csak a településvezető, szinte mindenki a választásra készül ebben az apró, 310 lakosú faluban.
„Én a Tisza győzelemében reménykedek, de sok itt az idős ember, ők a Fideszre fognak szavazni” – magyarázta biciklijéről leszállva egy hatvanas éveiben járó asszony. Úgy látja, Magyar Péterék esélyeit erősen rontja errefelé, hogy a fiatalok rég elmentek Pécsre, Budapestre, vagy külföldre, és főként az idősek maradtak itt.
Hasonlóan vélekedik a boltból hazafelé tartó középkorú pár is. Ők azt latolgatják, hová érdemes bejelentkezniük, hol ér többet a szavazatuk. Ebből a szempontból jó helyen vannak: itt jelentősen többet ér a voksuk, mintha például Esztergomban élnének. Bár az Alaptörvény rögzíti, hogy egyenlő és általános választójog illeti meg a szavazópolgárokat, Somogy megyében – különösen ebben a körzetben, ahol csak mintegy 57 ezer a választásra jogosultak száma – jóval kevesebb ember dönt az egyéni mandátum odaítéléséről.
A híreket nem követik minden nap, a Tisza Pártot figyelik, de – több falubelivel ellentétben – nem mentek el meghallgatni Magyar Pétert, amikor a pártelnök a közeli Babócsán járt. Ezzel együtt úgy gondolják, „ez így nem mehet tovább”, ők is változást szeretnének. Szerintük a korrupció nem csak a nagypolitikát fertőzte meg, a kistelepüléseket éppúgy érinti. Igaz, elismerik, náluk azért nem ez a legnagyobb probléma. Őket például most épp az bosszantja, hogy nemrégiben „Jézust a kereszttel együtt leszerelték a telefonfülke mellől.”
„Nem vagyok megkeresztelve… – kezdett bele az asszony, de férje közbevágott és helyette fejezte a mondatot: „De hited az van”.