Ha a hatalom veszít, az persze nem jelenti azt, hogy mostantól másképp leszünk egyformák. Nem erre adunk felhatalmazást, hanem pont arra, hogy lehessünk sokfélék, különbözőek, a mélyen hívő falusi kertésztől a liberális leszbikusig. Akik most együtt indulnak el. Nem azért, mert pont ugyanazt gondolják, hanem mert mind kinőtték Orbán ketrecét. Aztán majd vigyázunk, hogy ne építsünk új ketrecet.
Orbán Viktor másfél évtized uralkodás után szembenéz eddigi legerősebb kihívójával. Elsütötte az összes trükkjét. A fölényes lekezelést, az örökké való hatalom gőgjét. „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.” Ó, a sas akkor még nem kapkodott. Aztán a reménytelen helyzetben lévő ember köré gyűlt a remény. És
a sas kapkodni kezdett, mostanra pedig már kotkodácsol.
Ellőttek minden töltényt, pénzügyektől a magánéletig. Dübörgött a hazaárulás vádja, a brüsszelezés, ukránozás, a lopott pénzből, kontraszelektált suttyókkal üzemeltetett propaganda monoton kántálása. A habzó vicsorgás gyermekotthonok előtt, aminek az állami pedofília rettenetes vádját kellett volna elfednie, de csak felerősítette. A titkosszolgálatok támadása, szintén eredménytelenül, csúfos lebukással a végén.
Predrag Petrović szerint Orbán és Vučić rendszere is mélyen bele van ágyazva különféle korrupciós ügyekbe, így nem csupán politikai hatalomvesztésről, hanem akár büntetőjogi felelősségre vonásról is szó lehet.
Semmi sem működött. A gépezet, ami oly könnyen bánt el filozófusokkal, egyetemistákkal, tanárokkal és újságírókkal, most csődöt mondott. A kontraszelektált suttyók egyre dühödtebben verték az asztalt, és egyre frusztráltabban látták, hogy nincs hatásuk. Megjelent a félelem, hogy az útonállásnak vége szakadhat, a nullasággal szerzett jövedelem veszélybe került.
Elrendelték Boldog István és Fehér Petra bűnügyi felügyeletét, nyomkövetőt kapnak.
