Orbán Viktor másfél évtized uralkodás után szembenéz eddigi legerősebb kihívójával. Elsütötte az összes trükkjét. A fölényes lekezelést, az örökké való hatalom gőgjét. „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásával a kormány nem foglalkozik.” Ó, a sas akkor még nem kapkodott. Aztán a reménytelen helyzetben lévő ember köré gyűlt a remény. És
a sas kapkodni kezdett, mostanra pedig már kotkodácsol.
Ellőttek minden töltényt, pénzügyektől a magánéletig. Dübörgött a hazaárulás vádja, a brüsszelezés, ukránozás, a lopott pénzből, kontraszelektált suttyókkal üzemeltetett propaganda monoton kántálása. A habzó vicsorgás gyermekotthonok előtt, aminek az állami pedofília rettenetes vádját kellett volna elfednie, de csak felerősítette. A titkosszolgálatok támadása, szintén eredménytelenül, csúfos lebukással a végén.
https://hvg.hu/itthon/20260407_vajdasag-torok-aramlat-orban-viktor-aleksandar-vucic-valasztas-mentoakcio
Semmi sem működött. A gépezet, ami oly könnyen bánt el filozófusokkal, egyetemistákkal, tanárokkal és újságírókkal, most csődöt mondott. A kontraszelektált suttyók egyre dühödtebben verték az asztalt, és egyre frusztráltabban látták, hogy nincs hatásuk. Megjelent a félelem, hogy az útonállásnak vége szakadhat, a nullasággal szerzett jövedelem veszélybe került.
