Sokat tett a kormány 2010 óta azért, hogy a parlament törvénygyár jellege megváltozzon. Az új módi – például a viták egy részének átterelése a bizottsági ülésekre, a felszólalások időtartamának limitálása, a „tárgytól való eltérés” keményebb szankcionálása – akár racionális döntés is lehetett volna. Csakhogy a számok és a végtermék egyaránt azt mutatják, hogy a történteknek nem annyira a jogtechnikai, mint inkább a politikai következménye a fontos: ez pedig nem más, mint a törvényhozás súlyos leértékelődése.
Ha igaz, hogy sok beszédnek sok az alja, azzal még nem is lett volna különösebb probléma, hogy a most záruló ciklusban már egy félórás felszólalás is elég volt ahhoz, hogy valaki felállítsa a műfaj rekordját. E kétes dicsőséget a drogvadászati kormánybiztos, Horváth László vívta ki, aki a jogszabály tavaly tavaszi vitájában 11 másodperc híján félórás vezérszónoklattal tette próbára képviselőtársai türelmét. Összehasonlításképpen: az első Orbán-kormány idején a leghosszabb egybefüggő felszólalás rekordját másfél órásnál is hosszabb beszéddel lehetett kiérdemelni (a csúcstartó MSZP-s Baja Ferenc 1998. december 1-jén a költségvetés vitájában elmondott beszédének 73. percében még csak ott tartott, hogy ez volt „az általános bevezető”).
Kormánypárti politikusok a parlament 2025. szeptember 22-i ülésén
Túry Gergely
A kormánypárti kétharmad azonban nemcsak a terjengős vitáknak szabott határt, de folytatta azt a – 2010 óta töretlen – gyakorlatot, hogy
ők határozzák meg már azt is, ki és miről beszélhet.
