Barabási Albert-László: Minden betegség hálózati betegség

Barabási Albert-László akkor vág bele egy kutatásba, ha úgy érzi, hogy bostoni laborja egyedi módon tudja azt megközelíteni és potenciális áttörésre lehet számítani. A nemzetközi hírű tudós az orvoslás és a fizikai hálózatok mellett újabban a képzőművészeti folyamatok adatalapú megközelítése iránt is érdeklődik.

Civilizációs korszakváltás határán vagyunk a Big Data, az AI korában. Ennek az állapotnak a lenyomatát örökíti meg az adatok nyelvén A képlettől a képig – A dataizmus művészete című kiállítása, ami most a Műcsarnokban látható?

A kiállításnak nem az a célja, hogy túllihegje a digitalizáció, a közösségi média, a mesterséges intelligencia témáját. A képlettől a képig az elmúlt három évet felölelő festészeti projekt, ami tudományos kísérletezési módszerekkel és mentalitással közelít a festészethez. Ugyanazokat a kreatív folyamatokat próbáltam létrehozni a budapesti műteremben, a Barabási Atelier-ben, mint ami a bostoni laboromban, a Barabási Labben láthatóan működik.

Az adatokból való kép- és látványalkotással a köztudatban akarta jobban elültetni azt, hogy adatalapú társadalomban élünk, vagy a tudomány és a művészet közötti átjárhatóság, a kettő interakciója érdekelte?

Elsőként a Ludwig Múzeumban rendezett Rejtett mintázatok című tárlaton a művészet eszközeit vittük be a tudományba azért, hogy a laborunk által kutatott folyamatokat ábrázoljuk. A belső adatok vizualizációjánál nem az volt a cél, hogy múzeumban vagy más formában megmutassuk őket, hanem hogy megértsük az adatokat, amelyeken keresztül dolgozunk. Akkor született meg annak az igénye, hogy adatok segítségével egyedi alkotásokat hozzunk létre azokkal a médiumokkal, amelyeket a képzőművészeti világ tud értelmezni. Ezután váltottunk, és már nem az a cél, hogy a tudomány számára, hanem hogy művészeti kontextuson belül értelmezhető munkákat hozzunk létre.

A képre kattintva galéria nyílik:

A mostani kiállítás három fő témája az álhírek, a betiltott könyvek és a személyes adatok. Ezekre felfűzhető korunk társadalma is?

Az első téma, a fake news adta magát, akkoriban másztunk ki a Covidból, friss, zsigeri tapasztalatunk volt, és már dübörgött a pandémiával kapcsolatos álhírgyártás, mire vége lett a járványnak. A második és a harmadik téma organikusan alakult az elsőhöz. A New York-i Közkönyvtártól érkezett felkérés kapcsán találkoztam egyáltalán azzal a jelenséggel, hogy zajlik Amerikában egy aktív könyvbetiltási folyamat. Azokra a könyvekre koncentráltunk, amelyek pillanatnyilag be indexen vannak az Egyesült Államokban, például azért, mert szexuálisan explicit jeleneteket tartalmaznak. A személyes adatok projekt adta magát, hiszen ezek különösen is meghatározzák az életünket. Azt próbáltuk körbejárni, hogy milyen mértékben korlátoznak, illetve nyitják meg a lehetőséget számunkra. Mindezt a művészet eszközeivel, ami színekről, formákról, az adatokkal való emocionális kapcsolatról szól. Ezek a projektek számomra azért érdekesek, mert univerzális üzeneteket tartalmaznak, egyetemes tapasztalatra épülnek.

Hozzászólások