A brit történelem rekorder uralkodója nemcsak a stabilitás és a folyamatosság jelképe volt, és a szolgálatának a jelentősége sem csak az uralkodásban érhető tetten. Pontosabban az uralkodásának volt egy talán kevéssé nyilvánvaló feladata is: a monarchia fennmaradása érdekében a trónörökösét a legjobb tudása szerint fel kellett készítenie a trónra. II. Erzsébet öröksége rendkívül szerteágazó, de a mentori teljesítménye III. Károly királyi szolgálatában nap mint nap tetten érhető.
A monarchia iránti elkötelezettségének lényegében a bizonyítéka az, hogy mindent megtett a folyamatosság értekében. III. Károly megkapta az iránymutatást, a támogatást és a bizalmat is az anyjától, hogy felkészüljön a koronával járó hatalmas felelősségre.
Károly és Erzsébet a királynő platinajubileumán
Daniel LEAL / AFP
Ez akkor is érvényes, ha Károly sokáig úgy érezte, mindent megkapott, csak épp a szülői öleléseket nem. Ahogy Ingrid Seward írja a My Mother and I (Az anyám és én) című könyvében: Károlyt mindkét szülője nagyon szerette, de távolságtartóak voltak vele. Ritkán ölelték meg, egyikük sem volt az az ember, aki fizikailag mutatja ki a szeretetét, és nem érezték szükségét annak sem, hogy kimutassák vagy szavakba öntsék az érzéseiket – az érzelmi biztonságot így a nevelőnők jelentették a trónörökösnek.
Cselekedeteivel és szavaival az anyja belé nevelte a kötelesség, az önzetlen szolgálat és az elkötelezettség értékeit. De ebben mindkettejüknek nagy munkája volt.
https://hvg.hu/elet/20220918_II_Erzsebet_kiralyno_halala_brit_monarchia_gyasz
