Amikor azt mondta, hogy érezték a politikai nyomást, ezt a gyakorlatban hogyan képzeljük el?
Volt, hogy érkezett egy névtelen panasz, és már az eljárás megindítása előtt is tudtam, a véleményezésben is leírtam, hogy igazából semmi értelme az eljárásnak, vagy legalább még végezzünk kis felderítő munkát. De ezt olyan szereplővel szemben kellett megindítani, akit a kormányzat éppen nem kedvelt. Aztán előbb jött az eljárás megindításáról a hír a Magyar Nemzetben, mint hogy a belső kommunikációban megjelent volna. Voltak ügyek, amelyeknek szerintem a súlya viszonylag jelentéktelen volt, de ha abban mondjuk benne volt a Spar, akkor azt el kellett indítani. Vagy épp csak a külföldi tulajdonú szereplővel szemben indult eljárás, a magyarral szemben nem.
Az ágazati vizsgálatokba jobban belelátok, azokban a nulladik perctől a legvégéig én veszek részt. Mindig egyeztetni kellett az elnökkel, az elnökhelyettessel, a kommunikációs vezetővel a javaslatainkat, a megállapításainkat, majd az egész jelentést. Itt lehetett érezni azt, hogy ha a kiskereskedőknél nem találtunk problémát, akkor megkérték, hogy ha még van profitjuk, akkor írjuk le, hogy tehettek volna még többet az árak csökkentéséért, de ha veszteségesek, akkor azt kellett leírni, hogy a korábbi években meg nyereségesek voltak.

A Partizánnak adott interjújában beszélt arról, hogy indoklás nélkül leállt a vizsgálat, amikor egy fúzióval kétszereplősre szűkült a budapesti repülőtér földi kiszolgálásának piaca. Ez hogy történt?