Új ipari modell vár Kelet-Európára, a szerepünk már néhány éven belül eldőlhet
A mesterséges intelligencia és az automatizáció olyan mértékben alakítja át a gyártást, hogy hamar ki fog derülni: szintlépés vár a régiónkra, vagy kivonulás?
A kelet-európai ipari modell két évtizeden át jól működött: a nyugati cégek idehozták a termelést, a régió pedig képzett és költséghatékony munkaerővel, stabilitással és uniós tagsággal szolgált. Most viszont a játékszabályok változóban vannak.
A Boston Consulting Group (BCG) számításai szerint több mint ezermilliárd dollárnyi ipari termelés helye válhat kérdésessé, vándorolhat el Nyugat-Európából és a skandináv országokból, ha a vállalatok nem hajtják végre időben a technológiai átállást. Az Egyesült Államokban további 440 milliárd dollárnyi termelés jövője bizonytalan.
A tét nem kisebb, mint az európai gyártókapacitások jelentős részének jövője, de a BCG friss tanulmánya alapján megfelelő beruházásokkal és támogató iparpolitikával ennek jelentős része megőrizhető.
A háttérben nem a hagyományos kiszervezési logika áll. A mesterséges intelligenciára épülő, úgynevezett Factory of the Future (FoF) megoldások egyes iparágakban már annyira csökkentik a termelési költségeket, hogy olcsóbb lehet egy német vagy amerikai gyár helyben történő korszerűsítése, mint a termelés áthelyezése egy alacsonyabb bérszínvonalú országba.
Ettől függetlenül maradnak olyan ágazatok, ahol továbbra is a relokáció a racionális döntés. Ebben az átalakulásban Kelet-Európa különösen érdekes helyzetben van. A BCG szerint Magyarország, Lengyelország és Csehország nemcsak megőrizheti az elmúlt években kiépített nearshoring szerepét, hanem bizonyos ágazatokban tovább is erősítheti azt. Ehhez azonban szükség lesz technológiai beruházásokra, a digitális infrastruktúra és a munkaerő készségeinek fejlesztésére.
Három áttörés állította új pályára a gyártást
„A jövő gyára” nem új koncepció, az elmúlt években azonban egyszerre három olyan technológiai áttörés is bekövetkezett, amely gazdaságilag életképessé tette a termelési rendszerek teljes átalakítását.
Az első az úgynevezett agentic rendszerek gyors fejlődése, amelyek már nemcsak részfeladatokat, hanem összetett gyártási folyamatokat is képesek koordinálni.
A második a fizikai és virtuális mesterséges intelligencia érettsége: a robotok betanításához szükséges idő 70 százalékkal csökkent, miközben az automatizálható feladatok köre jelentősen bővült.
A harmadik tényező a számítási kapacitás robbanásszerű növekedése. A rendelkezésre álló feldolgozási teljesítmény az elmúlt évtizedben nagyjából ezerszeresére nőtt, ami lehetővé teszi a valós idejű szimulációkat, az AI-modellek futtatását és a komplex gyártási rendszerek optimalizálását.
A Factory of the Future, vagyis a FoF lényege nem egy-egy gép vagy gyártási pont korszerűsítése, hanem a teljes termelési rendszer újragondolása. Az automatizáció, az energiafelhasználás optimalizálása, a minőség-ellenőrzés, a karbantartás és a termeléstervezés ugyanannak az integrált rendszernek a része. Emiatt az egyes fejlesztések nem egyszerűen összeadódnak, hanem erősítik egymás hatását.
A FoF-megoldások akár 60 százalékos termelékenységi megtakarítást (amikor ugyanazon mennyiségű munkát kevesebb erőforrással végeznek el) is eredményezhetnek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a dolgozók 60 százaléka feleslegessé válik. A versenyképesség terén való lemaradás jelent kockázat a munkahelyek számára, mivel a versenyelőnyüket elvesztő gyárak máshová költöznek.
Német, amerikai és dél-koreai példák
Egy németországi kávépörkölő és csomagoló vállalatnál az automatizáció, az intelligens folyamatvezérlés, a prediktív karbantartás és a központi adatkoordináció együttesen közel 60 százalékkal csökkentette a munkaerőigényt. Emellett mérséklődtek az energia- és raktározási költségek is, így a teljes konverziós, vagyis a teljes előállítási költség több mint 40 százalékponttal esett.
Az Egyesült Államokban egy gyógyszeripari vállalat a tabletta- és kapszulagyártásban digitálisfolyamat-kontrollt, IoT (Internet of Things) alapú monitoringot, fejlett analitikát és valós idejű minőség-ellenőrzést vezetett be. Az eredmény itt is több mint 60 százalékos munkaerő-megtakarítás és 30 százalékpontos előállításiköltség-csökkenés lett.
Egy dél-koreai akkumulátorcella-gyártónál a folyamatok újratervezése, az AI-alapú minőség-ellenőrzés és az optimalizált gyártási lépések mintegy 30 százalékkal csökkentették a munkaerőigényt, miközben a konverziós költségek több mint 25 százalékponttal mérséklődtek.
A közös pont mindhárom esetben az, hogy a megtakarítás nem kizárólag a munkaerőből származik. Az energiafelhasználás, az anyagveszteség, a selejtarány és a kapacitáskihasználás javulása egyszerre jelentkezik. A munkaerő szerepe nem csökken, hanem átalakul. A BCG 1000 gyártó cég vezetőjét megkérdező felmérése szerint a válaszadók 87 százaléka úgy látja, hogy a képzett munkaerő és a megfelelő készségek még fontosabbá válnak a Factory of the Future környezetben.
A digitális infrastruktúrát 69 százalék nevezte kulcsfontosságú tényezőnek. Ez különösen fontos üzenet Kelet-Európa számára, ahol a versenyképesség jövője egyre inkább az oktatáson és a digitális készségeken múlhat.
Hol érdemes gyártani?
A BCG a gyártóhelyszínek versenyképességének vizsgálatára saját indexet fejlesztett. A Manufacturing Competitiveness Index 42 költség- és minőségi tényezőt értékel, és azt vizsgálja, hogyan változik egy ország versenyképessége a FoF bevezetésével.
Az első szempont a lokalizáció. Egyre több iparágban válik fontossá, hogy a termelés közel legyen a piachoz. Az ellátási láncok sérülékenysége és a geopolitikai kockázatok miatt erősödik az „ott gyártunk, ahol eladunk” logika.
A második a technológia költséghatása. A magas bérszintű országokban egy automatizált munkakör kiváltása nagyobb megtakarítást eredményez, mint egy alacsony bérszintű gazdaságban. Emiatt a beruházások megtérülése a magas bérszintű országokban gyakran gyorsabb.
A harmadik kérdés az, hogy az adott ország mennyire képes ténylegesen realizálni ezeket a nyereségeket. Az autóiparban például a megtérülési idő egyes alacsonyabb költségű országokban akár nyolcszor hosszabb lehet, mint az Egyesült Államokban. Európa egy részén ugyanakkor a magas munkaügyi átstrukturálási költségek mérséklik ezt az előnyt.
A negyedik tényező a kereskedelempolitika. A BCG felmérése szerint egy 25 százalékos vám már elegendő ahhoz, hogy a gyártók 90 százaléka számára megszűnjön az offshore termelés gazdasági előnye. A szerzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a vámok önmagukban nem helyettesítik a technológiai fejlesztéseket. Azok a vállalatok, amelyek kizárólag a kereskedelempolitikai védelemre támaszkodnak, hosszabb távon versenyhátrányba kerülhetnek azokkal szemben, akik a termelési rendszereiket is modernizálják.
A következő szempont a helyi adottságok minősége. Idetartozik a digitális infrastruktúra, a szakképzett munkaerő elérhetősége, a szabályozási környezet és a beszállítói ökoszisztéma. Ebben az összevetésben az Egyesült Államok és Németország áll az élen, míg Magyarország a BCG rangsorában a középmezőnyben szerepel.
Az utolsó kulcstényező az üzleti környezet. Nem mindegy, hogy egy meglévő gyár korszerűsítéséről vagy egy teljesen új üzem építéséről van szó. A meglévő eszközök, a bezárási költségek és az egyszeri beruházások jelentősen befolyásolják a végső döntést.
Európa nem feltétlenül vesztes
Az egyik legfontosabb következtetés az, hogy Nyugat-Európa nem minden iparágban veszít versenyképességéből az Egyesült Államokkal vagy Kínával szemben.
Az élelmiszeriparban, a védelmi iparban és az autóiparban a Factory of the Future jelentősen javíthatja az európai gyártók helyzetét.
Az automatizáció csökkenti a költségeket, miközben a fogyasztókhoz való közelség és a rövidebb ellátási láncok további előnyt jelentenek. Az élelmiszeripar különösen érdekes eset, mert a logisztikai költségek jelentős súlyt képviselnek. A BCG számításai szerint egy német élelmiszeripari üzem a hazai piac kiszolgálásakor akár 14 százalékpontos költségelőnyt is elérhet egy kínai gyártóhellyel szemben.
Más területeken azonban a technológia sem tud minden hátrányt eltüntetni. Az akkumulátorgyártásban és a félvezetőiparban még a legfejlettebb technológiák alkalmazása mellett is jelentős költségkülönbség maradhat fenn Európa és Ázsia között. Az akkumulátorcella-gyártás esetében a BCG 15 százalékpontos versenyképességi különbséget azonosított a teljes FoF-átállás után is.
Az akkumulátorgyártásban és a félvezetőiparban a strukturális költségkülönbségek még a legfejlettebb automatizáció mellett is jelentősek maradnak. Ezekben az ágazatokban a nyersanyagokhoz való hozzáférés, a beszállítói hálózatok és a meglévő ipari ökoszisztémák továbbra is meghatározó tényezők. A BCG szerint ugyanakkor a legnagyobb kockázat nem az, ha egy ország beruház a Factory of the Future technológiákba, hanem az, ha ezt nem teszi meg.
Kelet-Európa a győztesek között?
Kelet-Európa az elmúlt két évtizedben a nyugat-európai gyártók egyik legfontosabb termelési bázisává vált, különösen az autóiparban, a gépgyártásban és az elektromos berendezések előállításában.
Ez a pozíció egyre nagyobb nyomás alá kerül. Az egyik oldalon Dél- és Délkelet-Ázsia jelent kihívást. India, Vietnám és más országok továbbra is jelentős költségelőnnyel rendelkeznek a munkaintenzív ágazatokban. A másik oldalon Nyugat-Európa próbálja a fejlett technológiák segítségével visszahozni vagy megtartani a termelést. A BCG szerint a Factory of the Future részben átírhatja ezt a versenyt, mert az automatizáció csökkenti az olcsó munkaerő jelentőségét. Ez kedvezhet Kelet-Európának, amely földrajzi közelséget, fejlettebb infrastruktúrát és az uniós piac közvetlen elérését kínálja.
A megfelelő beruházások mellett a technológiai átállás tovább erősítheti Kelet-Európa pozícióját. A régió különösen az elektromos berendezések gyártásában és a gyógyszeriparban profitálhat a változásokból. Ezek azok a területek, ahol Nyugat-Európa strukturális okokból kevésbé versenyképes, ugyanakkor a technológiai fejlesztések révén Kelet-Európa magasabb hozzáadott értékű szerepköröket is megszerezhet.
A siker ugyanakkor nem automatikus. A digitális infrastruktúra és a munkaerő készségeinek fejlesztése lesz a döntő tényező. Azok az országok, amelyek ezen a területen lemaradnak, könnyen elveszíthetik jelenlegi előnyüket.
A legnagyobb kockázat a tétlenség
A gyártóipar hosszú ideig viszonylag egyszerű logika szerint működött: a vállalatok ott termeltek, ahol a költségek a legalacsonyabbak voltak. A Factory of the Future ezt a logikát írja át. A jövőben a versenyképességet egyre inkább az határozza meg, hogy egy vállalat mennyire képes integrálni a technológiai beruházásokat a gyártási stratégiájába. A kérdés már nem pusztán az, hogy hol érdemes gyártani, hanem az is, hogy milyen technológiával.
Kelet-Európa számára a következő néhány év ezért jóval többet jelent egy szokásos beruházási ciklusnál. Most dől el, hogy a régió megőrzi-e helyét az európai ipar térképén, vagy fokozatosan elveszíti azt a szerepet, amelyet az elmúlt húsz évben felépített magának.
A választás lezajlott, de a kérdéseknek nincs vége. A következmények most kezdődnek. A hvg360 Prémium hírlevelek a napi hírfolyamon túl segítenek eligazodni egy olyan időszakban, ami mindannyiunk számára új.
Egyfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: adatokból történetek, jogi magyarázatok, közélet női szempontból, kultúr- és médiamegfejtés programajánlattal, külföldi lapok heti hírszemléje; másfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők gondolatait olvashatjátok a gazdaság és a menedzsment területeiről, nemzetközi kutatásokról, vagy a mindent behálózó mesterséges intelligenciáról.
