Az elmúlt hónap szakpolitikai és szakmai érdekvédelmi javaslataiban számos visszatérő motívum figyelhető meg. Másfél évtizednyi kormányzati hübrisz és bántalmazás után szólalnak meg a tudomány, az oktatás és a kultúra szereplői és intézményeik azonnali felszabadítását követelik, továbbá kiszámíthatóságot, önkormányzatiságot és szakmai döntéshozatalt várnak el. Ezzel együtt a lelkesedésből vagy éppen egzisztenciaféltésből megfogalmazott elképzelések szokatlanul széles skálán mozognak: a 2010 előtti állapotok visszaállításának javaslata, az azonnali kármentés szükségessége és egy korszerűbb, ellenállóbb, átláthatóbb intézményrendszer ígérete egyaránt megjelenik bennük.
A kép tehát vegyes, de nem reménytelen. Az egyetemek felszabadítása a politikai-kuratóriumi kontroll alól, az MTA és a kutatóhálózat kapcsolatának rendezése, az NKA szakmai működésének helyreállítása, az Erasmus, illetve a Horizon Europe kínálta lehetőségek újranyitása, a tankönyv-monopólium megtörése, a szakszervezeti és intézményi jogok helyreállítása mind sürgős, nem halogatható feladatok.
A restauráció önmagában csapda
A NER előtti, sőt részben a kilencvenes évekből örökölt intézményi rendszer sem tekinthető ideálisnak: gyakran alulfinanszírozott, informális alkukra épülő, gyenge felelősségi szabályokkal működő, egyenlőtlenségeket újratermelő világ volt.
Az intézményi reformigények kakofóniájában több megszólalás túlságosan leegyszerűsítő megközelítéssel él: az autonómiát az államtól való távolságként, a közfinanszírozást automatikus pénzjáradékként, a szakmaiságot pedig belső körök önigazolásaként jeleníti meg. Pedig az önkormányzatiság csak elszámoltathatósággal együtt védhető; a közpénz csak nyilvánossággal együtt legitim; az intézményi függetlenség csak akkor több rendiségi zárványnál, ha a döntésekbe a tanárokon, kutatókon és művészeken túl a diákok, technikai dolgozók, szülők, helyi közösségek és pályakezdők is beleszólást kapnak.
https://hvg.hu/itthon/20260416_mta-egyetert-leendo-kormany-programfo-celok-egyeztetes-tisza-part
Nem kérdés, hogy a NER által létrehozott intézményi torzulások miatt a helyreállítás elkerülhetetlen. Autonómia, jogbiztonság, szakszervezeti jogok, átlátható finanszírozás és a mindenkori politikai kinevezettektől védett szakmai döntéshozatal nélkül nem kezdhető meg Magyarország modernizációja. A messzebbre tekintő javaslatok viszont már nem puszta restaurációról beszélnek, hanem arról, hogyan lehetne az intézményeket demokratikusabban, ellenőrizhetőbben és a politikai bekebelezéssel, pénzügyi kiszolgáltatottsággal, informális hatalmi nyomással szemben ellenállóbban működtetni.
