A lassan kifutó X generáció számára maradt még kiút: visszatalálni a boldogsághoz. Az X generáció megállapodott férfiai és női azért vannak túlreprezentálva az illatgyertyákat és a háncsból készült szőnyegeket áruló boltok levelezőlistáján, mert még mindig reménykednek valami varázserőben.
Joe (Seth Rogen) és Angela (Olivia Wilde) is szeretne úgy élni, ahogy régen, de már nincsenek összhangban: például szexről legalább másfél éve nincs szó. Angela a maga világát építi, egy letisztult koppenhágai stílusú lakást, ami iránt más tökéletesen érzéketlen, pedig felettébb költséges. Joe pikírt zenetanár, tehetetlen, frusztrált, ifjúkori blöffjeinek foglya. Nem a Berkeley-n, hanem egy megbecsült, kisebb zenei iskolában tanít, viszont a kínok kínját éli meg a felesége gondoskodása miatt, aki – hangsúlyosan nem elektromos kerékpárral – igyekszik karbantartani a férje vérnyomását.
Kerékpározni San Franciscóban szörnyű, dombra fel, onnan le, majd megint fel. Még szerencse, hogy az ilyen filmek szerint San Franciscóban nem lakhatási, csak párkapcsolati válság van. A férj egy nap arra ér haza, hogy a felesége vendégeket hívott, a fölöttük lakó szomszédokat.
A hamarosan betoppanó vendégek fura lények. Nemrég költöztek a házba, és rendkívül hangosak: Hawk (Edward Norton) és Pina (Penélope Cruz) senki előtt nem titkolják el, hogy nincsenek gátlásaik, ha egymás kielégítéséről van szó, majd tesznek egy ajánlatot: mi lenne, ha négyesben is kipróbálnák?
A remek színészek társaságában az Angelát játszó Olivia Wilde rendezőként a Meghívást a sok életközépi válsággal küzdő férfi és nő kortársa mellett kitüntetetten Diane Keatonnak dedikálta: az egyik utolsó stílusteremtő színésznőnek, aki a mennyországban neki jutó helyet is a maga ízlése szerint alakította át.
- Ligeti Nagy Tamás
Forum Hungary
