Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Soha nem tapasztalt bírálat-, sőt gyűlölethullám zúdult Volodimir Zelenszkijre azt követően, hogy a múlt hét végén véglegessé vált a hadsereg élén álló Valerij Zaluzsnij leváltásáról hozott, legalább egy hétig lebegtetett államfői döntés. Míg a két éve tartó orosz agresszió elleni szembeszállásnak köszönhetően a 2019-ben hatalomra került egykori komikus színész népszerűsége az egekbe szökött, most sorozatosan érkeztek közösségi oldalaira azok az üzenetek, amelyekben hazaárulónak, tehetségtelennek, hiúnak minősítették őt.
Nemcsak azért dőltek a bírálatok, mert az ukrán társadalomban az oroszok elleni tavalyi katonai győzelmek kovácsának tartott Zaluzsnij messze a legnépszerűbb vezető, hanem azért is, mert a kijevi politikai vezetők határozatlanul és ellentmondásokba keveredve magyarázgatták a leváltásról hozott döntést. Miközben Zelenszkijék folyamatosan csak azt ismételgetik, hogy a hadsereg új, de pontosan nem részletezett taktikájához új katonai vezetőkre van szükség, tartja magát az a vélemény, hogy Zaluzsnijnak azért kellett távoznia, mert Zelenszkij környezetében többen – például Andrij Jermak hivatalvezető – aggasztónak tartották a főparancsnok népszerűségét, és ezért úgy vélték, itt az ideje kivonni őt a közéletből.
