Egymással viaskodó főnemesekkel, Habsburg-uralommal, török hódoltsággal, társadalmi, gazdasági, demográfiai összeomlással Magyarországon generációknak kellett szembenézniük az ötszáz éve elszenvedett mohácsi vereség után. A cikk a mohácsi csata 500. évfordulója alkalmából készült sorozatunk 3. része.
Európa szerencsésebb régióinak módjukban áll, hogy az újkor kezdetét afféle sikerdátumokkal jelöljék, mint 1492 – Amerika felfedezése. Kevésbé szerencsés régiók katasztrófadátumokkal kezdik, mint 1526 – Mohács és a Habsburgok
– állapította meg Szűcs Jenő történész Vázlat Európa három történeti régiójáról című esszéjében. Magyarország esetében e katasztrófadátum végzetesen meghatározta az ország további sorsát, egészen a mai időkig. A „több is veszett Mohácsnál” közkeletű népi bölcsességnek igaza van, az ország sorsát évszázadokra eldöntötte a mohácsi tragédia.
A XVI. század elején Magyarország a régió középhatalma volt, önálló királyságként az európai hatalmak partnere, gazdaságilag megállt a saját lábán, többé-kevésbé prosperált. Fővárosa, Buda a régió egyik központja volt, a királyi reprezentáció fontos városai, mint Székesfehérvár a magyar uralkodók koronázóvárosa és temetkezőhelye, míg Esztergom a magyar katolikus egyház székhelye volt. A magyar király nagy és szakképzett apparátusra támaszkodhatott, a rendek pedig részt vettek az ország kormányzásában.
A mohácsi vereség után mindez eltűnt. A király meghalt, az ország a török támadások közepette polgárháborúba sodródott. Már Szapolyai János magyar királyságáról is pár év alatt kiderült, hogy illúzió, önállósága hamvába holt kísérlet volt, hiszen a szintén királlyá koronázott Habsburg Ferdinánddal szemben csak a törököktől remélhette, hogy uradalmát megőrizheti. Végül a Habsburgok szerezték meg a trónt, s a birodalmukhoz tartozott 1918-ig Magyarország. Az ország fejlődése ezután a Habsburg Birodalom éppen aktuális érdekeitől függött, a Magyar Királyság önálló gazdasági és politikai hatalma véget ért.
Az 500. évfordulóhoz közeledve cikksorozatban tárjuk fel a mohácsi csata drámai kimeneteléhez vezető körülményeket, következményeket. Elsőként Hunyadi Mátyás hadi politikáját és a halála utáni áldatlan állapotokat mutatjuk be.
Buda 1541-től török kézre került, a szuverén magyar királyi udvar és politikai-gazdasági, kulturális központ évszázadokra elveszett. A főváros a Bécs közeli Pozsony lett, ám a Magyar Királyság ügyeit ettől kezdve egy bécsi adminisztráció intézte. Ebben szerepet kaptak néha magyar főnemesek is, ám ez már nem azt jelentette, hogy ők irányították az országot, s a királyt helyettesítő nádori tisztség sem az a hatalmi pozíció volt, mint korábban.
