A konzervatív osztrák kormány nem is olyan rég, 2000-ben törölte el a házmestertörvényt, de Bécs városában a szociáldemokrata városvezetők most szeretnék legalább részben visszaállítani. Népszavazásra tették fel a kérdést, ami azért is meglepő, mert 19 éve nem kérték ki a bécsiek véleményét, de most február 11–13. között mindjárt öt kérdésben is. Igaz, nem olyan horderejű ügyekben, mint anno a Bécs–Budapest világkiállítás volt, amit az osztrák főváros lakóinak többsége elutasított.
Az ellenzék vitatja, hogy a mostani témák referendumra érdemesek, és azt gyanítja, a várost irányító szociáldemokraták valójában a Bécsben idén esedékes helyhatósági választások előkampányát akarják megrendezni. Méghozzá az adófizetők pénzén. A népszavazáson egyébként a város lakói közül a 20 százaléknyi külföldi nem hallathatja a hangját. Pedig nyilván nekik is van véleményük a városháza által feltett kérdésekről, és az ő adójuk is benne van abban a 6,7 millió euróban, amennyibe a szavazás kerül.
Az első kérdés: akarják-e a bécsiek, hogy visszaállítsák a házmesterség intézményét. A lakóépületek tisztaságán őrködő, kisebb javításokat is elvégző házfelügyelők, akik szolgálati lakás fejében még a lakók biztonságára is ügyeltek jelenlétükkel, 2000-ben elsősorban azért vesztették el állásukat, mert túl sokba kerültek. Bár a törvényes fizetségük felső határa 3417 euró volt, akadt, aki havi 7000 eurót is összesöpört magának, és akkor sem lehetett felmondani neki, ha rosszul végezte a munkáját. Igaz, az már csak történelmi emlék volt, hogy elődjeik a náci időkben feljelentésekkel stabilizálták helyzetüket és ásták alá népszerűségüket.
Ha lenne új házmestertörvény, az csak a város tulajdonában lévő bérházakra vonatkozna. A magántulajdonú lakóházak most is alkalmazhatnak házfelügyelőt, ha a lakók megengedhetik maguknak. Most csak 2200 igazi házmester van Bécsben, 80 százalékuk nő. A házak javát házkezelő cégek emberei – többnyire bevándorlók – takarítják, és alkalmazottként nem érzik a sajátjuknak sem a lakók gondjait, sem az állagmegőrzést. Biztonsági kérdés viszont, hogy amióta az osztrák fővárosban hírek terjednek a főképpen keletről érkező betörőbandákról, kezd égetővé válni a házmesterrendszer rehabilitálása. De ha a voksok többsége a földszinti rendügyelet visszaállításáról dönt is, nehéz lesz elegendő munkaerőt találni, hiszen a kihalóban lévő szakma nem különösebben népszerű. Ráadásul a tervezett törvény szerint a korábbiaktól eltérően fel is lehetne mondani nekik, és a házmesterlakásból is ki lehetne tenni őket. A hátrányok ellensúlyozására a szociáldemokraták felértékelnék a házmesterképzést.
A referendumon eldöntendő többi ügyben az állatvédők és a zöldek tendenciózusnak tartják azt a kérdést, hogy kötelezzék-e a harci kutyák gazdáit ebtartási engedély megszerzésére. Az ebjogosítvány intézménye 2006 óta önkéntes alapon létezik a kutyapiszokkal sűrűn borított osztrák fővárosban, de az utóbbi években rémes balesetek történtek, főleg gyerekek estek a vad kutyák áldozatává. A harci kutyák besorolását vitató, az ebek magatartási zavarait megértő kutyabarátok mégis kutyarasszizmussal vádolják a kérdés feltevőit.
Hogy a hétvégén a metró 24 órán át járjon, és az éjszaka vándorai ne kényszerüljenek a ritkán és korlátozott útvonalon közlekedő buszokra fanyalodni, azt viszont a szakszervezetek és az egyházak bírálják, óvni akarva a földalatti alkalmazottainak hétvégi nyugalmát. A belvárosi dugódíj ügyében a szociáldemokraták úgy teszik föl a kérdést, hogy inkább nemmel lehessen válaszolni. Ez főképp az ellenzéki Zöldeket háborítja fel. Miközben arra terelődött a vita, hogy a díjköteles belváros a külső vagy a belső körútnál – a Gürtelnél vagy a Ringnél – kezdődjön-e, a Zöldek már a városhatártól megsarcolnák az autósokat. Sokan viszont azt firtatják, mi értelme az extra adónak, ha a parkolási díj már amúgy is sújtja az autóvezetőket. Főként ideológiai ellentéteket szít az önkormányzat által szorgalmazott egész napos tanítás. A kereszténydemokraták a család elleni merényletként értékelik, ha a tanulókat 8 órás iskolai tartózkodásra kárhoztatják. Az egész napos tanítást nem tennék kötelezővé, csupán a dolgozó családoknak kínált lehetőségről lenne szó.
„Nem leszek boldogtalan, ha Bécsben csak 25 százalékos lesz a részvétel” – jelentette ki a várost 15 esztendeje irányító polgármester, Michael Häupl, aki azt ígéri, alacsony részvétel esetén is tartja majd magát a városvezetőkre nézve amúgy jogilag egyáltalán nem kötelező népakarathoz.
FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS
