A Pomádé című kultuszfilm után három évtizeddel a rendező, Randal Kleiser olyan művet alkotott, amely élet és halál kérdéseit feszegeti. A zárt körben vetített mozi ahhoz az oktatóprogramhoz tartozik, amelyben Afganisztánba készülő amerikai katonák vesznek részt. Bár katonai ügyről van szó, nemcsak a rendezőt kölcsönözték Hollywoodból, hanem a technika jelentős része is polgári forrásokból militarizálódott. A Humvee terepjáró például, amelyben a kiképzendők helyet foglalnak, egy vidámparki hidraulikus szerkezeten dülöngél. Az ablakokon át látható tájat a manapság már közönségesnek mondható számítógépes játékok grafikájával vetítik a katonák szeme elé. Az interaktív film cselekménye egyszerű, de megrázó: az autó előbb-utóbb házi készítésű pokolgépre fut, és a katonák gyakorolhatják, hogyan őrizzék meg lélekjelenlétüket.
Kétirányúvá vált az az út, amely a közönséges halandóknak szánt termékek és a haditechnika között húzódik – ezt példázza a videojáték és a vidámparki berendezés felhasználásával végzett kiképzés is. Míg korábban közhelyszerűen emlegették, hogy a katonai fejlesztésekből és az űrkutatásból származnak a polgári élet hasznos újításai – például a műholdas navigáció vagy az internet –, manapság egyre gyakoribb, hogy a tábornokok olcsóbb és korszerűbb termékekhez jutnak, ha a közönséges műszaki áruházak kínálatából válogatnak.
A szokásos hadimegrendelések esetében évekig tart, amíg rendszerbe állíthatnak egy új berendezést, amely addigra ráadásul majdnem elavul, míg a mobiltelefonok és a számítógépek állandóan megújuló piacáról korszerűbb és olcsóbb holmik szerezhetők be – magyarázta nemrég a változást a londoni The Economist hetilap. Elhalványulnak a nemzetbiztonsági szempontok is. Ha a boltban barát és ellenség egyaránt hozzájut a korszerű technikához, akkor nem érdemes mindenhez külön saját berendezéseket fejleszteni. Gyakran egyszerűbb a bolti árut titkosítani és strapabíróbbá tenni, mint külön katonai felszerelést gyártani. Annál is inkább, mert a világméretű fogyasztói elektronikai ipar ma már többet költ kutatásra és fejlesztésre, mint a haditechnikai ipar elektronikai ágazata.
Az angol hetilap szerint a fogyasztói elektronika gyártói az egész világpiacon teríthetik szét költségeiket, ezért tudnak olcsóbbak lenni. Egy brit hadiszállító repülőgépgyár, a BAE Systems például kiszámolta, hogy a számítógépekbe való grafikai kártyák piacvezető gyártójának, a kaliforniai Nvidiának az 500 dolláros terméke immár arra képes, amihez eddig 50 ezer dollár értékű mérnöki számítógépes rendszerre volt szükség. A katonai beszerzések átcsoportosításában persze a polgári technológia fellendülése mellett annak is szerepe van, hogy a hidegháború vége óta eltelt évtizedekben a védelmi költségvetések egyre zsugorodnak.
Az amerikai légierő nemrég írt ki pályázatot több mint kétezer Sony PlayStation játékkonzolra, azzal a szándékkal, hogy a videojátékokhoz használt számítógépeket nagy szuperkomputerré építse össze. A konkurens Microsoft játékkonzolja, az Xbox némi átalakítás után felderítő robotjárműveket működtet. Az Apple slágertermékei, az iPhone és mobiltelefon nélküli párja, az iPod már egy ideje miniszámítógépként kísérnek több amerikai katonát Afganisztánban és Irakban. Részben fordítógépként használják őket, részben arra, hogy a felderítő robotrepülők képeit nézzék meg.
A legújabb iPhone-alkalmazás katonai megrendelés nélkül, az Apple üzletpolitikájába illő alkalmazásként jelent meg a kínálatban. Egy fegyverkedvelő amerikai programozó készítette vadászok és katonák örömére, és bárki letöltheti a több mint százezer felhasználás – Apple-nyelven applikáció, röviden app – egyikeként. A Bullet Flight nevű program a lövedékek röppályájának kiszámítására alkalmas. Praktikus, hogy az iPhone-hoz kapható védőtokban a készülék a fegyverre szerelhető. A szoftver négydolláros alapváltozata rókavadászathoz talán elég, a 30 dolláros profi verzió már a föld forgását is figyelembe véve ad tippet a célzáshoz. Apró hátrány, hogy ahol az afgán hegyekben nincs térerő, ott a készülék nem képes letölteni az időjárási adatokat – széljárás, páratartalom –, így a tálibokkal szembeszálló katonának, netán az amerikaiakat célba vevő tálibnak magának kell meghatároznia pozícióját és betáplálnia a korrekciós tényezőket.
Bolti áru a Full Spectrum Warrior című harci játék is. Erre alapozva gyártottak programot azoknak az amerikai katonáknak a gyógyítására, akik háborús traumáktól szenvednek. Az általuk átélthez hasonló jelenetek felelevenítésével próbálják elhalványítani a harctéri sokk nyomait. A Virtual Battle Space című lövöldözős videojátékot pedig iraki és afganisztáni kiképzéshez használja az amerikai hadsereg. A játékot olyan harci helyzetekkel töltik fel, amelyeket a harctéren szolgáló parancsnokok és felderítők jelentései alapján állítanak össze. Mint a The New York Times amerikai napilap írta januárban, sok tiszt gyanakodva figyelte, hogy katonáit játékkal próbálják felkészíteni. Egy napon aztán az egyik szoftverfejlesztőnek elege lett, és letöltötte az internetről az Amerika-ellenes harcosok egyik propagandavideóját. A képernyőn szinte ugyanaz volt látható, mint amit az amerikai harctéri jelentések alapján betápláltak a kiképző játékba.
