Motorszalon New Yorkban
AP/Richard Drew
Gyorstalpaló adótanfolyamot tartanak olvasóiknak az amerikai lapok, magyarázva, mi fán terem az áfa. Paul Volcker, az USA jegybankjának szerepét betöltő Fed volt elnöke ugyanis a napokban megkockáztatta: a szövetségi szintű általános fogyasztási adó bevezetésének pedzegetése már nem lenne politikai öngyilkosság. A Barack Obama elnök által a válságból való kilábalás útjának feltérképezésére alakított bizottságot vezető Volcker vihart kavart, és a Fehér Házban nem győzik bizonygatni, hogy eszük ágában sincs az adófajtát kiróni. Hogy ez így is legyen, Obama 2008-as elnökválasztási ellenfele, a republikánus John McCain kezdeményezésére a szenátus április közepén 85:13 arányú többséggel határozatot fogadott el. Ez lényegében azt mondja ki, hogy Amerika nem kér az áfából. Ugyanezt mutatja egy friss közvélemény-kutatás is, amelynek alapján az amerikaiak 60 százaléka elutasítja, és csak a 22 százaléka támogatja az elképzelést.
Fogyasztást terhelő adó az USA-ban is van, ám másképp működik. Államonként, sőt akár megyénként vagy városonként is változik a mértéke zérótól 8,75 százalékig – az amerikai üzletekben, éttermekben ezért mindig a nettó árat tüntetik fel –, és csak az árucikket megvásárló, illetve szolgáltatást igénybe vevő fizeti. Nem vetik ki a termelés, illetve a kereskedelem különböző fázisaira, mint a klasszikus elnevezése szerint a hozzáadott értéket terhelő áfát. Az általános fogyasztási adó bevezetésének ötlete mindig akkor merül fel, amikor a költségvetés bajban van: pedzegették a lehetőségét az 1980-as évek második felében – Ronald Reagan idején –, de emlegették az 1990-es évek közepén is, mígnem az ezredfordulóig tartó gyors növekedés eltüntette a deficitet.
Az elképzelés azért kerülhetett ismét terítékre, mert az iraki és afganisztáni háború költsége, valamint a gazdasági válság pusztítása miatt az amerikai büdzsé hiánya rekordméretűre, 1500 milliárd dollár fölé hízott, és a kongresszus költségvetési hivatalának előrejelzése szerint 2011–2020 között összesen 9700 milliárd dollár lehet a mínusz. Közgazdászok kiszámolták, hogy egy alacsony, 5 százalékos áfa – mint amekkora például Japánban van – évi 700 milliárd dolláros többletbevételt hozna.
Ideológiai és politikai ellenállás egyaránt működik az áfával szemben. Kivetésével a republikánusok szerint főleg a középosztály terhei nőnének egy olyan időszakban, amikor a válság megcsapolta a jövedelmeket, és az Obama, illetve a demokraták által a kongresszuson keresztülvert egészségügyi reform újabb sarcot rótt az adófizetőkre. Nem hisznek abban sem, hogy az áfa ellentételezéseként csökkenne a társasági nyereségadó vagy a személyi jövedelemadó. Attól tartanak, a kormány megszédülne a pluszpénztől, és azt republikánusok körében borzadállyal emlegetett európai típusú jóléti állam kiépítésére használná.
Nem tudják szeretni az áfát a demokraták sem, mert az a szegényebbeket arányaiban jobban terheli, mint a gazdagabbakat, aminek kompenzálására még sehol nem találtak hatékony módszert. Igaz, ahogy Larry Summers, Obama gazdasági főtanácsadója egyszer ironikusan megjegyezte, a republikánusoknak az a meggyőződésük, hogy az áfa pénzszerző mechanizmus, a demokratáké pedig az, hogy a szegényeket sújtja; ha véleményt cserélnének, lenne esélye az adófajtának.
A fejlett országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjai közül egyedül az USA-ban nincs általános fogyasztási adó. Washingtoni vélemények szerint Európában átláthatatlan, visszaélésekre bátorító szabályozási dzsungel lett az áfából. Az amerikai fogyasztási adók rendszere sem egyszerű – és az internet megjelenése óta tovább bonyolította az online vásárlás adómentessége –, ám a vén kontinensen senki nem követte Új-Zéland példáját, ahol az egyetlen kulcs 12,5 százalékos, és rövid a kivételek listája. Az EU-ban viszont még a normál kulcs 15 százalékos minimumát és 25 százalékos maximumát is csak nehezen lehetett rögzíteni, nyögvenyelős a határokon átnyúló tranzakciók elszámolása, és elképesztően színes a politikai, gazdasági és társadalmi prioritásokat tükröző, országról országra változó kedvezmények köre.
Van, ahol egyes régióknak – Portugáliában Madeirának és az Azori-szigeteknek, Spanyolországban a Kanári-szigeteknek – adnak áfaengedményt, de általában termékcsoportokat preferálnak. Főleg az alapvető élelmiszereket, a könyveket, a médiát, a nehezen mérhető hozzáadottérték-tartalmú pénzügyi szolgáltatásokat vagy a ruhaneműket. A kivételek meghatározása nem mentes a politikai harcoktól és az önkényes szabályalkotástól. Egy amerikai kommentárban nemrég elrettentő példaként emlegették, hogy Nagy-Britanniában hivatalnokok vitatkoztak azon, milyen méretig maradjon gyerekruha, és ezzel áfamentes a melltartó (végül a 75B-nél húzták meg a határt). Az amerikai törvényalkotási mechanizmust ismerők ezért vélik úgy, hogy az áfa bevezethetetlen az USA-ban: ahol a lobbiérdekek harca miatt olyan bonyolultak az adótörvények, hogy a kiegészítő szabályokkal és a magyarázatokkal együtt egyes számítások szerint 5,5 millió szóból állnak – ez hét Bibliával egyenlő –, ott elképzelhetetlen egyszerű megoldás.
NAGY GÁBOR
