Részvételt enged-e az Országgyűlés vezetésében a Jobbiknak a Fidesz? Az új kormánypárt és KDNP-függeléke hamarosan válaszolni kényszerül e kérdésre. A parlamenti tisztségviselők választásáról az alkotmány rendelkezik, ám csak annyit mond: az Országgyűlés, saját tagjai közül, titkos szavazással elnököt, alelnököket és jegyzőket választ. Az alaptörvény azt már nem rögzíti, hogy az elnök mellett hány alelnök és jegyző kerüljön a Ház tisztikarába. Erről az Országgyűlés szokott dönteni alakuló ülésén, a pártfrakciók előzetes megállapodása alapján. Az első három ciklusban három, az utolsó kettőben öt alelnök volt – legutóbb három ellenzéki és két kormánypárti –, s nőtt a jegyzők száma is, az első két ciklusbeli nyolcról tízre.
A parlamenti tisztségek betöltéséről kötött megállapodás kidolgozásakor a képviselőcsoportok a szokásjog szerint az erősorrend és az arányosság elvét követik. Eddig egyetlen kivétellel sikerült is teljes egyetértést kialakítani: 1990 és 2002 között a frakciók konszenzussal döntöttek, ám 2006-ban az MDF nem írta alá a megállapodást, mivel nem jutott alelnöki tisztséghez. Ez azonban mit sem változtatott a lényegen, hiszen a végső döntés a 386 képviselőé. Ez most gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Fidesz–KDNP frakciószövetségé.
A Jobbik kiszorításához a Ház vezérkarából nem kell felrúgni a szokásjogot. Az új Országgyűlés minden további nélkül visszatérhet az 1990–2002-es időszak mintájához, s ha három alelnököt választ, akkor aligha jut ilyen poszt a szélsőjobboldali pártnak. Eddig nemcsak az elnököt, de az „első alelnököt” is a legnagyobb frakció adta, ez pedig most a Fideszé. A Harrach Péter vezette KDNP képviselőcsoportjának létszáma lapzártánkkor még nem tudható, de a szövetségen belüli átcsoportosítással könnyen elérhető, hogy a kereszténydemokratáké legyen a második vagy a harmadik legnépesebb frakció. Ez esetben a Jobbik csak a negyedik, hiszen az MSZP is megelőzi. Vona Gábor pártja persze nyilván megpróbálja beültetni a frakcióba a jobbikos támogatással, de függetlenként Edelényben nyertes Molnár Oszkárt, ám ez még nem elég az „előzéshez”. Ahogy ahhoz sem, hogy elérjék az államfő-jelölési joghoz szükséges 50 főt, így a kormánypártokon kívül csak a szocialisták állíthatnak majd saját erőből aspiránst.
Miután az exfideszes edelényi polgármesteren kívül egyelőre másra nem számíthatnak Vonáék, Orbán Viktor pártján múlik, lesz-e házalelnöke a Jobbiknak, amely már a Fidesz–KDNP-vel közös alkotmányozásban reménykedik. A bizottsági posztok elosztásánál más lesz a helyzet. Vona még a második forduló előtt bejelentette igényét a külügyi bizottság elnöki posztjára, és ragaszkodik a tagsághoz a nemzetbiztonságiban is. Tény, e bizottságok hagyományosan ellenzéki vezetésűek (eddig a külügyit a fideszes Németh Zsolt vezette, a nemzetbiztonságit a KDNP-s Simicskó István), ám az elnöki posztokra igényt tart az MSZP is, amely Kiss Pétert szeretné a Ház egyik alelnökének. A helyelosztás matematikájában szerepet kap persze az LMP is, bár logikusnak tűnik, hogy ők a környezetvédelmi bizottságot kérjék.
Ha lesz ilyen. A struktúra sincs kőbe vésve, szintén pártközi megállapodással alakítják ki a ciklus elején, tehát akár egy kisebb jelentőségű (például a sportügyekkel foglalkozó) bizottság elnöki posztját is kínálhatják a Jobbiknak. Most egyébként 18 állandó testület van, amelyeket nagyjából az arányosság alapján töltöttek fel, ami azt jelenti, hogy a Fidesz–KDNP ezeket a bizottságokat is uralni fogja. Kivéve a speciális rendeltetésűeket, mint például a mentelmit, amely mindig paritásos, tehát tagjainak felét a kormánypárti, felét az ellenzéki frakciók adják.
Nem kerülheti meg a Fidesz a gárdamellény ügyét sem, hiszen Vona korábban bejelentette: abban vonul be a képviselőházba. A rendfenntartás a házelnök dolga. E posztot most még az MSZP-s Katona Béla tölti be, de az alakuló ülés vezetése már a korelnök – a fideszes Horváth János – kezében lesz (a korjegyzők jobbikosok közül kerülnek ki). Ő a választást követően adja át a Ház „irányítását” valamelyik frakciótársának – Kövér László és Schmitt Pál nevét emlegetik házelnökjelöltként. Nem lesz könnyű dolga a pulpituson ülőnek. Vona nyilván akkor is arra hivatkozik majd, hogy a mellény nem uniformis, viselése nem jogsértés, azt pedig bizonyára elkerülik, hogy a Jobbik-frakció tagjai tömött sorokban, gárdafelvonulás-szerűen vegyék be a T. Házat.
JUHÁSZ GÁBOR
