Tud-e, akar-e Orbán Viktor tőle semmilyen értelemben nem függő autonóm személyiségeket elviselni a kormánynak nem alárendelt intézmények élén?
Az első ilyen lehetőséggel a jelek szerint nem él. Sólyom László – aki éppen lapzártánk után kéri föl Orbánt kormányalakításra – információink szerint eddig nem kapott semmilyen biztatást újabb mandátumra, sőt Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök magánvéleménye alapján nem is számíthat ilyen felkérésre, amit pedig feltehetően elfogadna.
Már most tudható viszont, hogy „offshore-lovag” nem állhat tiszteletre méltó nemzeti intézmény élén. Azaz a vagyonát korábban egy ciprusi cégbe fektető Simor András jegybankelnöknek első nemzetközi sajtótájékoztatóján lényegében fölmondott a sarkosan fogalmazó leendő kormányfő. Jegybankelnök idő előtti menesztése amúgy nem szokatlan közjogi lépés Magyarországon: 1991-ben Surányi Györgyöt törvényváltoztatás ürügyén távolította el mandátuma lejárta előtt a jobboldali kormány, Bod Péter Ákos pedig három évvel később a balliberális koalíció nyomására távozott ugyanabból a székből.
A 68 százalékos többség egyébként szinte bármelyik megürülő pozíció saját szája íze szerinti betöltését lehetővé teszi a Fidesz számára. Gyakorlatilag jelentéktelenné válnak tehát a magyar alkotmányos berendezkedés hatalommegosztást célzó cizellátumai, például az, hogy egy döntéshez az összes vagy a jelen lévő képviselők egyszerű vagy kétharmados többségére van-e szükség. Egyes vezetők mandátumának megkurtításához ugyancsak szinte korlátlanul a Fidesz rendelkezésére áll az intézmények átszabásának lehetősége (például a Magyar Nemzeti Bank vagy a Magyar Távirati Iroda esetében merült föl ilyesmi), ami új első ember kinevezése előtt nyitja meg az utat.
