Az Európai Bíróságon keresi az igazát Magyarország, amiért az Európai Bizottság (EB) az addig Tokajská Vinohradnícka Oblast néven futó szlovákiai borvidéket még egyszer, Vinohradnícka Oblast Tokaj néven is bejegyeztette elektronikus bornyilvántartó rendszerébe. A bizottsági döntéssel Szlovákia a Tokaj név használatára is jogot szerzett. A magyar borászok és az agrárkormányzat értetlenül álltak a döntés előtt, már csak azért is, mert Brüsszel korábban eltiltotta Szlovákiát a „Tokaji” név használatától, ráadásul nem lehet ugyanazt a jelölést egyszerre két kategóriában – oltalom alatt álló földrajzi jelzésként, egyszersmind eredetmegjelölésként is – regisztrálni. A március elején, véletlenül kiderült bizottsági bejegyzés utáni magyar tiltakozásnak annyi eredménye azért lett, hogy az előbbi kategóriából az EB törölte a „Tokajská” jelzőt, de meghagyta a szlovákoknak a Tokajt a másodikban. A magyar álláspont szerint ebben a csoportban is jogellenesen szerepel a Tokajra utaló jelzés.
Szüret Tokaj-Hegyalján
Túry Gergely
A Tokaji ügyében most újra kiújult magyar–szlovák névvita az EU-val a bormegnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről 1993-ban aláírt megállapodás idejére nyúlik vissza. Akkor Brüsszel Magyarországnak ítélte a Tokaji nevet, ami anynyit jelentett, hogy Szlovákia ezzel a megnevezéssel nem szállíthatott bort az EU-ba. Az uniós csatlakozás előtt Brüsszel arra próbálta rávenni a két országot, hogy állapodjanak meg maguk a névhasználatról. 2004-ben született is egy alku, amely szerint a Szlovákia három határközeli települése – Szőllőske, Kistoronya és Szlovákújhely – határában, összesen 565 hektáron termelt szőlőből készült bort forgalomba lehet hozni Tokaji néven. A tokaji borászok tiltakoztak a megállapodás ellen, mondván, az abban szereplő terület jóval nagyobb annál a valamivel több mint száz hektárnál, ami a történelmi borvidékből Trianon után Szlovákiához került. A szlovákokkal hat éve kötött egyezség hangsúlyos része volt az is, hogy Pozsony határolja le a tokaji borvidékhez tartozó területet, vegye át a magyar borjog tokaji borvidékre vonatkozó szabályozását, és illessze ahhoz az ellenőrzési rendszerét.
„Ezt a megállapodást a szlovákok nem tartották be, csupán annyi történt, hogy már ott sem létezik a kétputtonyos aszú” – jellemezte a helyzetet a HVG-nek Sidlovits Diána, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) szakmai referense. Ráadásul szlovák oldalon az 565 hektárt 908 hektárra akarják növelni, és még ezt sem határolták le pontosan. Ennek következtében a magyar és a szlovák területen nem lesz egységes borvidék, pedig két éve erről is megállapodott a két ország agrárminisztere. A tokaji borászok úgy értékelik, hogy a Tokaj név brüsszeli bejegyeztetésével a korábbi megállapodásokat felrúgó Szlovákia még hátba is támadta őket. Kifogásolják a szlovák szabályozás lazaságát is. Míg Magyarországon nemcsak a szőlőnek kell a tokaji borvidékről származnia, hanem ott is kell palackozni a bort, addig a szlovák regula lehetővé teszi a szlovák „tokaji” borvidéken kívüli letöltését is – hozott példát a HVG-nek Marcinkó Ferenc, a tokaji borvidék hegyközségi tanácsának elnöke.
A szlovák szabályozás egyébként változik, csak éppen nem a magyaroknak tetsző irányba. A pozsonyi kormány elfogadta a bortörvény módosításának tervezetét, amit várhatóan május elején tárgyal a parlament. A javaslatban az áll, hogy a szlovák „tokaji” borvidék a Tokajská Vinohradnícka Oblast helyett egyszerűen Tokaj néven szerepeljen, és a szlovákiai borászok ezt a megnevezést használhassák.
Miközben a tokaji borászok megelégedéssel fogadták, hogy Magyarország jogorvoslatot kér a piaci pozícióikat rontó szlovák névhasználat miatt, idehaza ők is változtatnak a szabályozáson. Az uniós előírásokkal összhangban az idei év végéig el kell fogadtatniuk a magyar döntéshozókkal a boraikra vonatkozó termékleírásokat, amelyeket a jövő év végéig jóvá kell hagynia Brüsszelnek is. Miután nincs szó a szlovákokkal közös tokaji borvidékről, a határ túloldalán vélhetően szintén dolgoznak a termékleírásokon – erről azonban sem a HNT-nek, sem a tokaji hegyközségi tanácsnak nincs információja. Az viszont valószínűleg eldőlt, hogy szűkül a tokaji szortiment: megszűnik a tokaji aszúeszencia és a tokaji jégbor.
„A fogyasztókat csak megzavarta a két kategória, nem tudták hová tenni a termékpalettán” – indokolta a lépést a HVG-nek Marcinkó. Adataik szerint aszúeszenciából az arra alkalmas évjáratokben legfeljebb 30-40 hektoliter készült. Ez még a hatputtonyos aszúnál is magasabb, viszont a jelző nélküli eszenciánál alacsonyabb cukortartalmú. Ráadásul a fogyasztók összekeverték az utóbbival. Az aszúszemekből a tárolás során a saját súlyánál fogva kiszivárgó mustból, minimális erjedés útján keletkező eszencia évszázados hagyományokra tekint vissza. Alkoholtartalma alacsony, természetes cukortartalma viszont legalább 450 gramm literenként. Az aszúeszencia ezzel szemben csupán körülbelül negyven éve van a piacon, a 3–6 puttonyos aszúéval megegyező eljárással készül, cukortartalma alacsonyabb, literenként legalább 180 gramm. A tokaji jégbor megszüntetésének indokaként pedig azt említi Marcinkó, hogy a borvidék nem erről híres, és ebből is csak minimális mennyiség készül. Ezt a kategóriát azonban „zempléni” jelzővel továbbra is forgalmazhatják a tokaji borászok.
Az édesbor-kategóriák szűkítésével valószínűleg jó irányba lőttek a tokajiak. Ezt jelzi a The Financial Times című brit napilapban a múlt héten megjelent írás is, amelyben Jancis Robinson szakíró az időjárási viszonyoktól függő minőségű tokaji édes borokban kockázatokat lát, sőt azokat drágállja is, viszont az új, kínálatbővítő száraz borokat, különösen a furmintot, egyértelműen dicséri.
KELEMEN ZOLTÁN
