Szakértők ezt azoknak a migrénrohamoknak tulajdonítják, amelyek tíz éve hetente többször kínozzák. Az idegen akcentus szindrómáról elsőként Pierre Marie francia neurológus értekezett 1907-ben, megállapítva, hogy az e tünetekkel küzdőkre persze nem valamelyik idegen nyelv van hatással, csupán annak hangzását utánozzák akaratlanul. Írására csak 1941-ben figyeltek fel, miután egy 30 éves norvég nőt a fején talált egy repesz az Oslót ért légitámadás során, majd sérüléseiből felépülve német akcentussal szólalt meg. Hiába bizonygatta, hogy soha életében nem járt Németországban, a náciktól rettegő norvégok nem álltak vele szóba. Az efféle kommunikációs zavar olyannyira ritka, hogy 1941 óta mindössze 60 esetről számoltak be világszerte. Rendszerint súlyos – a hangképzésben részt vevő agyi központokat érintő – fejsérülések, agyi érkatasztrófák előzik meg. Az emiatt kialakult hangzásmódosulást a hallgatóság rendszerint nem beszédhibaként érzékeli, hanem ahhoz az akcentushoz hasonlítja, amelyre a leginkább emlékeztet. A mostani eset azért furcsa, mert a betegek zöme nem az anyanyelvétől gyökeresen eltérő másik nyelv kiejtési jellegzetességei szerint szól a saját anyanyelvén. Sokkal jellemzőbb e ritka tünetre, hogy például egy amerikai hirtelen brit, vagy egy ausztrál minden különösebb előzmény nélkül ír akcentussal kezd el beszélni.
Összhangzás
Sosem járt Kínában, mégis egyik napról a másikra kínai akcentussal kezdett angolul beszélni egy németországi születésű, másfél éves korától Nagy-Britanniában élő nő.
