Ujvári Sándor
Nem csak Magyarországon vannak botcsinálta nyelvészek, akik hasonló hangzású szavak vagy sajátos elméletek alapján nyelvi rokonságot vélnek feltételezni két nép között – derül ki a magyar, török, finn, német, olasz és holland nyelvészek által jegyzett A nyelvrokonságról című, most megjelent kötetből. A magyar nép török, sumer, párthus, hun és egyéb alternatív eredettörténeti elméleteit tudományosan cáfoló műhöz hasonló mítoszirtó munka – Ligeti Lajos szerkesztésében – már közel hetven évvel ezelőtt is megjelent. Az internet térhódításával új lendületet kapó amatőr nyelvészek azonban új kihívás elé állították a tudománytalan nézeteket eddig kommentálásra is érdemtelennek tartó nyelvészszakmát. A Honti László akadémikus szerkesztette kötet tényszerűen is cáfol több, a dilettánsok által – szándékosan vagy tudatlanságból terjesztett – állítást, köztük azt, hogy a finnek már maguk sem hisznek a finnugor nyelvrokonság elméletében, ezért már ki is vették volna az iskolai tananyagból. A kötet török szerzője arról ír, hogy bár honfitársai között is akadnak a magyar–török nyelvrokonság hirdetői, a téveszme ettől téveszme marad. A helyenként viccgyűjteménybe illő tudománytalan állítások kritikáját közlő kötet aligha fog gátat szabni az ilyen nézetek terjedésének, de legalább érveket meríthetnek belőle azok, akik eddig lefegyverezve álltak a tévedésekkel és csúsztatásokkal terhes elméletek képviselőivel szemben.
