A gazdag ügyfeleiknek nagy rizikó fejében magas hozamot kínáló árfolyam-kockázati alapok (hedge funds) irányítói között, példátlan módon, két évtizede folyamatosan a legjobbak között emlegetett magyar származású amerikai Soros György nevét időről időre elhomályosítja egy-egy üstökösként feltűnt újonc. A Wall Street legfrissebb sztárja az 54 éves John Paulson. Ő azzal tett szert hírnévre, hogy mindenki másnál előbb sejtette meg, hogy az amerikai ingatlanhitelek fedezetével kibocsátott származékos értékpapírok árfolyama összeomolhat, és erre spekulálva 2007-ben 3,7, a következő két évben pedig további 4,3 milliárd dollárt keresett.
A feltűnést milliárdossá válva is kerülő Paulson – akinek huszárcsínyéről a The Wall Street Journal amerikai gazdasági napilap szakújságírójának tollából nemrég könyv is megjelent – négy éve még csak egy volt a pénzt fialtató, elegáns öltönyös alapkezelők középmezőnyéből. New Yorkban született, és az üzleti vénát volt kitől örökölnie: anyai nagyapja a legutóbbi nagy válság alatt, 1929–1933 között, a tőzsdei összeomlás idején gazdagodott meg ügyes spekulációval. Unokáját arra tanította, hogy a nagyobb tételben vásárolt édességet csinos haszonnal darabonként adja tovább általános iskolai társainak az óraközi szünetben. Paulson a New York Egyetemen – még filozófiát és írástudományt tanulva – osztályelsőként végzett, majd a Harvard közgazdasági posztgraduális képzésében a legjobbaknak járó ösztöndíjban részesült, és első útja a Boston Consulting Group tanácsadó céghez vezetett. Röviddel később befektetési bankárnak nyergelt át, majd 1994-ben, 2 millió dollár indulótőkével létrehozta saját befektetési alapját.
Az eredetileg vállalatfelvásárlásokkal kapcsolatos spekulációkból pénzt csináló Paulson ügyesen játszott értékpapír-piaci árfolyamesésekre eladási opciókkal, ami rendre csinos, de nem kiugró profitot hozott a 2003-ra 600 millió dollárosra hízott alapja befektetőinek és saját magának. Jobbkezének számító elemzőjével, Paolo Pellegrinivel 2005-ben figyeltek föl arra, hogy az amerikai ingatlanpiac túlfűtötté vált. A jelzálog-hitelezők már olyanoknak is adtak kölcsönt, akik sem állandó jövedelmet, sem fedezetet nem tudtak felmutatni, a házak ára pedig minden történelmi precedenst meghaladóan meredeken emelkedett – Paulsonék úgy találták, hogy ez tarthatatlan.
Paulson indított egy új alapot, amellyel főleg a jelzáloghitelek fedezetével létrehozott származékos értékpapírokra kötött eladási opciókat, illetve a papírok bukása esetére szolgáló hitelkockázati biztosítási szerződéseket (CDS) vásárolt. Ezeket olcsón vehette, az ingatlanpiaci láz mámorában ugyanis a csokorba gyűjtött kölcsönök fejében kibocsátott papírokat nem tartották kockázatosnak. Az eufóriában kevesen akartak árfolyamzuhanásra fogadni, ezért Paulson eleinte nehezen talált befektetőket. Akik viszont kötélnek álltak, azok csaknem 600 százalékos haszonra tettek szert, amikor 2007-ben kirobbant a válság, és a CDS-kontraktusok ára az egekbe szökött. Később sikeresen spekulált arra is, hogy az amerikai és a brit kormány megmenti a megrendült bankokat, és azok részvényei a nagy zuhanás után jókorát erősödnek majd.
A sztárrá vált Paulsont politikai támadások érték, hogy – ha áttételesen is – a bajba került ingatlantulajdonosok kárára szedte meg magát. Ezt ő azzal igyekezett kivédeni, hogy hirtelen jött vagyonából 15 millió dollárt adományozott a kilakoltatásokat a lakók adósságának átütemezésével segíteni igyekvő egyik civilszervezetnek. A napokban viszont kényelmetlen figyelmet kapott. Az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) polgári peres eljárást indított az ingatlanpiaci buborék kipukkanásán szintén nagyot kaszáló Goldman Sachs brókerház ellen, mert szerinte az félrevezette ügyfeleit egy, jelzáloghitelekhez kapcsolódó értékpapírokba befektetési lehetőséget kínáló üzletben.
A 2007 elején fölajánlott Abacus-csomagból főleg a holland ABN Amro és a német IKB Deutsche Industriebank vásárolt be, árfolyam-emelkedésre számítva. A SEC állítása szerint azonban a csomag mögötti jelzáloghiteleket nem a Goldman Sachs által megjelölt harmadik fél, hanem a brókerház nagy ügyfele, Paulson válogatta össze. Mégpedig a kereset szerint az alapkezelő az USA azon négy államából – Arizonából, Floridából, Kaliforniából és Nevadából – pakolt a csomagba kölcsönöket, ahol az építési korlátozások miatt a legmagasabbra szöktek és így a legnagyobbat zuhanhatták az ingatlanárak.
A már ekkor a buborék kipukkanására játszó Paulson ezért magabiztosan foglalta el az ügyletben a két európai pénzintézettel szembeni, árfolyamesésre spekuláló pozíciót. Az eredmény: Paulson alapja egymilliárdot nyert, az időközben a brit Royal Bank of Scotland által felvásárolt ABN Amro és az IKB ugyanennyit bukott – mindkettőt állami pénzből kellett megmenteni –, a Goldman Sachs pedig 15 millió dollárnyi jutalékkal gazdagodott. A brókerház cáfolja, hogy jogtalan előnyt nyújtott volna Paulsonnak, aki tagadja a rosszhiszeműséget, és hangsúlyozza, ellene a SEC nem indított vizsgálatot.
A milliárdos a múlt hónap végén mindenesetre megígérte 36 milliárd dollárosra duzzadt alapcsaládja befektetőinek, hogy ha bármilyen pert indítanak cége ellen, annak költségeit állja. Közben pedig – mialatt Soros megőrizte helyét az élbolyban – feltűnt egy újabb trónkövetelő: az 52 éves David Tepper tavaly, Paulson rekordját is megdöntve, egyetlen évben 4 milliárd dollárt keresett azzal, hogy hatalmas téteket tett az USA-ban és Európában megmentett bankok részvényeinek szárnyalására.
NAGY GÁBOR
