Nem könnyű dolog egészségesen, egyúttal környezettudatosan táplálkozni az Európai Unióban: rengetegféle biojelzéssel találkozhatnak a fogyasztók. Vannak országos logók, de sok szakmai szervezet és gyártó saját emblémákat alkalmaz. Az EU most új biologót választott, és július elsejétől kötelezővé tette a használatát.
Filep István
Az új embléma nem könnyen született meg. Elődjével az volt a baj, hogy nagyon hasonlított az Aldi német diszkontlánc saját biocímkéjére, emiatt a tavaly január óta érvényes uniós bioszabályozásból még kivették azt a passzust, amely kötelezővé tette volna a logóhasználatot. Inkább új pályázatot írtak ki, amelyet végül Dusan Milenkovic német diák nyert meg. Alkotása, a zöld alapon 12 fehér csillagból levelet formázó új logó nem kápráztatta el a szakmabelieket. „Jellegtelennek találom, nem igazán fejezi ki a biominőség lényegét” – fogalmazta meg számos európai kollégájáéval egybecsengő ellenérzését a HVG-nek Czeller Gábor, a Magyar Biokultúra-szövetség elnöki posztját betöltő biogazdálkodó.
A közösségi védjegy mindenesetre szavatolja, hogy a termék teljesen megfelel az EU ökológiai, más néven biogazdálkodási előírásainak. Ez azt jelenti, hogy a termék összetevőinek legalább 95 százaléka ellenőrzött ökogazdálkodásból származik. „Öt százalék erejéig szabad ugyan nem bioösszetevőket használni, ám az engedélyezett hagyományos alapanyagok listája annyira szűk, hogy többségében inkább százszázalékos biotermékekkel találkoznak a vevők” – magyarázta a HVG-nek Roszík Péter, a magyar ökológiai gazdaságokat ellenőrző Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője. Az ökogazdálkodás kritériumai közé tartozik például, hogy a kártevők ellen vegyszermentesen kell védekezni, az állattenyésztésben tilos a hormonok és antibiotikumok használata, és részletes szabályok írják elő azt is, hogy az állatoknak mekkora mozgásterük legyen az istállóban vagy az ólban, és mennyi időt kell a szabadban tölteniük.
Aki ezzel tisztában van, tudatosabb vásárló lehet, de sokak fejében óhatatlanul összekeveredik a bio és a vele azonos tartalmú ökológiai vagy öko meghatározás a nyilván nem véletlenül terjedő egyéb jelzések garmadájával, mint például a „natúr”, a „reform”, az „organikus” vagy a „természetes”. „E megjelölések tartalma homályos, szemben a szabályozott és ellenőrzött biokategóriával” – mondta Czeller.
Jó tudni azt is, hogy az EU csak az élelmiszerek esetében szabályozza az ökogazdálkodás kritériumait, így az új biologó sem alkalmazható más termékeken. Nehéz értelmezni tehát, hogy mit jelent a biogyapjú, a biokozmetikum – vagy éppenséggel az, ha már panziókra is ráaggatják a csalogató és árfelhajtó jelzőt. Úgy tűnik, Magyarországon egyelőre megmarad a kettős mérce. A Biokontrolltól például biokozmetikumok minősítését is lehet kérni, így ez a logó akár arckrémre is rátehető, az uniós embléma viszont már nem. Sőt a feldolgozott élelmiszerek közül is csak azokra ragasztható a közösségi jelzés, amelyekre van uniós bioszabályozás. Nem tartozik például ebbe a kategóriába az európai boltok polcain egyre gyakrabban felbukkanó biobor.
Lehet, hogy az uniós logó hosszabb távon elsorvasztja a nemzeti jelölések zömét, ám egyelőre inkább pluszcímkének fog számítani, amelyet júliustól a gyártók szintén feltüntetnek a korábban használt jelölések mellett. Utóbbiakról ugyanis az uniós szabályozás értelmében nem kell lemondaniuk. „Több tagállamban – különösen a skandináv országokban és Németországban – nagy bizalom övezi a helyi ellenőrző szervezetek tanúsítványait, minden másban kevésbé bíznak” – magyarázta Czeller.
Bár az Európai Bizottság a biotermékek iránti bizalom erősítését várja az új logó bevezetésétől, az időről időre kipattanó – a biotermékeket sem kímélő – élelmiszer-biztonsági botrányok növelik a bizonytalanságot. Németországban most éppen dioxinnal fertőzött biotojások sokkolják az egészséges táplálkozás és a környezettudatosság híveit. A rákkeltő méreg Ukrajnából származó, biominősítésű baromfitáppal jutott Németországba. Több tucat baromfifarmot helyeztek karantén alá, a német hatóságok egyelőre vizsgálják, hogy az élelmiszerlánc mely pontján csúszott be a hiba, a fogyasztók pedig joggal méltatlankodnak, hogy miért fizessenek jóval többet a biotermékekért, ha azok sem biztonságosak.
„Az EU-n kívüli országok biotermékei esetében nem azt vizsgálják a hatóságok, hogy az adott gyártó és terméke megfelel-e az előírásoknak, hanem pusztán azt, hogy a jogi szabályozása megfelel-e az EU ökológiai követelményeinek. Elképzelhető, hogy a hatósági ellenőrzés lazább valamelyik országban, és az importáru veszélyessége csak szúrópróbákkal derülhet ki” – magyarázta Roszík. Gyakran a gyengébb „kapuőrnek” számító Románián és Olaszországon keresztül jut be az EU-n kívüli bioalapanyag, amely onnantól kezdve szabadon mozoghat az unióban – tette hozzá Czeller. „A dioxin ellen amúgy a biogazdák sem tudnak védekezni, mivel ez a méreganyag nem annyira a növényvédő szerek bomlástermékeként, mint az autók, gyárak és szemétégetők környezetszennyezése révén jut a levegőbe és a talajba, és nagyon nehezen bomlik le” – árnyalta a képet Roszík.
MÁRK EDINA
