„Egy szürke tehén tartása egyetlen évben, a legnagyobb tételt jelentő átteleltetés alatti takarmányozással és az állatorvosi költségekkel együtt, körülbelül 100 ezer forintba kerül” – kalkulál a HVG kérésére Szomor Dezső szürkemarha-tenyésztő, az egyik legnagyobb ilyen állomány birtokosa. E költségek nagyobb részét április közepe óta Brüsszel állja. A magyar szürkék esetében a május végéig megpályázható uniós támogatás maximuma 284 euró (lapzártánkkor hozzávetőlegesen 80 ezer forint) évente, szemben az eddigi 30 ezer forinttal. Két évig tartó huzavona után a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) átírta ugyanis az őshonos állatok támogatására vonatkozó rendeletet, amely az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból igényelhető szubvenciókat szabályozza.
Horváth Szabolcs
A megnövelt összegű támogatáshoz azoknak a teheneknek a gazdái juthatnak hozzá, amelyeket az adott fajta tenyésztőegyesülete az elit (szakszóval: nukleusz) kategóriába sorolt. E „klub” létszámhatárát az agrártárca rendelete 2 ezer egyedben állapította meg. A többi 5100 tehén kevesebbet, évi 160 eurót tejel a tenyésztőjének – már amennyiben a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete a fajtafenntartó kategóriába sorolta őket. A besorolást további 34 haszonállatfajtánál – amelyeket az 1993-as állattenyésztési törvény szellemében egy 2008-as miniszteri rendelet megőrzendőnek nyilvánított – szintén a tenyésztéséért felelős egyesületek választott szakmai grémiuma dönti el.
„A korábbi támogatások a mostaninál 35-40 százalékkal kisebb összeget jelentettek. Ráadásul eddig csak az számított, hogy az állat a védendő fajtához tartozott-e, az nem, hogy milyen genetikai, vagyis tenyészértéket képvisel” – értékelte a változásokat a HVG-nek Wagenhoffer Zsombor, az említett egyesületeket is tömörítő Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója. E szervezet szakmai lobbizásának eredménye, hogy az idei évtől Magyarországon is hozzáférhetővé vált a Brüsszel által 2007-ben megnyitott forrás, amely 20 százalékos tagállami hozzájárulást igényel; korábban a megőrzendőnek nyilvánított fajták honi tenyésztői egy másik kalapból részesültek a mainál szerényebb támogatásban. Mindazonáltal Wagenhoffer szerint Magyarország még most sem élt teljes mértékig a lehetőségekkel, az FVM-rendelet például átlagosan negyedannyi példányt enged elitként támogatni, mint amennyit a 2005-ös EU-jogszabály lehetővé tesz. Igaz – így Wagenhoffer –, fodros lúdból (40 euró/egyed), parlagi szamárból (180 euró/egyed) vagy házibivalyból (200 euró/egyed) olyan kevés van Magyarországon, hogy szinte minden törzskönyvezett nőivarú példány kiemelt támogatásban részesülhet. (A génmegőrzést és a biológiai sokféleség fenntartását célnak tekintő EU-szabályozás kizárólag a nőivarú állatokat támogatja, a bikák, mének, kakasok, kosok és bakok finanszírozását a tagállamokra bízza.)
Bár az uniós direktíva 200 euróban határozta meg az évente kifizethető támogatás felső határát, indokolt esetben ennél nagyobb összegeket is megenged. Ezzel többnyire élnek is a tagországok. A magyar szürke 284 eurójánál is többet kaphat például a lengyel vörös, amelynek teheneit évi 330 euróval támogatja Brüsszel – derül ki az őshonos védettségű európai szarvasmarhák tenyésztéséről beszámoló friss tanulmányból.
Ennél is többet kasszírozhatnak a lótenyésztők – legalábbis a Lajtától Nyugatra. A hobbi- és sportkörökben is népszerű német (hannoveri, oldenburgi, westfáliai) fajták esetében például az uniós és a nemzeti forrásokból elnyerhető összegek elérhetik az 500-600 eurót is. A hazai szervezetek szeretnék legalább megközelíteni ezt a támogatást – mondta Wagenhoffer –, aki szerint a jelenleg maximálisan elnyerhető 200 euró aprópénz. Annak tekinthető a lótartás fajlagos költségeihez viszonyítva is, függetlenül attól, hogy a derék négylábú kisbéri félvér, gidrán avagy nóniusz; mindhárom a tradicionális és védett kategóriába sorolódik. Egy csikó felnevelése születésétől hároméves koráig – amikortól elkezdhet dolgozni, azaz pénzt keresni – 1,2–1,5 millió forintba kerül a Nyugat-Európánál alig valamivel olcsóbb Magyarországon, ezt követően pedig még évente 300–350 ezer forintot kell költeni takarmányozására, istállózására.
VAJNA TAMÁS
