A választásokon győztes párt vezetője azt mondja, a szavazófülkékben a magyar nemzet forradalmat vitt végbe. Szerinte az új parlament forradalmi országgyűlés. A logikai sorból az következik, hogy a kormány is forradalmi lesz. A 20. században már volt két, magát forradalminak tartó kormányzat. Az egyik 1919-ben, a kommün idején létezett, és Forradalmi Kormányzótanácsnak hívta magát. A másik 1956. november 4-én alakult Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány néven. A győztes párt vezetője szerint most azért volt forradalom, mert a magyarok megdöntötték az eddigi gazdasági-politikai rendszert. Szabad ország, szabad interpretáció.
Őszintén szólva fogalmam sincs, honnan veszi ezt az értelmezési keretet. A magyarok 2010 áprilisában leváltották az eddigi kormányt. Aki a legtöbb szavazatot kapta, soha nem beszélt arról, hogy fel akarná számolni a piacgazdaságot, az ország gazdasági rendszerét, vagy meg akarná szüntetni a magyar demokráciát, az ország politikai rendszerét. Sőt, pont az ellenkezőjét mondta. Közölte, hogy erősíteni kívánja a kis- és középvállalkozókat, a demokráciát pedig fejleszteni. Tehát akik rá szavaztak, azok ezt hitték el, és eszük ágában sem volt a gazdasági-politikai rendszert megdönteni. Aki meg akarta dönteni a rendszert, az az önmagát nemzeti radikálisnak hívó, általam nemzeti bolseviknak nevezett erőre szavazott. De az nem győzött.
Következőleg, nem tudom, hogy a győztes miért állítja azt, amit állít. A rá szavazó választók ehhez az értelmezéshez semmilyen felhatalmazást nem adtak, mert nem adhattak. Ha szükséges, persze népszavazással meg lehet őket kérdezni: fel akarják-e számolni a piacgazdaságot, meg akarják-e szüntetni Magyarország demokratikus politikai berendezkedését? S ha mindkettőre igent mondanak, akkor joggal lehetne állítani, hogy a gazdasági-politikai rendszert a szavazók megdöntötték. Megítélésem szerint tehát a győztes párt vezetőjének értelmezése félrevezető.
De hiteltelen is. Azt mondja ugyanis, hogy Magyarország két zavaros, reménytelenségbe vezető évtizeden van túl. A most kijelölt miniszterelnök ennek a két évtizednek folytonos szereplője volt. Húsz éve képviselő, az eddigi öt választáson mindig indult, s egyszer négy évre meg is szerezte a hatalmat. Felelőssége van abban, hogy itt mi történt az utóbbi húsz évben.
Most akkor mitől is határolódik el? Önmagától? A szocialisták sokat tudnának neki mesélni arról, milyen nehezen feloldható hitelességi problémát jelent a folytonosság és a diszkontinuitás játéka, hiszen sosem tudták eldönteni, mit és mennyiben folytatnak az előző rendszerből.
A gondolati konstrukció szerintem igaztalan is. Azt mondja, hogy Magyarország ezzel a választási aktussal szerezte vissza az önrendelkezés jogát és képességét. Eddig úgy tudtam, hogy Magyarország ezt a jogát és képességét az 1989–1990-es rendszerváltással vívta ki. Népszavazással döntöttünk a NATO- és az EU-csatlakozásról, és szabad választásokon érvényesítjük politikai akaratunkat. Akit akartunk, azt leváltottuk, akit akartunk, azt megtartottuk. Én ezt hívom önrendelkezésnek.
Ő azt mondja, hogy a megdöntött rendszer helyett új rendszer kell, a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ilyen gazdasági és politikai rendszert nem ismerek, egyetlen elméleti munkában sem találkoztam vele. Valószínűnek tartom, hogy ő itt inkább politikai tartalomra gondol, s nem rendszerre. Lehet, hogy a szavaknak nem ugyanazt az értelmet tulajdonítjuk, noha a nemzeti együttműködés jegyében jó lenne egy nyelvet beszélni.
Szerinte az új rendszer tartópillére a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend. Innen látszik, hogy nem ugyanazt a jelentést tulajdonítjuk a szavaknak. Ha én gazdasági rendszerről gondolkodom, akkor nekem szempont a tulajdon és a haszon. Ha politikai rendszerről gondolkodom, szempont a szabadság és az alapvető emberi jogok.
Nem egészen értem, miért erőlteti ezt, a számomra teljesen értelmezhetetlen rendszer- és forradalomlogikát. Miért nem elég neki az, hogy tökéletesebbé tegye a piacgazdaság és a demokrácia működését, radikális adóreformot hajtson végre, és erejéből telhetően kellemesebb, otthonosabb, élhetőbb országgá tegye a szabad Magyarországot? Ha forradalmat akar, és le kívánja váltani a piacgazdaságot és a politikai demokráciát, akkor az én álláspontom ehhez képest konzervatív, sőt kifejezetten reakciós.
Ő – saját állítása szerint – három harmadot akar képviselni, s akkor az én álláspontom is része ennek. Hogy miként oldja meg a fogalmi különbségekben megnyilvánuló tartalmi kérdéseket, ez az ő dolga, mert ő van hatalmon. Én egyszerűen csak jobb országot és nem forradalmat akarok; piacgazdaságban és demokráciában vagyok érdekelt, és sokakkal együtt nem azokra szavaztam, akik eddig a hatalmat gyakorolták.
Ez az egész kitalált és üres forradalom valójában annak a problémája, aki kitalálta. Isten őrizzen attól, hogy tartalmat és a forradalmakhoz oly elengedhetetlen – adott esetben jelképes – vérpadot is találjon hozzá.
Ha forradalom lenne, akkor előbb-utóbb ellenforradalom is lenne. S ezt végképp nem akarom.
GERŐ ANDRÁS
(A szerző történész)
