Pénzrátéttel gyógyítanak

Az olasz egészségügyben nemcsak egymás mellett, hanem egy intézményen belül is megfér a magán és az állami. Munkatársaink a mestrei kórházban viziteltek.

  • Gáti Júlia

„Nem volt egyszerű meggyőzni a mestreieket, hogy a városon kívül épülő modern kórház jobb lesz, mint a 250 éve működő belvárosi ispotály, amelyhez körmük szakadtáig ragaszkodtak. A tiltakozást a politika is fűtötte, mert a beruházást támogató Veneto tartomány vezetői jobboldaliak, Velence és szárazföldi elővárosa, Mestre pedig hagyományosan balos” – vázolta az idehaza sem ismeretlen ütközési pontokat Gilberto Bertipaglia, a kórházi logisztikáért felelős magáncég képviselője. A majdnem hét évig tartó szervezés, a tervezés és az építés eredménye 117 ezer négyzetméteres, 650 ággyal működő kórház, amely 240 millió euróért 2008-ban készült el Mestre határában, mégpedig úgy, hogy nagyjából egyenlő arányban az állam és magánbefektetők állták a költségeket. Gyors fejszámolás: annyi jutott erre a mestrei kórházra, amennyit Magyarországon hat vidéki egyetemi és oktatókórház, régiós gyógyközpont összesen kap fejlesztésre a Pólus program keretében.

Az új mestrei kórház átriuma
Túry Gergely

 A csupa üveg homlokzatú épület nemcsak távolról nézve látszik inkább bevásárlóközpontnak vagy luxusszállodának, de az aulába lépve sem utal semmi az egészségügyi funkcióra. Ízléses boltokkal, éttermekkel körülvett tér, valóságos arborétum fogadja az Ospedale dell'Angelóba belépőket. Ellátási területén 300 ezren laknak, de Olaszország bármely szegletéből, sőt külföldről is fogad pácienseket.

Itáliában az egészségügyet adópénzből finanszírozzák, az ellátás általános és ingyenes. Területi ellátásszervezők, ULSS-ek (Unita Locale Socio Sanitaria) gondoskodnak arról, hogy a központi és a tartományi pénzekből minél hatékonyabban gyógyítsák a hozzájuk tartozó lakosságot. A Velencétől északra elterülő, 4,5 millió lakosú Veneto tartomány, amelyben 22 ULSS és 53 kórház működik, évi 8,2 milliárd eurós egészségügyi költségvetésből gazdálkodik. Ez a magyar egészségbiztosítási alap természetbeni kiadásainak a kétszerese – nem egészen fele annyi emberre.

A mestrei kórházban gazdaságilag szigorúan különválasztják a gyógyító és az üzemeltető tevékenységet. A magánbefektetők – és mögöttük a hitelt nyújtó bankok – lényegében koncessziót vásároltak, negyed évszázadra szóló jogokat kaptak olyan szolgáltatásokra, mint az aulában lévő boltok és éttermek üzemeltetése, a kórházi étkeztetés, a mosatás, a takarítás, a karbantartás, a diagnosztikai és laborszolgáltatás, továbbá a kétszintes, 1100 férőhelyes fizetős garázs. Ezekből az induláskor, 2008-ban 45 millió euró volt a bevétel, amihez képest évi 1,5 százalékos automatikus növekedést kalkuláltak a szerződő felek.

Amilyen látványos az épület külseje és közösségi tere, olyan spártai a kórház maga. Szürke kő, fehérre meszelt falak, kétágyas összkomfortos kórtermek, tengerkék ajtók. Itt senki sem rendezkedhet be hosszú távra, 3-4 napnál tovább csak keveseket tartanak bent. Rehabilitációra vagy krónikus ápolásra a régi intézményeket alakították át, oda küldik a lábadozókat, de az otthoni szakápolást is erősen támogatják az ellátásszervező ULSS-ek. A gazdasági kényszer egyértelmű, hiszen az egy aktív ágyra jutó kiadás átlagosan napi 650 euró, a rehabilitációs helyek alig több mint feleennyibe kerülnek.

Kórházi szállítórobot
Túry Gergely

 A mestrei kórházat gyorsan elfogadták a betegek – minden az ő kényelmüket szolgálja. Ha a város szélén van is, könynyű megközelíteni, mert a főbejárat előtt van több buszvonal végállomása, néhány lépés távolságban az Udine–Velence-vasútvonal új helyi megállója, és a közeli bevásárlóközpontnál az autópálya egyik lehajtója. Az intézménybe bekerülő évi 20 ezer fekvőbetegből 4 ezer csupán egynapos ellátásra – műtétre, kezelésre – érkezik, további 50 ezret járóbetegként szakorvosok vizsgálnak meg. „A kivizsgálásra jelentkezőknek átlagosan 10-15 eurós előjegyzési díjat kell fizetniük, mert azt tapasztaltuk, hogy különben sokan hajlamosak elfeledkezni a lefoglalt időpontjukról, ami óriási idő- és pénzveszteség a kórháznak” – jelezte Roberta Gavagnin, az Ospedale dell'Angelo orvos igazgatója, hogy nem mindenben szükséges kényeztetni a betegeket. A fekvőbeteg-osztályokon naponta délelőtt és délután 1-1 óra a látogatási idő, mobiltelefont nem szabad bevinni, hogy teljes legyen a nyugalom.

A magyarországi mértékek szerint az új mestrei kórházban annyi az aktív ágy, mint egy kisebb megyei súlyponti intézményben, ám nincsenek krónikus részlegei. Viszont a gyógyítás teljes palettáját kínálja. Helyben elérhető a legkorszerűbb diagnosztika, a radiológia, a szív- és érsebészet, a szervátültetés, a traumatológia, a 24 órás sürgősségi betegfelvétel, van éjszaka is használható helikopterleszálló, 20 műtő, 34 művesekezelő hely. Hatalmas egészséggyárként működik, olyannyira, hogy az orvosok külön szobát sem kaptak – ez a luxus csupán a felső vezetőknek jár.

Mestrétől mintegy 30 kilométerre, a Padova szomszédságában működő kistérségi egészségügyi ellátó szervezet a mestreihez hasonló állami-magán konstrukció megvalósításán dolgozik. Az ottani ULSS-hez tartozó, mezőgazdaságból élő 46 kistelepülésnek négy városi kórháza van, helyettük szeretnének újat, korszerűt. Ki is jelölték már a helyét, éppen félúton a két legnagyobb település között. Három év múlva itt 447 ágyas kórház lesz – mondta Giovanni Pavesi igazgató. A 160 millió eurós beruházás felére magánbefektetők adják a pénzt, a többi Veneto tartomány fejlesztési büdzséjéből, valamint az elaggott kórházak egy részének értékesítéséből jön majd össze.

GÁTI JÚLIA / MESTRE

Hozzászólások