Olajat öntött a hazai önkormányzatok körében évek óta kisebb-nagyobb hevességgel égő tűzre a PricewaterhouseCoopers (PwC) minap nyilvánosságra hozott elemzése. Bár a multinacionális könyvvizsgálói, adó- és pénzügyi tanácsadó cég szakértői azt írták, a helyhatóságoknak „a jövőben várhatóan egyre nagyobb nehézséget fog okozni pénzügyi kötelezettségeik teljesítése”, ebből egyesek tömeges csődre asszociáltak. A szektor összadóssága közel 1100 milliárd forint, aminek felét a 2006 után kibocsátott kötvények testesítik meg. Ezek után jellemzően három–öt évig csak a kamatokat kellett leszurkolni – negyed-, illetve félévente –, a türelmi idő lejárta után, a tavalyi évtől azonban megkezdődött a tőketörlesztés is. Bunna Gyula, a PwC igazgatója – mint egy sajtótájékoztatón elmondta – arra számít, hogy az idén 30 milliárd forint visszafizetése válik esedékessé, 2011-től pedig már évente 50-60 milliárd lesz a cech. Ez a teher ugyan csak a 3200 önkormányzat közel egytizedét nyomja, ám további 1800-2000 helyhatóság is csak az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatoknak járó állami támogatásból, az önhikiből tudja fenntartani magát.
Túry Gergely
Az önkormányzatok eladósodottságáért alapvetően az állam tehető felelőssé, amely részben az uniós konvergenciaprogramra, részben a 2006 utáni megszorításokra hivatkozva több száz intézmény – kórházak, bölcsődék, óvodák, iskolák, okmányirodák, gyámügyi és építési hatóságok – működtetését csökkentett mértékben finanszírozta, illetve a saját bevételeiket megnyirbálta. Eközben az önkormányzatoknak járó normatív állami hozzájárulás is csökkent: 2005-ben – a Magyar Államkincstár adatai szerint – még 549 milliárd forint volt, tavaly ennek már csak kevesebb mint a fele. „Ez számos önkormányzat közép- és hosszú távú pénzügyi egyensúlyát rontotta, sőt esetenként rövid távon is likviditási zavarokat okozott” – mondta a HVG-nek Pozvai Ferenc, a K&H Bank üzletágvezetője. A Somogy megyei Marcali számára például évente 300 millió forintos többletterhet jelent a hozzá tartozó 38 ezres lélekszámú térségben lévő három középiskola működtetése – közölte lapunkkal Sütő László polgármester.
Az önkormányzatok hiányzó forrásainak előteremtésére kézenfekvő megoldásnak ígérkezett a kötvénykibocsátás. E papírok legnagyobb vonzerejét az jelentette, hogy az értékesítésükből befolyt összeg felhasználása – szemben a bankhitelekével – nincs megpántlikázva, a pénz bármilyen célra elkölthető. Éri is vád az önkormányzatokat, hogy a kötvénykibocsátással szerzett összegeket felélték, és emiatt nem lesz majd pénzük a törlesztésre. Ezzel szemben a 2007–2008-as kötvénykibocsátásokból származó önkormányzati bevételek mindössze egytizede ment el működésre, 19 százalékból korábban felvett bankhiteleket fizettek vissza, a maradékot viszont egyáltalán nem költötték el – állapította meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2008. évi jelentésében (a tavalyi évről még nem készült el az összefoglaló). Csecserits Imréné, az ÁSZ osztályvezető főcsoportfőnök-helyettese lapunknak elmondta, az önkormányzatok a félretett pénzekből kívánják biztosítani az uniós pályázatokon megkövetelt önerőt, a szabadon lévő pénzt addig is bankbetétekbe tették, vagy állampapírokat vásároltak rajta. Gyula városa például eddig félmilliárd forintot keresett azon, hogy a 2007 júliusában kibocsátott kötvényeinek értékesítéséből származó 2 milliárd forintjából 1,35 milliárdot megforgatott – tájékoztatta a HVG-t Perjési Klára polgármester. Kihasználták ugyanis, hogy míg a svájcifrank-alapú kötvényeik után évi 3 százalékos kamatot kellett fizetniük, forintmegtakarításaikért évi 8 százalékot kaptak.
Igaz, az önkormányzatoknak is viselniük kell a forint leértékelődésének kockázatát. Kecskemét 48,4 millió svájci frankos kötvényadóssága például most 27,5 százalékkal ér többet forintban, mint a 2008. júliusi kibocsátáskor (lásd táblázatunkat), az ugyanis szerencsétlenül egybeesett a hazai valuta csúcsra járásával. Márpedig az önkormányzatok kötvényeinek 88 százaléka devizaalapú, ily módon a forint leértékelődését, valamint az adósságválság miatt valószínűleg emelkedő kamatterheket a magasabb törlesztőrészleteken keresztül ők is megszenvedhetik. Mivel azonban a kötvények jellemzően a 2020-as–2030-as években járnak le, amikor már jó eséllyel az euró lesz Magyarországon a hivatalos fizetőeszköz, összességében – figyelembe véve az utóbbi évek hazai devizakamatlábait – még így is jobban járhatnak, mint ha forintban adósodtak volna el – mondta a HVG-nek Bauer Patrik, az Erste Bank igazgatója.
Ettől függetlenül a hivatalba lépő Orbán-kormánynak változtatnia kell az önkormányzatok finanszírozási feltételein, ha el akarja kerülni a csődöket, amelyek döntően a túlzott állami feladatátadásból fakadnak. Szigetvárral szemben már adósságrendezési eljárás indult, ami azért nagy érvágás a város számára, mert így öt évig nem pályázhat fejlesztési forrásokra. Egy-két nagy önkormányzatot is csak egy hajszál választ el a fizetésképtelenségtől – közölték a HVG-vel a CIB Banknál. Dunaújváros például azért került nehéz helyzetbe, mert miután nem volt elegendő a CIB-től a város élményfürdőjének felépítésére kapott 3,35 milliárd forint hitel, későn írta ki a közbeszerzési pályázatot a hiányzó összegre.
Dudás Szabolcs
Ha vannak is tervei a Fidesznek, azokat még nem hozta nyilvánosságra. Kósa Lajos ügyvezető alelnöknek a Figyelőben megjelent szavaiból az tűnik ki, hogy a jövő évi költségvetés ősszel várható vitája előtt nemigen lehet konkrétumokra számítani. „Megoldás lehet – a működési hatékonyság esetleges növelése mellett – a feladatok és a források közötti egyensúly helyreállítása, ami a törvényhozás hatáskörébe tartozik” – közölték a HVG-vel az önkormányzatok legnagyobb finanszírozójánál, az OTP Banknál. Az önkormányzatok érdek-képviseleti szervezetei a választások után sebtében megfogalmazott és Orbán Viktor leendő miniszterelnöknek elküldött 12 pontjukban például azt „kívánták”, hogy a helyi adókat újra helyben szedhessék be.
Keményné Koncz Ildikó, a Raiffeisen Bank üzletágvezetője a HVG-nek azt mondta, szerinte az államnak mindenekelőtt a megyei önkormányzatokat kellene konszolidálnia, ez 40-50 milliárd forintból megúszható. Hiszen ebben az esetben arról van szó, hogy politikai megfontolásból elvonták a saját bevételeik jelentős részét. Ugyanakkor a választások évében a települési önkormányzatoktól át kell venniük azoknak az intézményeknek a működtetését, amelyeket azok nem akarnak vagy tudnak fenntartani, de be sem zárhatnak.
Az igazán bajban lévők megsegítését szorgalmazza a CIB. Ennek formája lehetne visszatérítendő támogatás, esetleg valami szankcióval, mondván: nem lenne igazságos a jól működő önkormányzatokkal szemben, ha a „rosszak” ingyen jutnának állami mentőövhöz. Miközben a CIB ésszerűbb és betartandó önkormányzati hitelfelvételi korlátot írna elő, a nagyon rossz pénzügyi helyzetben lévő helyhatóságokat átvilágítaná, és szükség esetén lecserélné azok pénzügyi vezetését.
CSABAI KÁROLY
