„A vádlottak valóban nem fizették ki a 60 milliós vételárat, de ez még nem bűn, ilyesmi gyakran előfordul a gazdasági életben. Nem állítom, hogy a nem fizetés helyes, de azt a polgári és a cégjog eszközeivel kell szankcionálni” – védekeztek a Fővárosi Ítélőtáblán a csalással vádolt Baráth Ákos és Lakatos Zsolt vállalkozók ügyvédei. Az ítélőtábla el is fogadta ezt az érvelést, és a múlt héten másodfokon felmentette az első menetben csalásért egyéves börtönbüntetésre kárhoztatott vádlottakat. Jóllehet még ez a verdikt sem jogerős, számos hasonló perben segítheti az üzletfeleiket megrövidítők védekezését.
Ha szándékos károkozásnak nem is minősül, köznapi értelemben elítélendő az a manőversorozat, amelyet Baráth és Lakatos hajtott végre az enyingi Fertilia Kft.-vel szemben (HVG, 2005. július 9.). A részben Lakatos által tulajdonolt, illetve Baráth által vezetett Partnerünk Kft. 2004 júniusában – régi, jó üzleti kapcsolatuk okán szóbeli megállapodással – 1500 tonna műtrágyát vásárolt 60 millió forintért, december végéig szóló halasztott fizetéssel a Fertiliától. A műtrágyát azonban a Partnerünk Kft. azonnal, az eladó tudta nélkül, tízmillió forinttal magasabb áron továbbadta a vele azonos cégcsoportba tartozó Tricorp Euro Kft.-nek, amely pedig közraktárba helyezte, és a forgalomképes értékpapírként funkcionáló közraktárjegyeket felhasználva 53 millió forint kölcsönt vett fel a Mohács és Vidéke Takarékszövetkezettől. Ez önmagában még nem baj – hiszen a közraktárjegy épp arra való, hogy a tulajdonosa pénzhez juthasson addig is, amíg a raktárban őrzött áruját eladja –, csakhogy a pénzt szétcsorgatták. Mint a Fejér Megyei Bíróság első fokú ítéletében feltárt tényállásból kiderül, jutott belőle például egy, a takarékszövetkezet egykori elnöke, Hengl János fia és Lakatos által közösen gründolt cégnek. A műtrágyát elsőként megvásárló Partnerünk Kft.-t pedig 2004 októberében eladták két román állampolgárnak, akik a céget nem működtették tovább. Jóllehet a büntetőperben nem sikerült bizonyítani a csalárd szándékot, „fantomizálásra” utal, hogy az egyik román kézbesítési megbízottja, Szűcs László tucatnyi hasonló céget jegyeztetett be – a fővárosi Heim Pál Gyermekkórház címére.
Túry Gergely
Baráth és Lakatos sikeresnek bizonyult védekezési taktikájának része volt az az érv is, hogy a Fertilia magának köszönheti, hogy hoppon maradt. Ha ugyanis nem jelentette volna fel őket a rendőrségen, némi csúszással ugyan, de kifizethették volna a 2005 tavaszán már közel 130 millió forintot érő műtrágya eladásából. A botrány kipattanása után azonban a takarékszövetkezeté lett a műtrágya, a Fertilia követelésére pedig nem maradt fedezet.
Joggal merülhet fel a kérdés, terheli-e felelősség a műtrágyát közraktározó – számos hasonló ügy miatt a piacról 2009 nyarán kivonult – Hungária Közraktározási Zrt.-t. A törvény szerint a közraktárnak nem feladata, hogy ellenőrizze, a letevő jogos tulajdonosa-e az árunak, vagy sem. Jóllehet az utóbbinak nyilatkoznia kell arról, hogy az áru per-, teher- és igénymentes-e, hatósági eszközök híján a közraktár nem tudja ezt kontrollálni, így nyugodtan hazudhat, a közraktár pedig könnyen az orgazda szerepébe kerülhet. A Fertilia története tipikus. Az ilyen eseteket úgy lehet kivédeni, ha az eladó eleve írásban kiköti, hogy a fizetésig nem mond le az áru tulajdonjogáról – hívta fel a figyelmet egy tavaly őszi közleményben a közraktári felügyeletet ellátó Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal. A közraktárjegyre ilyenkor is fel lehet venni hitelt, de mivel a kötelezettséget feltüntetik rajta, kevesebbet.
Durvább eset, amikor az árut ellopják a közraktárból. A közraktározott termékek 90 százaléka ugyanis nem a közraktár saját telepén, hanem bérelt raktárban marad (ez az úgynevezett művi közraktározás). E raktárakat kéthetente ellenőrzik, gyakran csak úgy, hogy az árukupacokat kétméteres mélységig vizsgálják meg. A nemegyszer hatméteres kupacok alsó négy méterét így simán ki lehet cserélni. A közraktárak nem felelnek a hiányért akkor, ha nyilvánvaló, hogy a letevő fújta meg a saját áruját a saját raktárából. Nemegyszer előfordult az is, hogy ugyanarra az árura több közraktárral kötöttek szerződést: többszörösen állíttattak ki rá közraktárjegyet, és vettek fel hitelt. A művi raktárak ajtaját általában lakat, a közraktár matricája és műanyag plombája „védi”, amit könnyű leszedni. De megesett az is, hogy a raktár ajtaját cserélgették attól függően, hogy éppen ki érkezett ellenőrzésre – adott betekintést a magyar leleménybe Hetényi Csaba, a Korona Közraktár Zrt. vezérigazgatója.
A közraktárjegyes hitelezésen az utóbbi két-három évben milliárdokat veszítő, ezért a hitelezési kondícióikat jócskán megkeményítő bankok májusban javaslatokat dolgoztak ki a piac tisztítására. A felügyelettel összefogva sikerült elérni, hogy július elsejétől a közraktárak önként bevezessék ezek egy részét. Amellett például, hogy térfigyelő kamerákkal, mozgásérzékelőkkel megerősítik a raktárak őrzését, GPS segítségével rögzítik a letett áru koordinátáit, és a közös adatbázis alapján pillanatok alatt lebukik, aki ugyanarra az árura két különböző közraktárral szerződne – tájékoztatta a HVG-t Kasolyné Kriskó Mária, a közraktári felügyelet főosztályvezetője. A közraktárak felelősségének és ezzel együtt a tőkeerejüknek a bankok által áhított növeléséhez azonban a róluk szóló törvényt kellene módosítani, ám ennek a munkának az új kormányzati struktúrában még nincs gazdája.
GYENIS ÁGNES
