AP
A világ pillanatnyilag legfiatalabb miniszterelnöke Igor Luksics, aki másik csúcstartótól, a választott európai vezetőként két évtizeden át folyamatosan hatalmon volt Milo Gyukanovicstól vette át a stafétabotot tavaly decemberben Montenegróban. Az adriai Bar kikötővárosban – még az egykori Jugoszláviában – született és felcseperedett, 34 éves politikus nem csak fiatal kora miatt van nehéz helyzetben. Úgy próbál szakítani a továbbra is pártelnök Gyukanovics által fémjelzett, részben korrupciós ügyekkel és egyéb gazdasági visszaélésekkel tarkított múlttal, hogy közben fenn akarja tartani a kormányzó Szocialisták Demokratikus Pártja (DPSZ) meghatározó befolyását.
A távolodás viszonylag lassan halad, a kormány összetételét egyelőre nem változtatta meg, és akadozik a párton belüli fiatalítás is. A korábbi két évtized piszkos ügyeinek kivizsgálása sem került napirendre. Úgy tűnik, Montenegróban működhet az a fajta hatalomátadás, amely már kudarcot vallott Horvátországban, ahol a 2009 nyarán lemondott Ivo Sanader kijelölt utódja, Jadranka Kosor rövid úton szembefordult korábbi mentorával.
Az önálló politikusi arculat megteremtése érdekében Luksics az elődjénél és a többi montenegrói politikusnál sokkal inkább jelen van a médiában. Szívesen nyilatkozik, saját internetes blogot ír, és tízezer követőt vonzó oldalt működtet a Facebook közösségi portálon. Személyes kommunikációján is igyekszik változtatni. Míg a montenegrói vezetők többsége utánozza a magabiztosan, de unalmasan beszélő Gyukanovicsot, Luksics igyekszik közvetlennek, karizmatikusnak tűnni. A múlt helyett a jövővel foglalkozik, célja, hogy felgyorsítsa hazája EU- és NATO-integrációját. A Nyugat számára sokkal elfogadhatóbb, mint Gyukanovics, hiszen őt nem vádolják különféle törvénytelenségek elkövetésével.
Az angolul, franciául és olaszul is jól beszélő Luksics eddigi rövid pályafutását bármelyik nyugdíjazás előtt álló politikus megirigyelhetné. Miután 1998-ban Podgoricában megszerezte a közgazdasági diplomát, 2001-ben a DPSZ színeiben parlamenti képviselőnek választották, és azóta további három szavazáson is bekerült a törvényhozásba. Első kormányzati megbízását 2003-ban kapta, néhány hónapig az akkor miniszterelnök Gyukanovics tanácsadójaként tevékenykedett, majd 2003 tavaszán a 2006-ig működő utolsó délszláv államszövetség, Szerbia és Montenegró uniója külügyminiszter-helyettesévé nevezték ki. Egy évvel később visszatért szűkebb pátriájába, ahol a pénzügyminiszteri tárcát vezette, majd 2008-ban megkapta a miniszterelnök-helyettesi tisztet is. Egyike azoknak a montenegrói vezetőknek, akik folytatták az ország gazdasági liberalizálását, és megnyitották a 600 ezres volt jugoszláv tagköztársaságot a külföldi befektetők előtt.
Leginkább a brit államférfiakat tekinti példaképének. A kortárs politikusok közül David Cameron brit kormányfő a kedvence, a történelmi nagyságok közül pedig Winston Churchillt tartja a legtöbbre, akitől még egy idézetet is átvett. „Ami engem illet, optimista vagyok, semmi értelme sincs ugyanis annak, hogy más legyek” – vallja magáról az egykori brit államférfi mondását követve.
A kormányfő, aki 2008-ban már a közgazdasági doktori fokozatot is megszerezte, feleségével, Natasával két lányt nevel. Szabadidejében legszívesebben teniszezik vagy kosárlabdázik, ha pedig nincs ideje a pályára lépni, akkor zenét hallgat, könyvet olvas.
