HVG, 2011. április 2.
Az utcanévadás történelmi anomáliáiról szóló írásukban elmondják ugyan, hogy 1945-ben a Horthy Miklós útnak nem az eredeti, az Átlós nevét adták vissza, hanem Bartók Béla személyében új keresztapát találtak. Azt azonban – talán helyhiány miatt – nem említették meg, hogy az amerikai emigrációban alig pár hónappal korábban elhunyt zeneszerző miként is „szólt hozzá” a Magyarországon mindig kisebb-nagyobb vihart kavart utcanévügyhöz. A halála előtt négy évvel, 1940 októberében – nem mellesleg az első zsidótörvény elleni sikertelen tiltakozás után politikai üzenetnek szánt emigrálása idején – kelt végrendeletében a világhírű komponista leszögezte: „Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon tér és a volt Körönd azoknak a nevéről van elnevezve, akikről jelenleg van, továbbá mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről tér vagy utca van vagy lesz elnevezve, rólam ez országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát...” A mély művészi öntudatról is tanúskodó végakarat-nyilvánítás „célszemélye” két diktátor, Benito Mussolini és Adolf Hitler volt. Ha az 1945-ös döntnököknek csak egy kis stílusérzékük is lett volna, akkor az említett két köztér valamelyikét adták volna oda Magyarország egyik legnevesebb fiának.
JÁNOSI GÁBOR
(BUDAPEST)
