HVG, 2011. április 9.
A kínai államvezetés „igyekszik mindenáron megőrizni a társadalmi harmóniát” – cikkük e szavakkal zárul. Ergo: ott harmónia van. Irigylendő. A 2850 milliárd dolláros valutatartalék, melyből elképesztő beruházásokra is futja, nemkülönben. Ven Csia-pao: egyik fő feladat a szociális bérlakások építésének felfuttatása. Bravó! Ám vannak ökonómiai gondok is. Nem, nem a GDP alacsony foka, hanem annak már-már kóros szárnyalása. (Aligha sikerül jövőre 7 százalékra mérsékelni.) Drágulnak némely élelmiszerek, megugrott az infláció. A rotációs elvet alkalmazó vezetés jócskán eltávolodott a marxizmustól – gyakorlatilag. Ideológiáját mintha némi konfucianizmus jellemezné. A második nagyhatalom hatalmas tőkekihelyezésekkel nyomul Afrikában, Venezuelában, sőt Nyugaton is, energiahordozó-importja döbbenetes. Hanem profi biztonsági szerveivel, olykor bebörtönzésekkel és a net „kasztrálásával” elfojt minden ellenzékiességet. Két nézet feleselhet: 1. Ez nem szép!, 2. Egy majd' 2,5 milliárdos népességű, kontinensnyi birodalom nem tűrhet semmiféle „jázminozást”. Túl nagy a tét – a „fellazítás” még az USA számára is megoldhatatlannak tűnt. Egyetemista unokám az angol mellé a kínai nyelvet vette föl. Hibáztassam-e?
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
