HVG, 2011. április 9.
Az ausztriai kényszermunkásokról szóló interjúban elsősorban a férfiakat említik. Túlélő tanúként idézhetem föl, hogy több száz nővel együtt kerültem 1944. november 18-án Budapestről Kópházára, nyolcnapos gyalogmenet után. Pajtákban éltünk, a puszta földön. Egy hónapig napi 8–10 órán át sáncot ástunk az osztrák–magyar határon. Őreink valóban az SA tagjai voltak, a parancsnok egy nagyon durván viselkedő fiatal SS-tiszt. Onnan vittek minket marhavagonban egy Wiener Neustadt közeli faluba, Lichtenwörthbe, ahová korábban Harkáról érkeztek kényszermunkások. A kastély parkjában és olykor a földeken dolgoztunk. 1945. április 2-án, húsvét hétfőn, a 2400-ból körülbelül kilencszázan értük meg a felszabadulásunkat. A közeli Felixdorf férfitáborában alig maradt élő fogoly.
HELLER ÁGNES MARIANN
(BUDAPEST)
