AP/ Francoi Mori
Sajtófotósként kezdte, majd természetfilm-sorozataival televíziós sztár, két évtizede indított alapítványával pedig a környezetvédelem francia fenegyereke lett Nicolas Hulot, aki a minap úgy döntött, jelölteti magát a jövő évi elnökválasztáson. Az 55 éves, ám kócos hajával, lezser megjelenésével koránál jóval fiatalabbnak tűnő Hulot Párizs egyik legszegényebb külvárosában, Sevranban jelentette be nagyra törő tervét. Rögtönzött kampánybeszédében keményen ostorozta a barbár kapitalizmust, a fejlődés új irányának szükségességéről szónokolt, és kérte az emberiség és a természet hanyatlásába bele nem törődők támogatását.
A parlamenten kívüli Zöldek színeiben szeretne indulni, de ha a párt a júniusi előválasztáson nem mellette, hanem európai parlamenti képviselője, Eva Joly mellett dönt, akkor függetlenként méreti meg magát. A közvélemény-kutatások szerint Hulot-t széles körben elfogadják, komoly esélyei azonban nincsenek. Fellépése mindenesetre zavart kelthet, különösen a jobboldalon, a népszerűsége mélypontján lévő Nicolas Sarkozy államfő pozícióit gyengítheti.
Nem először kacérkodik a politikával. Az előző, 2007-es elnökválasztás előtt is kilátásba helyezte indulását, ha nem sikerül a jelölteket rávennie, hogy hatalomra kerülésük után elsőbbséget adjanak programjukban a környezetvédelmi kérdéseknek. Végül el is érte, hogy az akkori 12 jelöltből öten – köztük a győztes Sarkozy – aláírták az általa összeállított Zöld Chartát. Pályafutása során több vezető politikusnak is adott tanácsokat, de mint Titanic-szindróma című, 2004-ben megjelent könyvében megírta, elutasította Jacques Chirac felkérését a környezetvédelmi miniszteri posztra.
A természet iránti vonzalmat otthonról hozta, apja kalandvágyó volt, fiatalon Venezuelában arany után kutatott, majd hazatérve megnősült, polgári foglalkozást választott, előbb egy párizsi édesipari cég főnökeként dolgozott, de nem bírta sokáig, és családjával Nizzába költözött, ahol saját kertészetet nyitott. Apai nagyapjának köszönheti, hogy családneve világhírű lett. Jacques Tati francia filmrendező és komikus ugyanis a Párizsban vele egy házban lakó építész nagyapáról mintázta az 1950–1960-as években nagy sikerű Hulot úr filmsorozatot. Apjához hasonlóan Hulot is nyughatatlan volt. 18 évesen, 1973-ban elszegődött a török származású Göksin Sipahioglu és Phyllis Springer amerikai fotós által akkor indított, szenzációkra szakosodott Sipa hírügynökséghez fotóriporternek. Az 1976-os, 200 ezer áldozatot követelő guatemalai földrengésről, egy évvel később a rhodesiai függetlenségi háborúról tudósított. A fotóriporterséggel 1978-ban felhagyott, egy ideig rádiózott, majd elkezdte a TF1 kereskedelmi tévénél az Argentína déli csücskén lévő Ushuaia település nevét viselő – Magyarországon is bemutatott – nagy sikerű természetfilm-sorozatot. Hulot – aki közben az 1980-as Párizs–Dakar autóversenyen is indult – két másik természetfilmmel is bemutatkozott a TF1 csatornán, miközben természettudományos lapot főszerkesztett. A magukat igazi zöldnek nevező környezetvédők többször is támadták tévés szereplései miatt, megkérdőjelezték elkötelezettségét, mondván, műsorait a multinacionális cégek támogatják.
Hulot legfőbb büszkesége, eddigi életművének koronája az 1990-ben Ushuaia néven létrehozott, majd saját nevére vett környezetvédelmi alapítványa, amelynek vezetéséről a jövő évi elnökválasztás idejére átmenetileg lemondott. A friss önelnökjelölt viszonylag későn, 38 évesen nősült, de kétszeres hegymászó világbajnok első feleségétől alig három év után elvált, majd 2002-ben újból megházasodott, és azóta két fia született.
