HVG, 2011. április 9.
Írásukban a tények nagyrészt megfelelnek a valóságnak, az értelmezésükkel van problémám. Szükségesnek látszik mellétenni a keresztény társadalmi felelősség és a KDNP szerepének más értelmezését. Ami hitelesen keresztény, az mélyen emberi is. Tapasztalatom szerint a keresztény magatartás az istenhit nélküli humanista szemében is – a motívumot leszámítva – elfogadható és tiszteletre méltó. Súlyos tévedés viszont, hogy a kereszténység a magánélet keretei és a templomok falai közé szorítható. Az egyházak társadalmi tanításából következik tagjaiknak társadalmi felelőssége. A keresztény társadalomelmélet kulcsszavai: az emberi személy méltósága, a szolidaritás, a szubszidiaritás, a közjó, az igazságosság, és ami napjaink elmagányosodott embere számára a legfontosabb, a közösségek szerepe. Ezeket kell képviselnie a közéleti szerepet vállaló kereszténynek. Ha valakiben mindez ellenérzést vált ki – úgy tűnik, közéjük tartozik a cikk írója is –, annak két oka lehet. Vagy hiteltelenek az eszmeiség képviselői, vagy az illető tett fel kultúrharcos-szemüveget. Az én dolgom nem a kérdés eldöntése, hanem az ellenérzés csökkentése.
Az egyházak társadalmi szolgálatának szabadsága szociális, egészségügyi, kulturális és oktatási téren vitathatatlan. Ennek mértékét a társadalmi igény határozza meg. Köztünk vita az állami támogatás mértékében lehet. Véleményünk szerint a gondozotti és szülői igény, illetve az egyházi teherbíró képesség kiegyenlítése a cél. Amit az írás a KDNP szerepéről feltételez, megtisztelő, de túlzó. Keresztényszociális pártként úgy értelmezzük a szövetségen belüli szerepünket, hogy a közgazdasági szempontok mellett nekünk kell képviselnünk a szociális szempontokat.
HARRACH PÉTER
A KDNP ORSZÁGGYŰLÉSI FRAKCIÓJÁNAK VEZETŐJE (BUDAPEST)
(A teljes levél a http://ajanlo.hvg.hu/harrach honlapon olvasható.)
