Deliága Ákos: „Az AI következő evolúciós lépése, hogy mindenkinek lesz egy Jarvisa a Vasemberből”

HVG BrandLab: Mi az emberiség legfontosabb találmánya?

Deliága Ákos: Szerintem az elektromosság. Azért tartom különlegesnek, mert nem tudjuk egyetlen feltalálóhoz kötni. A görögök kezdték el először felfedezni az elektrosztatikus energiát, majd az évezredek során nagyon sok okos ember kooperatív munkájával ismertük meg és fordítottuk a saját javunkra. Ennek a hosszú folyamatnak köszönhetjük az internetet és a mesterséges intelligenciát is.

H.B.: Üzleti berkekben manapság a mesterséges intelligencia az egyik legnépszerűbb téma, de nem mindig volt ez így. Te mikor hallottál róla először?

D.Á.: 2004-ben kezdtem a BME informatika szakán, ott már akkor tanultunk róla. 2007-ben a Hewlett-Packardnál helyezkedtem el, ahol üzletileg kritikus informatikát működtető cégekkel foglalkoztam. Emellett lehetőségem volt részt venni szervertermekkel, adatközpontokkal kapcsolatos projektekben, akadtak közöttük szuperszámítógépek és mesterséges intelligenciát futtató rendszerek is.

H.B.: Tehát először a mesterséges intelligencia fizikai részével ismerkedtél meg.

D.Á.: Igen, eleinte abba láttam bele, milyen nehéz működtetni, például mekkora az energiaigénye, mennyi hűtésre van szüksége. Ma már ezek a kérdések legalább annyira fontosak, mint maga a szoftverfejlesztés. A META már egy Manhattan méretű adatközpont építését tervezi, a leállított atomerőműveket pedig egymás után vásárolják meg a big tech cégek. Szerintem sokat számít, hogy testközelből láttam a mesterséges intelligenciának ezt a részét is, de idővel jobban érdekeltek maguk a szoftverek, ezért léptem ki a multis világból és vágtam bele egy saját projektbe, a Talk-A-Bot chatbotba.

H.B.: Reggeltől estig a mesterséges intelligenciával foglalkozol, erről gondolkodsz, tárgyalsz, ezt adod el. Előfordul olyan, hogy este már csak azért sem kérdezed meg a ChatGPT-től, hogy például milyen bor illik a marhaszegyhez?

D.Á.: Meggyőződésem, hogy az agynak szüksége van digitális detoxra, ami nálam nemcsak a mesterséges intelligenciára, de a mobilra is kiterjed. Nagyon tudatosan dolgozom azon, hogy ne telítődjek a technológiával, ne égjek ki. 25 éve kungfuzok, ami számomra nem a harcról, hanem a mozgásban meditációról és a belső egyensúlyról szól. Egy másik hobbim a fotózás, szeretek meglátni és megörökíteni apró részleteket a természetben. Olykor jönnek velem a gyerekeim is, akiket az összes tech vezetőhöz hasonlóan én is próbálok minél tovább távol tartani a technológiától, hogy ne egy képernyőn keresztül ismerjék meg a világot.

H.B.: A mesterséges intelligencia már olyan képeket is tud generálni, amelyek szinte megkülönböztethetetlenek egy valódi felvételtől. Nem tartasz attól, hogy a technológiai fejlődés a művészi tevékenység értékét is csökkentheti?

D.Á.: A fotózással én érzést szeretnék átadni. Nem gondolom, hogy a mesterséges intelligencia miatt az eredmény kevésbé lenne értékes. Sőt, ha valaki képgenerálást arra használja, hogy érzéseket váltson ki a másikból, akkor az egy új művészeti forma lehet. A veszélyes szerintem az, ha mesterséges intelligencia felhasználásával manipulálni próbálják a valóságot, például úgy, hogy egy generált kép jelenik meg egy sajtótudósításban.

H.B.: Ha a művészetet nem is, számos egyéb foglalkozást láthatóan képes kiváltani a mesterséges intelligencia, a cégeket pedig egyre inkább foglalkoztatja az, hogyan tudnak így humán munkaerőt spórolni. Egy ilyen felállásban, AI-szakemberként és cégvezetőként kvázi a győztes oldalon állni öröm, felelősség vagy teher?

D.Á.: Ez még nem egy lefutott kör, nem dőlt el, kik lesznek a “nyertes oldalon”. Közelebbről talán jobban látom a cunamit, ami közeledik, és ha ügyes vagyok, a tetején tudok szörfölni, de ez a hullám sokkal nagyobb is lesz. A korábbi magyar sikersztorik akár 20-25 évig is íródtak, mire a cégek exitre mentek, később a jellemző életciklus lerövidült 2-3 évre. Ma már egy AI startupnak 6-9 hónap alatt el kell jutni egy nemzetközi skálára, olyan gyorsan változik a piac körülötte. Az innováció ma nagyon gyorsan elinflálódik, hiszen egyik napról a másikra jöhet egy olyan ChatGPT frissítés, ami elmossa, és értéktelenné teszi egy kis csapat újítását. Kemény világ ez.

H.B.: Egy olyan területen, ahol a világ leggazdagabb országai és csúcsvállalatai versenyeznek egymással, hogyan tud akár rövid távon életben maradni egy magyar startup?

D.Á.: A big tech cégeknél mérhetetlen nagyságú adattömeg, tudás, tőke és hatalom koncentrálódik, így versenyképes alapmodellt csak ők tudnak fejleszteni. Nekünk meg kell találnunk a helyünket ebben az értékláncban. Ha valaki mélyen szakértőjévé válik egy szakterületnek, képes lehet észrevenni megoldásra váró problémákat, amiknek van egy horgonyuk a valóságra. Vegyük a saját példánkat, a chatbotokat, amiket ügyfélszolgálatra használnak. Az embernek van egy problémája, amit meg szeretne beszélni egy céggel. Ehhez nem kell felhívni egy call centert vagy bármilyen, fizikai értelemben vett ügyfélszolgálatot, hiszen az érték valójában nem így teremtődik, hanem úgy, hogy a probléma megoldódik. Ha ezt gyorsabban, költséghatékonyabban segítik a chatbotok, akkor növelik a produktivitást. Emellett egyre fontosabbá válik az értékesítés formája: van-e az embernek médiacsatornája, fizikai bolthálózata, amellyel eléri a vásárlókat és bizalmat ébreszt bennük a saját technológiája iránt. Ezek mind-mind olyan lehetőségek, amelyeket egy magyar startup is ki tud aknázni.

H.B.: A HP-s pályafutásod elején, a kétezres évek második felében mit tapasztaltál, mennyire volt meghatározó a Szilícium-völgyben az AI fejlesztése? Látták már akkor előre a big tech cégek a mesterséges intelligencia másfél évtizeddel későbbi üzleti berobbanását?

D.Á.: Foglalkoztak ezzel a területtel, de még a legnagyobb IT cégeket is meglepte az, hogy rövid idő alatt milyen hatalmas képességű lett a mesterséges intelligencia. Erre enged következtetni az is, hogy egyenletes emelkedés helyett kilőtt például az Nvidia tőzsdei értéke. Magyarországon pedig a legnagyobb cégek csak egy-két éve jöttek rá, hogy az informatika belső erőforrást igényel. Ma már a Mol, a Magyar Posta, az OTP, a MÁV digitális vállalatként tekint magára, az IT pedig szektortól függetlenül a magkompetenciájuk része lett.

H.B.: A céged hitvallása, hogy „a humán erőforrás minden vállalat legértékesebb eszköze, mivel csak az ember képes a kreatív feladatok elvégzésére.” Látva az AI rohamosan fejlődő képességeit, vajon igaz még ez a tétel?

D.Á.: Korábbi ipari forradalmak esetében egy-egy innovációnak száz évre volt szüksége, hogy megváltoztassa a társadalmunkat. Ez a felgyorsult folyamat a mi működésünket is gyökeresen átalakította: az a szoftver, amit két éve még százmilliókba került lefejleszteni, ma szinte ingyen elkészül. De a nap végén mindig kell egy ember, aki felügyeli a folyamatot, és felelősséget vállal érte. Lehet, hogy kevesebb programozóra és kreatív szövegíróra van szükségünk, lettek azonban új munkakörök, mint a robottanító, aki a mesterséges intelligencia tudását frissíti, és a minőségét biztosítja. Tehát a tételünk igaz maradt, csak a kreativitás és az értékteremtés fogalmát kell átértelmeznünk.

H.B.: A cégvezetés során mennyire támaszkodsz az AI-ra?

D.Á.: A saját munkafolyamataim gyorsítására, és nem a kiváltására használom. Ha üzleti döntést kell hoznom, minimum kettő, de inkább három különböző mesterséges intelligenciával végzek adatgyűjtést, majd összevetem az eredményeiket és utánanézek az információk hátterének. Sok olyan képességre is szert tettem, amit kamatoztatni tudok a munkám során. Programkódot írok, grafikai elemeket készítek, és marketingkampányokat tervezek anélkül, hogy mélyebben tanultam volna ezek bármelyikét. Sokkal több időm marad a stratégiai kérdésekre fókuszálni, hiszen nincs szükség körülöttem egy, egyébként költséges, 30-40 főből álló csapatra, akiket napi szinten menedzselnem kellene. A munkatársaimtól is elvárom, hogy használják a legújabb fejlesztéseket és kövessék a trendeket. Minden munkafolyamatot átitat a mesterséges intelligencia, de úgy, hogy végső soron az emberi faktor maradjon a döntő, és ne pusztán egy-egy eszközre támaszkodjunk.

H.B.: Az IVSZ – Digitális Vállalkozások Szövetségének és a Startup Hungary alapítványnak a vezetésében is részt veszel. Mit tapasztalsz, mennyire tartják a lépést a magyar gazdasági szereplők az AI fejlődésével?

D.Á.: Közel sem eléggé. Azt látom, hogy a magyar üzleti kultúrában sokszor nem az a cél, hogy a projekt legyen a legjobb, leggyorsabb, legszebb, inkább az olcsóság a fő szempont és a tempó is lassú. Megszoktuk, hogy jön EU-s pályázat, kapunk támogatást, várjuk, mit mond az állam, nézzük a köldökünket, közben meg a világ – benne már a régiónkkal is – elmegy hatékonyságban mellettünk. 17 éve még juniorként léptem be az IVSZ-be, 6 éve már elnökségi tag vagyok. A célom ezzel a társadalmi szerepvállalással a digitalizáció terjesztése, és az, hogy egy virágzó startup ökoszisztéma jöjjön létre. Azt gondolom, hogy csak így tud javulni a magyar gazdaság versenyképessége.

H.B.: Olyan érzésünk lehet, mintha hónapról hónapra változna az, amit az AI-ról, és annak lehetőségeiről, korlátairól gondolunk. Ilyen körülmények között meg tudod jósolni azt, hogy mivel fogsz foglalkozni 5-10 év múlva?

D.Á.: Elsősorban a Cheqbotra fókuszálok most, amit olyan cégeknek kínálunk, amelyeknek nagy számú fizikai dolgozója van. Az esetenként több száz fős termelő, logisztikai, kiskereskedelmi vállalatoknál egy átlag dolgozó nem kap a cégtől laptopot, telefont, de még e-mail-címet sem. Az egyébként 25 nyelvű alkalmazás lényege, hogy a munkáltató ne parafatáblán tájékoztassa a munkavállalókat, a dolgozóknak pedig ne a HR-en kelljen várakozniuk a lassú és körülményes ügyintézésre. Számomra elképzelhetetlen egy olyan jövő, ahol 10 éven belül nincsen mindenkinek valamilyen informatikai szolgáltatása a munkahelyétől.

H.B.: Említetted, hogy a mesterséges intelligencia által keltett hullámok a jövőben még nagyobbak lehetnek. Mi az, amire kifejezetten vársz ezen a piacon?

D.Á.: Arra, hogy a tudás és a hatalom koncentrációja visszabillen az egyének szintjére. Eddig az történt, hogy a big tech vállalatok a mesterséges intelligenciájukhoz – nem tudok erre jobb szót mondani – ellopták a festményeket, a zenéket, a filmeket, a könyveket, az enciklopédiákat, tulajdonképpen minden fellelhető szellemi terméket. Most pedig ezeket adják vissza nekünk nagyon sok pénzért. Ha a hardverek elég okosak, a szoftverek pedig kellően hatékonyak lesznek, jönnek majd új innovátorok, akik visszaadják ezt a tudást nekünk. Az AI következő evolúciós lépése, hogy mindenkinek lesz egy Jarvisa a Vasemberből. Egy olyan mesterséges intelligenciája, ami nincs rákötve a big tech cégekre, hanem csak az egyénnek gyűjt adatokat.

H.B.: Részt veszel a HVG és az Amazing AI szakmai AI rendezvényén. Mit vársz a legjobban ettől az eseménytől?

D.Á.: Egy olyan gondolatot várok, ami soha nem jutna eszébe a mesterséges intelligenciának. Elnézve az elég erős előadói kört, biztos vagyok benne, hogy az eseményen elhangzottak messze túlmutatnak majd az AI által kikövetkeztethető dolgokon.

A HVG és az Amazing AI közös AI Talks rendezvényének keretein belül a fellépő szakértőkkel az Amazing AI indított podcastsorozatot: