A pharyngitis, azaz a garatgyulladás – vagy hétköznapi nevén torokgyulladás – olyan betegség, amely sokak számára lehet ismerős, hiszen nagyon könnyű elkapni, különösen a tavaszi vagy a késő őszi időszakban, de olykor megjelenhet egy-egy influenzajárvány kísérő tüneteként is vagy érkezhet a jól ismert, klasszikus módon, vírusos vagy bakteriális fertőzéssel.
Gyerekkori alapélményem, hogy fáj a torkom. Annak ellenére, hogy a szüleim mindig is törekedtek arra, hogy az immunrendszeremet erősítsék különböző vitaminokkal és más étrend-kiegészítőkkel, amint elindult az óvoda, majd később az iskola, és az időjárás kicsit hűvösebbre váltott, az elsők között voltam, akinek otthon kellett maradnia a torokgyulladás miatt. Még ma is megvannak ezek az emlékek: a reggeli fáradt ébredés, a forró mézes tea, amit nem tudok meginni, mert nem tudom lenyelni, a borzalmas ízű kanalas gyógyszerek, a vizes és száraz borogatások, a duzzadt mandulák fájdalma és végül a sosem várt látogatás a háziorvosnál. Sajnos voltak olyan esetek is, amikor mandulagyulladás lett a vége, ami sokkal fájdalmasabb és hosszabb lefolyású betegség, több napos ágyban fekvéssel, hidegrázással és lázzal.
Persze ahogy idősebb lettem – akkor azt gondoltam naivan –, dörzsöltebbé is váltam: már nem szívesen maradtam ki az iskolai mindennapokból, a kosáredzésről vagy épp a zeneiskolai órákról és kóruspróbákról, ezért ameddig tudtam, igyekeztem titkolni azt, hogy fáj a torkom. Persze ilyenkor már a szülői „Maradj inkább itthon” felajánlásokra is gálánsan nemet mondtam. Természetesen a barátaim is ilyen trükkökhöz folyamodtak, ezért nem egyszer történt meg az, hogy csoportosan küldtek haza minket akkor, amikor már szinte fulladoztunk a köhögéstől vagy épp folyamatosan tüsszögtünk és megállás nélkül orrot fújtunk. Az ilyen húzások miatt arra is volt példa, hogy a karácsonyi hangversenyen csak a fél kórus lépett fel, mert a társaság másik fele otthon feküdt torokgyulladással.
Így én és a torokgyulladás hol könnyebben, hol nehezebben, de haladtunk előre az években: egyetemista koromban kezdtem el megérteni azt, hogy ha időben elkapom és ki is pihenem, akkor néhány nap alatt túl vagyok rajta, különösebb megrázkódtatás nélkül. Hiszen ekkor vált fontossá az, hogy például a téli vizsgaidőszak alatt ne essek ki napokra a tanulásból, de persze az is, hogy ne maradjak ki a társasági eseményekből sem.
Ez manapság már, amikor dolgozom, és a családomat is el kell látnom, különösen fontos – már csak azért is, mert a két kisgyerekünk menetrendszerűen hordja haza az óvodából a különböző vírusos vagy bakteriális fertőzéseket. Ahogy észreveszem magamon a klasszikus tüneteket – fáradékonyság, égő, kaparó érzés a torokban –, már nem odázom el a dolgot.
Szerencsére ma már elérhetők olyan készítmények, amiket különösebb rákészülés nélkül, bárhol és bármikor használhatok, gyorsan csillapítják a fájdalmat és fertőtlenítenek is egyben. Így nem kell azon aggódnom, hogy mi van akkor, ha reggeli előtt vagy után elfelejtettem bevenni, de azon sem, hogy hoztam-e magammal kiskanalat vagy épp mennyire lesz rossz íze. Egyszerű őket használni, naponta többször is alkalmazhatók, lokálisan hatnak: beveszem, elszopogatom, mint egy cukorkát, és kis idő múlva már érzem, hogy kevésbé kapar és fáj. Ez különösen hasznos tud akkor lenni, ha épp egy hosszú megbeszélést kell végigülnöm, vagy iskola után még úszóedzésre kell vinni a gyerekeket. A lényeg tényleg az, hogy már akkor elkapjam, amikor az első gyanús jeleket észreveszem – mert ha sikerül, úgy pár nap alatt túl is vagyok rajta.
Phytotec Hungária Bt. – Hirdetés
