Hol vannak legnagyobb biztonságban pénzügyi titkaink?

A pénzügyi titokvédelmi index készítője a Tax Justice Network, amely több mint 130 ország adatait dolgozta fel, köztük olyanokat is, amelyekről hagyományosan nem is gondolnánk, hogy ilyen helyszínek lehetnek. A listán szerepel Franciaország, Németország, Kína és Japán is. A jelentésben aszerint monitorozzák az országokat, hogy milyen szintű náluk a titokvédelem. A magas értékkel rendelkező országok olyan törvényeket és szabályozórendszereket hoznak létre, amelyek jogi és pénzügyi védelmet biztosítanak a főképp külföldi üzletemberek befektetéseinek.

Az index alapvetően 2 fő területre fókuszál: az első egy minőségi mérőszám, amely az adott ország jogszabályait, nemzetközi szerződéseit vizsgálja. Minél magasabb a pontszám, annál „titkosabb” az ország, tehát magas szinten védik a pénzügyi információkat. A másik szempont egyfajta mennyiségi súlyozás, ugyanis van jelentősége annak, hogy az érintett állam mekkora szeletet vág ki magának a globális offshore-tortából. Ennél azt nézik, hogy mennyi külföldi fektetett be az adott országban. Minél magasabb a két mutató, annál titkosabbnak minősül az adott állam.

Miről árulkodik a jelentés? Mely országok a legfontosabb adóparadicsomok?

A 2021-es jelentést még nem publikálták, a 2020-asból viszont az derül ki, hogy titokvédelem szempontjából nincs egyértelmű választóvonal a klasszikus adóparadicsomok és a magas reputációjú országok között – mondta a témával kapcsolatban dr. Magyar Csaba, a Crystal WorldWide vezérigazgatója. Az index feltárja, hogy a hagyományos adóparadicsomokról a fejünkben élő sztereotípiák alapvetően tévesek. A világ legfontosabb pénzügyi titok szolgáltatói helyszínei többnyire nem apró, pálmafákkal övezett szigetek, hanem a legnagyobb és leggazdagabb OECD-országok, akik ugyanúgy abban érdekeltek, hogy megfeleljenek a nemzetközi pénzáralmás igényeinek. Mindez segít megérteni, hogy az adóparadicsomok és a pénzügyi titkok visszaszorítására irányuló nemzetközi erőfeszítések miért voltak olyan sok éven át hatástalanok: a játékszabályokat a gigantikus beáramlások címzettjei határozták meg. Némi sarkítással úgy is fogalmazhatunk, hogy a kis adóparadicsomokat azért akarják megregulázni, hogy a befektetők ne oda menjenek, hanem inkább hozzájuk. Tehát ez egyúttal egy nagyhatalmi játszma is. Ennek ellenére pozitívumként elmondható, hogy az utóbbi években a legtöbb helyszínen nőtt a transzparencia – fogalmazott a szakember.

A legfőbb vizsgálati szempontok

Fontos, hogy mennyire van jelen az adott országban az úgynevezett adóigazságossági ABC. Ebből az „A” betű (automatic exchange of information) azt jellemzi, hogy mennyire vesz részt az adott ország bankrendszere az automatikus információcserében. Ha valaki bankszámlát nyit Spanyolországban, akkor arról szolgáltatnak-e Magyarországra adatot vagy sem? Mi történik, ha ugyanezt Amerikában vagy Kínában teszi meg? A „B” (beneficial owner) a cégek tényleges tulajdonosainak nyilvántartását vizsgálja az adott országban. Bonyolult cégstruktúrák esetén megismerhető-e az a természetes személy, aki a láncolat végén található? A „C” (country by country reporting) azt jelöli és vizsgálja, hogy multinacionális cégcsoportok nyilvánosságra hozzák-e beszámolójukat, elszámoló áraikat a cégcsoporton belüli ügyletekről. A legutóbbi index megmutatta, hogy a legnagyobb reformok az automatikus információcsere és a tényleges tulajdonosok nyilvántartása területén történtek, míg az országonkénti jelentéstételben gyengébbek az eredmények. A jelentés két részből áll: az első felében az egyes országokról készített jelentések vannak, ahol részletes jogi elemzést adnak egy-egy államról, és kiemelik ezek legfontosabb jellemzőit titoktartási szempontból. A gondolkodást megfordítva ez a rész rendkívül hasznos lehet azoknak is, akik titokvédelemre vágynak, mert mások elvégzik helyettük ezt a kutatást. Dr. Magyar Csaba hozzátette, hogy ebben a szakaszban jórészt a nagyobb államok szerepelnek, és ezen országok kapcsán megnézik a történetüket is, hogy hogyan váltak az offshore ügyletek központjaivá. A jelentés második felében adatbázisok találhatóak a külföldi befektetők számáról és az általuk befektetett tőke nagyságáról. Ennél természetesen nem tudnak teljesen egzakt számokat meghatározni, így nagyságrendi szempontok és becslések is helyet kaptak benne.

Hogyan nyerik az adatokat?

A jelentés készítői felveszik az adott országgal a kapcsolatot, írnak az ottani pénzügyminisztériumnak, a számvevőszéknek, a pénzügyi felügyeletnek arról, hogy milyen információkat kérnek. Már az is meghatározza a vizsgálatot, ha ezek nem válaszolnak kellő részletességgel, mert így az információk kétes minőségű, forráshiányos adatoknak minősülnek, azokat ismeretlenként regisztrálják, ez pedig szintén ronthat a pénzügyi titoktartási indexen. Arra nem tér ki a jelentés, hogy az adott országban mekkora a korrupció vagy a kormányzási probléma, kifejezetten csak azt vizsgálják, hogy a külföldiek milyen szinten találnak titoktartási menedékre – fogalmazott a szakember.

Milyen szempontokat vizsgál még a jelentés?

Fontos szempont a titokvédelem során a banktitok minősége az adott országban, hogy mennyire büntetik, ha valaki kiadja azokat banki dolgozóként. Azt is vizsgálják, hogy nyilvántartják-e a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokat és az alapítványokat. Kiemelt kérdés az is, hogy az ingatlanok tulajdonjogát nyilvántartják-e lekérdezhető formában, illetve, hogy megnézhető-e a társasági tulajdon, és nyilvánosak-e a céges pénzügyi beszámolók. Elvárja-e az adott ország a multiktól, hogy konszolidált riportot tegyenek közzé, amely megmutatja a cégcsoport teljes tevékenységét. Léteznek úgynevezett feltételes adómegállapítások is, ez azt jelenti, hogy egy-egy cég külön megállapodást köt az adott országgal az általa befizetett adó mértékéről. A jelentésben vizsgálják, hogy az állam publikálja, nyilvánossá teszi-e ezeket az adatokat. Az állampolgárság kérdése sem megkerülhető, hogy a befektetésért jár-e gyorsított eljárással állampolgárság, letelepedési engedély. Szempont, hogy vannak-e bemutató részvények, amikkel egymást között szabadon lehet kereskedni. Végül pedig nagyon fontos a nemzetközi jogi együttműködés a pénzmosási, kiadatási, adózási és egyéb büntetőügyekben, ezek jelenléte vagy hiánya az adott országban.

Kik a lista „előkelő” helyezettjei?

Az első helyen a Kajmán-szigetek szerepel, utána rögtön jön az Egyesült Államok, majd Svájc, Hong Kong, Szingapúr és Luxemburg, a 7. helyen ott van Japán, míg a 8. Hollandia. Látható, hogy több nagyobb ország is előkelő pozíciót foglal el. Magyarország a 75. a listán, ami azt mutatja, hogy hazánk titokvédelmi indexe viszonylag alacsony. Érdekesség, hogy a klasszikus offshore helyszín Seychelle-szigetek csak a 95. helyen áll. A Kajmán-szigetek első helyének történetéről elmondható, hogy a legendák szerint az első milliók a kábítószerkereskedelemből érkeztek az országba. Ezeket az összegeket ügyesen forgatva aztán váltottak egy új, elegánsabb irányba, nagyon fejlett banki közéletet építettek ki. A kis ország üzleti életét a világ legnagyobb bankjai és cégei határozzák meg. 2016-ben 99 ezer aktív cég volt a Kajmán-szigeteken, ebből 350 bank, 250 biztosító, 10500 befektetési alap és saját tőzsdéjük is van. Főleg az amerikaiak kedvelt helyszíne, de nagyon sok európai bank és cég is megtalálható itt. Egy 2010-es tanulmány szerint az amerikai cégek bevételeinek 6 százaléka ide érkezett. Nincs társasági adó, nincs személyi jövedelemadó, az ide érkező tőkéből él az ország. Nem sokkal titkosabb, mint a többi állam, de világviszonylatban, az üzlet méreteiből adódóan, GDP arányosan messze kiemelkedik a mezőnyből.

Az Egyesült Államok előkelő helyének okait a vietnámi háborúig lehet visszavezetni. Akkor ugyanis szükség volt a pénzre, ezért főként Nevadában és Delaware-ben kedvező adózási és cégjogi környezetet teremtve vonzották be a befektetőket. Ilyen módon nominálisan az USA rendelkezik a legnagyobb részesedéssel az offshore világpiacon, míg a Kajmán-szigetek GDP arányosan vezeti ezt a listát. Továbbá az Egyesült Államok nem része az automatikus adatcsere rendszernek, hanem minden állammal külön szerződéseket köt erre vonatkozóan. Ez alapján szinte minden adatot begyűjt magának a külföldön befektető amerikai üzletemberekről, míg az USA-ban befektetők adatairól igen kevés tudható meg a többi ország számára. Nagyon sok kínai befektető jelenik meg az USA adóparadicsomaiban, mert úgy látják, hogy az Egyesült Államok inkább képes ellenállni a kínai nyomásnak egy esetleges kiadatás kapcsán. Érdekességként elmondható, hogy ugyanennek a Tax Justice Network-nek van egy vállalati adóparadicsomi indexe is, ami kifejezetten a multicégek aluladóztatását vizsgálja a társasági adó függvényében. A Kajmán-szigetek itt is az előkelő, 2. helyet szerezte meg, de szerepel a listán sok más ország, amely a titoktartási jelentésben is az élbolyban van jelen. Ebben a tekintetben Magyarország is jól szerepel, a 24. helyet szerezte meg, megelőzve például az Egyesült Államokat.

Következtetés a titokvédelmi rendszerekről

Dr. Magyar Csaba szerint elmondható, hogy bár javuló tendencia látszik, de a világ legnagyobb adóparadicsomai, ahol a befektetők titkait a leginkább védik, a legfontosabb OECD országok is egyben. Így nem elég a kommunikáció szintjén a pálmafás, kis szigetek ellen vívni harcot, hanem önvizsgálatra, önreflexióra is szükség van. Az új, szigorító szabályok, például a globális minimumadó bevezetésének terve, nem biztos, hogy a hangoztatott nemes célokat, az emberek érdekeit szolgálják. Egy ilyen tanulmány vizsgálatával és elemzésével a folyamatok mindenki számára jobban láthatóak, amivel hosszú távon hatékonyabb döntéseket lehet előkészíteni és meghozni.