Míg a számlás előfizetői megoldásokat főként az üzleti felhasználók, valamint a megalapozott egzisztenciával, stabil munkahellyel rendelkező felnőttek választják, addig a kártyás megoldások az egyetemisták és a nyugdíjasok körében népszerűbbek.
Az idősebbek számára a mobiltelefon inkább az állandó elérhetőséget jelenti, a fiatal korosztály azonban aktív felhasználója a mobilos szolgáltatásoknak, de saját jövedelemmel még nem, vagy csak korlátozottan rendelkeznek, zsebpénzből, vagy szűkös saját forrásokból (mint például az ösztöndíj, vagy kiegészítő, alkalmi munkák) gazdálkodnak. Ezért számukra kifejezetten előnyös, hogy előre tervezhetik a telefonhasználattal kapcsolatos költségeket, és a keretek ismeretében nehezebben "szállhatnak el" a túlzásba vitt mobilhasználattal, hogy aztán tanácstalanul álljanak egy utólag befutó, vártnál nagyobb számla láttán.
Az utóbbi évek mobilinternet forradalma nem csak a számlás, hanem a kártyás tarifacsomagokat is átalakította, hiszen a manapság már nem (csak) a hívásra és SMS küldésre használjuk telefonjainkat, hanem egyre nagyobb utat tör magának az igény, hogy állandóan online legyünk. A közösségi média, mint a Facebook vagy a Twitter, valamint a különböző csevegő alkalmazások, mint például a Messenger és a Viber megváltoztatták a felhasználói szokásokat. A diákok azért, hogy bárhol tartani tudják egymással a kapcsolatot, sokszor "WiFi-vadász üzemmódra" kényszerültek, adatkeretül elhasználását követően. Emellett még mindig jellemző rájuk az is, hogy csak gyorsan megcsörgetik az ismerőseiket, barátaikat a legfontosabb információk átadása miatt, mivel túl magasnak tartják a percdíjakat.
Épp ezért a jövőben esélyes, hogy egyre kevesebb olyan mondatot hallunk majd, mint amilyet a bevezetőben idéztünk. Legfeljebb így módosul majd a kifogás: „Szia, pár perc van a kártyámon, ha megszakadunk, gyorsan feltöltöm, és visszahívlak.”