A zöld energia a fenntartható jövő alapja – Jamniczky Zsolttal, az E.ON igazgatósági tagjával beszélgettünk
„A bolygó felmelegszik és élhetetlenné válik, akár már az unokáink számára, s hogy ez ne így legyen, vissza kell fogni a széndioxid-kibocsátást” – mondja Jamniczky Zsolt, az E.ON Hungária Csoport igazgatósági tagja. Az energiacég a nagy nemzetközi vállalatcsoport tagjaként úttörő szerepet játszik Magyarországon a fenntartható energetikai megoldások elterjesztésében, az e-mobilitástól, a napelemes rendszerek telepítésén át, egészen az évtizedekkel ezelőtt épített villamos hálózatok fejlesztéséig. A szemünk előtt alakul át az energia világa, ami a mindennapi életünkre is hatással lesz, erről beszélgettünk.
Az új energiavilág hogyan kapcsolódik a fenntarthatósághoz, annak céljaihoz és kihívásaihoz?
A fenntarthatóság egy széles spektrum: a legtöbb cég esetében azt jelenti, hogy a saját működését, termékeit alakítja fenntarthatóbbá, a mi munkánk ennél többről szól. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az iparágunk a fenntartható, zöldebb jövő alapja: hiszen a fosszilis energiahordozók szerepét át fogja venni a tisztán termelt elektromos áram, ezt pedig mi tudjuk majd lehetővé tenni az ügyfeleink számára. Ez az úgynevezett dekarbonizáció, vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentése. Ami annak a felismerése, hogy a bolygó felmelegszik és élhetetlenné válik, akár már az unokáink számára, s hogy ez ne így legyen, vissza kell fogni a széndioxid-kibocsátást.
Ezt önök hogyan érik el? Hiszen ez energetikai vállalatokról azért elsősorban az ugrik be az embereknek, hogy alapvetően a környezetet szennyezik.
Megint csak azt kell, hogy mondjam, nekünk szerencsénk van, hiszen a mi vállalatcsoportunk döntő részben az árammal foglalkozik. Márpedig a dekarbonizáció egyik kulcseleme, hogy árammal, méghozzá zöldárammal kell kiváltani a többi energiahordozót. Ez tehát egy óriási lehetőség, aminek a kiaknázásához nekünk egy teljes átalakuláson kell átmennünk.
És mik ennek a transzformációnak a lépései?
Az első lépést már 2016-ban megtettük, amikor a dekarbonizáció még nem volt ennyire előtérben. Öt éve az E.ON nemzetközi szinten elhatározta, hogy az áram-értékláncnak csak egy részére koncentrál, mert hiszünk abban, hogy ezzel tudunk igazi hatást elérni. Emiatt a nagykereskedelemről és a termelésről lemondtunk, a cégcsoport szétvált és ebből lett az Uniper 2016-ban. Mi pedig a hálózatokra összpontosítunk. A villamos hálózat ugyanis a dekarbonizáció „váza”, erre kell majd felépíteni a digitalizáció adta lehetőségeket felhasználva azokat az „okos” elemeket, amelyek majd elvezetnek a széndioxid-kibocsátás csökkenéséhez.
A következő lépcsőfok, hogy az ügyfeleket hozzásegítsük a dekarbonizációhoz. Mára eljutottunk addig, hogy vannak különböző megoldásaink és ügyfeleknek leszállított, működő eszközök, amelyek ezt a 2016-ban megálmodott víziót kezdik fokozatosan, kis lépésekben valóra váltani.
Beavatna, hogy e munka során milyen nehézségekkel, kihívásokkal szembesülnek?
A legnagyobb kihívást a hálózat jelenti, mivel azt egész Európában sok évtizeddel ezelőtt tervezték meg és fektették le. Ez nemcsak azt jelenti, hogy elöregedett, hanem azt is, hogy hosszú évtizedeken át az volt a funkciója, hogy az egyes helyeken lévő erőművekből – lásd Paksi Atomerőmű, Mátrai Erőmű – az áram egy nagy elosztóba, mondjuk Albertirsára került, s onnan jutott el a házakba, lakásokba.
Ez változik meg most alapjaiban. Egyrészt, mert a megújuló energiák megjelenésével már nem egy erőműről beszélünk, hanem sok kis, különböző helyeken lévő egységről. Köztük például az én, tetőre szerelt napelememről, amely kisfeszültségű hálózatra is termel áramot.
Számunkra tehát az a kihívás, hogy ezt az évtizedekkel korábban kialakított, egyirányú hálózatot alkalmassá tegyük az új energiavilág kihívásira, hiszen a háztetőkön termelő napelemes rendszerek által termelt energiát visszafelé is el kell tudunk szállítani és el kell vinnünk oda, hol azt az adott időpillanatban szeretnék felhasználni. Ehhez a hálózatot digitalizálni kell, amiből pedig már következik, hogy az áram mellett az adat lesz a legfontosabb tényező. Hiszen az áramnak az alapján kell „közlekednie”, amit az adatok mutatnak: ki termel és ki fogyaszt, ezt egy okos rendszernek illik tudnia.
Egy elektromos rendszernek ugyanis jelentős hendikepje van például a gázrendszerrel szemben. Utóbbi „analóg” tud maradni, hiszen a gázt a földben el lehet tárolni, ezzel szemben az energiatárolás ekkora mennyiségben gazdaságosan igazából nem lehetséges. Persze vannak tárolók ebben a digitális, okos rendszerben is, s ezeknek nagyon fontos is a szerepük, de kisegítő elemei, nem pedig alapkövei a rendszernek. Ezért ennek a „digitális ernyőnek” a mihamarabbi kiépítése, illetve annak a megtérülő működtetése nagyon fontos. Hiszen végtelen mennyiségű pénzt el lehet költeni a hálózatra, csakhogy a hálózat működtetése egy szabályozott tevékenység, amely során a legkisebb költség elvét kell követni. Ez pedig azért fontos, hogy a felhasználók és fogyasztók megfizethető összegért juthassanak az infrastruktúrához.
Ugyanakkor az is óriási kihívás, hogy miután az ügyfelek már nem csak fogyasztók, hanem termelők is lehetnek, létrejönnek úgynevezett energiaközösségek. Ez azt jelenti, hogy néhány termelő kapacitással, például napelemes rendszerrel rendelkező ügyfél össze tud fogni, hogy egy közösséget alkotva megosszák egymás között az általuk megtermelt energiát, így kicsiben is optimalizálni tudják a termelésüket és a felhasználásukat. Mivel így nem a szolgáltatón keresztül egy kereskedőtől vásárolják az áramot, így spórolni tudnak. Más kérdés, hogy nekik is szükségük van a hálózatra, hiszen az egy biztonságos, kvázi utolsó mentsvár, ami akkor is biztosítja számukra a szükséges energiát, ha épp nem tudnak mit megosztani egymással. Ezt is tudni kell kezelni.
Mi a kihívás a szaporodó háztartási napelemes rendszerek esetében?
A hálózat számára nemcsak az energiaközösségek, hanem minden egyes háztetőn lévő napelemes rendszer kihívást jelent, hiszen ezek jellemzője, hogy kiszámíthatatlan, mikor mennyi energiát termelnek, mivel az időjárástól függ a teljesítményük, ráadásul napközben termelnek, miközben este nagyobb a felhasználás. Ezért lesz mindennél fontosabb számunkra az adat: a hálózatnak ezt a dinamikát le kell tudni követni, méghozzá milliszekundum pontossággal, így tudjuk biztosítani, hogy mindig stabil legyen az energiaellátás, meglegyen az elvárt feszültség, ne történjenek feszültségingadozások.
Ehhez vegyük számba azt is, hogy ez a terület Magyarországon az utóbbi években exponenciális fejlődésen ment keresztül. Az elmúlt négy évben az E.ON hálózatára kapcsolt napelemes rendszerek száma a húszszorosára nőtt. A hatalmas érdeklődést jelzi, hogy jelenleg annyi beadott engedély létezik, amennyit 2040-re prognosztizáltunk! Nem mondom, hogy ezek mindegyikéből lesz is napelemes rendszer, de ebből már látszódik, hogy ez egy óriási volumen. Ami azért nagyon jó, mert szeretnénk elérni, hogy Magyarország áramtermelése mielőbb karbonsemlegessé váljon.
Időarányosan hogyan állnak a célok megvalósításával?
Nagyon nehéz most hosszú távú terveket szőni. Egy biztos, a hálózatot nagyon gyorsan át kell tudnunk alakítani, hogy képes legyen kezelni a növekedést. Ma ugyanis sok terület van az országban, ahol már nincs hálózati kapacitás, azaz az újabb napelemes rendszereket fejlesztés nélkül egy idő után nem fogjuk tudni hálózatra kapcsolni. Ezen kell változtatni, nehogy az alapinfrastruktúra hiánya legyen a gátja a fejlődésnek. Szerencsére a hálózatok létesítéséhez az Európai Unió helyreállítási és ellenállóképességi alapjából (RRF) is jut forrás.
Persze az nagyon fontos, hogy meg tudjunk győződni arról, mik a hálózat fejlesztésének legoptimálisabb útjai. Ezért jó, hogy vannak olyan projektek, mint az északnyugat-dunántúli, a magyar-szlovák határon átnyúló Danube InGrid projekt, amelynek részeként 50 milliárd forintból fejlődik, mi úgy mondjuk, „okosodik” a hálózat magyar szakasza, és az a célja, hogy az említett szempontok mentén rugalmasabbá tegye a hálózatot és lehetővé tegye, hogy be tudjuk kapcsolni a megújulókat.
Ugyanez a célja, de más technológiára épül az IElectrix projektünk, amelynek keretében a nemzetközi E.ON csoport összesen 15 országban, köztük Magyarországon energiatárolókat telepít. Büszkék vagyunk rá, hogy mi adhattuk át az első ilyen egységeket: Zánkán és a Tolna megyei Dúzson telepítettünk egy-egy energiatárolót. Ez a megoldás olcsóbb és gyorsabb a hálózatfejlesztésnél, miközben ezzel is el tudjuk érni a már említett rugalmasságot, hiszen a megújulók által termelt energiát átmenetileg tárolni tudják, majd akkor adják le, amikor az ügyfeleink fogyasztása megnő. A rendszer előnye, hogy ha valahol egy idő után már nincs szükség mobiltárolóra, akkor könnyen és gyorsan áthelyezhetők máshová. E tekintetben tehát ez is fenntartható konstrukció.
A felhasználók milyen elvárásokat támasztanak önökkel szemben és ezeknek hogyan felelnek meg?
Az ipari, üzleti felhasználóknak nagyon fontos szempont a fenntarthatóság és a dekarbonizáció. Minden vállalkozás azt nézi, hogy az ő terméke piacképesebbé váljon, versenyelőnyben legyen egy olyannal szemben, amely nem teljesíti az úgynevezett ESG-kritériumokat (environment, social, government). Tehát minden vállalat fenntarthatóbb, zöldebb szeretne lenni, amivel együtt jár az energiahatékonyság, vagyis az, hogy egységnyi termék előállításához vagy szolgáltatás nyújtásához abszolút mértékben csökkenni tudjon az energiafelhasználás.
E törekvés jó példája az AUDI győri logisztikai központja, amely tetejére, egy 22 futballpálya nagyságú, 160 ezer négyzetméteres területre 9,5 gigawattórát termelő naperőműrendszert telepített az E.ON. Amellett, hogy egész Európában a legnagyobb tetőre szerelt naperőmű, az AUDI évente 270 tonna széndioxidot takarít meg a használatával. Kisebb méretben számos cég és vállalkozás rendelkezik már ilyennel.
Emellett már meglévő energetikai rendszerek korszerűsítésével is foglalkozunk. Például a MOM Parkban egy olyan energiamenedzsment-rendszert működtetünk, amely révén a létesítménybe hosszú évekkel ezelőtt beszerelt gázmotor ma már sokkal optimálisabban és kevesebb energiát felhasználva működik, ennek megfelelően kevesebb szén-dioxidot is bocsát ki.
És mi a helyzet a lakossági felhasználókkal?
A magánszemélyek dekarbonizációja ma egyértelműen az állami támogatások által vezérelt. Ez üdvözlendő, hiszen az egyik támogatási formának köszönhetően egy 25-30 négyzetméteres tetőre szerelt napelemes rendszer 7-9 éves megtérülése akár a felére csökkenthető. Mivel egy ilyen rendszer élettartama 25 év, ez azt jelenti, hogy akár két évtizedig ingyen termelheti az áramot.
A támogatások másik része az elektromos közlekedéshez, az e-mobilitáshoz kapcsolódik, ez motorja lehet az elektromos autók térnyerésének. És akkor még nem beszéltem az MNB Zöld hitel programjáról, mely keretében cégek bocsáthatnak ki zöld kötvényeket, vagy arról a szeptember elejei bejelentésről, amely százszázalékos támogatást nyújt az évi 4,8 millió forintnál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőknek napelemek telepítéséhez. Ezek a törekvések mind a piacot és a dekarbonizált energiatermelést segítik elő.
Az E.ON nyújt valamilyen támogatást a fenntartható megoldásokhoz?
Társadalmi felelősségvállalás programunk keretében igen. A Máltai Szeretetszolgálattal közösen indítottuk el az úgynevezett szociális naperőmű programot, amelynek keretében egy hátrányos helyzetű faluban, Tiszabőn 70 családnak biztosítunk áramot. Egy naperőművet építettünk a település határában, az így megtermelt energiát megvásároljuk a segélyszervezettől, az így keletkező bevételt pedig a rászoruló családok kapják tőlük támogatásként. Csak hogy érzékeltessem ennek jelentőségét: a 70 érintett családból 30 az életében most először kapott áramot, korábban nem volt bevezetve hozzájuk.
Nagyon büszkék vagyunk erre a kezdeményezésre, hiszen az energetikához kapcsolódik, fenntartható megoldásra épül és egy nagyon feszítő gondot, az energiaszegénység problémáját oldja meg a településen, egyszeri befektetéssel, hosszú távon. Ez számunkra azért nagyon fontos, mert e program során nemcsak azt a célunkat teljesítjük, hogy dekarbonizálunk, hanem az érintett családok életét is jobbá, fenntarthatóvá tesszük.
Az említetteken kívül lehet még máshogy is ösztönözni ezt a bizonyos zöld fordulatot?
Fontos az edukáció arról, hogy az energiának igenis értéke van. Ezt az ipar érzékeli, különösen az idén, amikor jelentősen emelkedtek az árak az európai piacon. Az edukációnak arra kell irányulnia, hogy tehetjük már ma fenntarthatóbbá a jövőt. Azt tapasztalom, hogy a mai huszonéveseknek ez nem probléma, ők már ebbe születtek bele. Jó hír, hogy az említett fenntartható megoldások – például a napelemes rendszerek – ára ingadozásokkal ugyan, de hosszú távon folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, így egyre többek számára elérhetők. Ugyanakkor az is fontos lenne, hogy szigorúbb szabályok ösztönözzék fenntartható épületek kialakítását, a vállalkozások fenntarthatóbb működését. Például új építésű ingatlanoknál én az áramalapú fűtés, hűtés, hőszivattyú bevezetését engedném, és nem a gázét, így akár a zérókibocsátású épületekig is el lehetne jutni. Erre már született jogszabály, csak annak a hatályba lépése kitolódott.
És az E.ON ebben az edukációban hogyan vesz részt?
A legfontosabbnak a gyerekek oktatását tartjuk, ezért indítottuk el már 13 éve az EnergiaKaland nevű programunkat, amely óvodás kortól egészen a középiskolás korú gyerekeknek elérhető. Két fő eleme van: munkatársaink önkéntes programunk keretében elmennek az óvodákba és az iskolákba, ahol játékos, interaktív órákat tartanak a gyerekeknek az energiáról, és az energiatudatosságról. Emellett oktatási szakemberek bevonásával előkészített segédleteket bocsátunk a pedagógusok rendelkezésére, akik beilleszthetik a témát a szokásos tanmenetbe. A fő üzenete ennek a programnak, hogy az el nem fogyasztott energia a legolcsóbb és ha odafigyelünk a fogyasztásunkra, ügyesen gazdálkodunk az energiával, akkor tehetünk a legtöbbet a fenntarthatóságért.
Fontos edukációs eszköz az Energy Globe-díj is. Több kategóriában hirdettünk pályázatokat, például önkormányzatoknak, vállalkozásoknak, akik fenntarthatósági megoldásokkal jelentkezhettek. A legjobbakat díjazzuk, ami jelentős publicitást is jelent számukra. Az egyik ilyen kitüntetett három éve az a Terrán Generon napelemes tetőcserép volt, amely idén a legnevesebb német dizájn-díjat, a Red Dot Award-ot is elnyerte. Mi tehát edukálunk, platformot biztosítunk, és teszünk azért a termékeinkkel, szolgáltatásainkkal, hogy a fenntarthatóság ne csak elvont PR- vagy CSR-kampány legyen.
A hidrogénenergia ma még a kívülállók számára misztikusan hangzik, mit gondol, mikor nyerhet ez teret?
A vállalatoknak már vannak vállalásaik, hogy mikorra válnak önkéntesen karbonsemlegessé, 2030-2050 között a legkülönbözőbb határidőket jelölik meg. A karbonsemlegességnek is több stációja van: az első maga a vállalkozás alaptevékenysége, a második az általa vásárolt energia, a harmadik pedig minden a működéséhez kapcsolható tevékenységet jelöli. Az első kettőben a teljes nemzetközi E.ON csoport 2030-ig 75 százalékig, 2040-ig 100 százalékig kíván eljutni.
Az is bizonyossá vált azonban, hogy azt a dekarbonizációs pályát, amelyet Európa magának felvázolt, illetve a teljes dekarbonizációt kizárólag árammal nem lehet elérni, ahhoz kell egy molekula. Például biztos lesznek olyan ipari, nehézipari tevékenységek, amelyeknél az áram nem megoldás, illetve lesznek olyan nehézgépjárművek, de akár nagy kamionok is, amelyeknél az e-mobilitás az akkumulátorok mérete, tömege miatt nem valósítható meg. Ezt már egyes autógyártók (Daimler, Scania) is hangoztatják.
Ki kell tehát egészíteni az áramot molekulával, vagyis gázzal. Persze nem földgázzal, hiszen abban ott a szén, és ugye pont ezt akarjuk a jövőben fokozatosan elhagyni. Ez a bizonyos molekula a hidrogén lehet. Ha el tudjuk érni, hogy a hidrogént teljes egészében zöld árammal, azaz megújuló energiaforrásból származó árammal állítsuk elő – ez praktikusan a víz megbontását jelenti –, akkor zöld hidrogént kapunk, így nem sérülnek a dekarbonizációs célok sem. Még nem tartunk itt, szerintem a zöldhidrogén a 2030-as évtizedben fog eljutni oda, hogy költséghatékonyan jelentős mennyiséget állítsunk elő belőle.
Az oldalon elhelyezett tartalom az E.ON megbízásából a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A tartalom előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.
