Az újcirkuszt, a modern és klasszikus táncot ötvöző formanyelvet, a cirque danse-t alkalmazó Recirquel Társulat eddigi legmonumentálisabb, novemberben debütált Walk My World című immerzív produkciójában kortalan – egyszerre retro és futurisztikus – világban elevenedik meg a Vergilius Aeneis című eposzán alapuló mitikus történet. Aki nem ismeri tüzetesen Aeneas és Dido szerelmi tragédiáját, annak sem kell tartania a darabtól, a modernkori köntösben újjászülető mítosz lenyűgöző, újcirkuszi és tánc produkciói így is könnyen elvarázsolnak.
Vergilius műve Trója elestével kezdődik: Aieniasz, a jámbor trójai hős isteni utasításra új hazát keres túlélő társainak, ám hajótörést szenved Karthágóban. Itt Aieniasz elmeséli Trója bukásának történetét, a menekülést a lerombolt városból és a viszontagságokkal teli, tengeri bolyongást, majd megismerhetjük Aieniasz és a város uralkodónője, Dido szerelmének tragikus történetét.
A mítoszok világából ismerős karakterek – Minótaurosz, Ámor vagy éppen Junó – és történetek elevenednek meg a minden érzékszervre ható előadás során. Több mint negyven különálló, díszlettel és tízezernél is több kellékkel berendezett helyiséget járhatunk be: egy hatalmas, tizenöt méteres belmagasságú csatateret, harminc piaci kocsit és katonai lakóautóból átalakított bódét felvonultató nyüzsgő piacteret, gigantikus tartályokat rejtő barlangot, misztikus labirintust, szakrális helyiségeket, valamint katonai bunkert vagy éppen egy kémiai labort.
A Walk My World egyik különlegességét az elképesztő látványvilág mellett az adja, hogy nincs egy lineáris történet, a nézőn múlik, milyen sorrendben, mely helyszíneket bejárva szeretne elmerülni a produkcióban. A darab elején kifejezetten erre is bátorítanak, hogy válasszunk ki egy-egy szereplőt, és kövessük őt végig. Két dolgot kérnek még tőlünk: az előadótérbe belépve végig viseljünk egy, a bejáratnál kapott álarcot, és hogy ne beszélgessünk. Az álarcviselés egyik oka, hogy az előadóknak segítsen egységes, semleges tömegként látni a nézőket, valamint a nézőknek is megkönnyíti az eligazodást, ki a szereplő és ki nem, ráadásul így felszabadultabban érezhetjük magunkat. Kifejezetten tilos emellett a szereplők megérintése, valamint fotó-és videó készítése, így a mobiltelefonunkat az előadás kezdetén egy, csak a produkció munkatársai által kinyitható tokba teszik. Szinte olyan, mint egy exkluzív, titokzatos klub, ahova szorongva, de annál nagyobb kíváncsisággal lépünk be.

Az előadás nyitóhelyszínéül a sejtelmes, neonfényekbe boruló Chaos bár szolgál, melyet írógépek és Vergilius Aeneisének szétszórt lapjai borítanak be. Azzal, hogy az előadók közvetlen közeléből szemlélhetjük az eseményeket, mi magunk is a mitikus világ részévé válunk, és így kísérhetjük figyelemmel Aieniaszt, Hektórt vagy éppen Merkúrt, Júnót, Vénuszt és Ámort. Az istenek ármányokkal és szenvedélyekkel teli világában bármi megtörténhet– mi döntjük el, merre indulunk, melyik szereplőt követjük, és kinek a cselekményszála érdekel minket a legjobban. A történet megfejtése így a mi kezünkben van, így magunk is teremtjük meg a saját, egyszeri és megismételhetetlen valóságunkat, miközben térből térbe haladva, újabb titkokra bukkanhatunk. Ez egyrészt egy nagy fokú szabadságot ad, de kezdetben némi elveszettséget is a klasszikus színházi élményhez szokott néző számára. A mi döntésünk – és így a mi felelősségünk –, hogy merre indulunk, mit választunk, mit tartunk fontosnak – és esetlegesen miről maradunk le, mert még a két és fél óra sem biztos, hogy elég arra, hogy minden jelenetet lássunk. Ez pedig izgalmas élményt okoz, hiszen a lehető legtöbbet szeretnénk látni és hallani, és maximális szinten befogadni a történéseket. Utóbbiból pedig nem kevés van, amit a rendkívül gazdag, filmszerű élményt nyújtó tárgykultúra csak erősít. Számos különleges, egyedi gyártású kellék és díszletelem található minden egyes térben, például egy több méteres, a művészekkel együttműködő robot, egy gigantikus trón és egy gépszörny. A rengeteg eszköz nem egyszerű díszletelem, hanem a művészek által aktívan használt, velük együttműködő vagy a cselekmény szerves részévé váló interaktív játszókellék, amitől még látványosabb lesz a végeredmény.

A Walk My World izgalmas, eklektikus világában elmerülni olyan, mintha Kubrick Tágra zárt szemek című filmjét ötvözték volna a Trónok harcával, és egy elképesztő profin berendezett szabadulószobával. Ez a sokféleség tudatos szempont volt a produkció kialakításakor – Vági Bence, a produkció kreatív koncepcióját megalkotó Recirquel Társulat művészeti vezetője szerint „a Walk My World kortalan univerzumában az antik világ misztikuma ugyanúgy jelen van, mint a high-tech technológia, filmszerű utazássá varázsolva az egész estés előadást.”
A különböző jelenetek és előadók produkciója külön-külön is felér egy látványos show-val: húsz métert repülő artisták, mankóval breaktáncoló mitikus hős és lélegzetelállító parkour-akrobaták elképesztő látványos műsora követi egymást, a néző figyelmét folyamatosan fenntartva éppen ezzel a különbözőséggel – több mint húsz különleges cirkuszi zsáner és sokféle formabontó tánc-koreográfia jelenik meg az előadásban.

A Walk My Worldben a táncművészet gazdag repertoárjával találkozhatunk, a kortárs tánc és a balett mellett az urbán táncok és a kontakt improvizáció is ugyanolyan hangsúlyos. A produkció szerves részét képezik az egyedülálló technikai felkészültséget és extra képességeket igénylő tánc- és mozgásformák.
Az egyedülálló élményt nemcsak ez az elképesztő diverzitás biztosítja, hanem az is, hogy a színvonal végig kiemelkedő, és csak kapkodjuk a fejünket a profibbnál profibb mutatványokat nézve. Vági Bence szerint azonban a cél nem pusztán a látvány, hanem egy újfajta színházi minőség megteremtése, melyben az előadóművészet, a tér és a történet együtt hat a nézőre, ezáltal újradefiniálja az alkotás és befogadás viszonyát. Az előadás utolsó két jelenetét tartalmazó, elképesztő show-elemekkel teletűzdelt fináléban minden szereplő már együtt vesz részt, így bárkit is követtünk addig, biztosan nem fogunk lemaradni arról. A produkció egyébként a felénél újrakezdődik, így arra is van lehetőségünk, hogy amit elsőre kihagytunk, azt bepótoljuk a második rész során.
A Walk My World-univerzuma kétségkívül nagy fokú nyitottságot igényel a néző részéről, nemcsak a produkció hosszúsága, hanem az intenzív, tényleg a zsigereinkig hatoló élmény miatt is. Hol úgy érezzük, hogy cirkuszban vagyunk, hol egy monumentális show-n, máskor, mintha a legkülönlegesebb hangulatú film szereplői közé csöppentünk volna. Ha nem is ilyen színházi darabokon edződtünk, abban biztosak lehetünk, hogy a Walk My World összművészeti élményének katarzisa még sokáig velünk marad jóval az előadás után is.

Nyitókép: Hirling Bálint
A tartalom az Immerzív Művészet Nonprofit Kft. megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.