A 2025-ös év a legtöbb szektor számára a válságról, a gazdasági nehézségek túléléséről szólt. A környezetvédelmi iparág hogyan élte ezt meg?
Nekünk is ugyanolyan bizonytalan volt a tavalyi évünk, mint mindenki másé. Az ügyfelek óvatosabbak voltak, a beruházások elmaradtak, de a helyzetet próbáltuk az előnyünkre kovácsolni. Például ingyenes bemutatókat tartottunk, igyekeztünk minél több céggel megismertetni a termékeinket. Mostanra azt látom, hogy ez a munka kezd beérni, és jelentősen megnőtt az érdeklődés.
Manapság már alig vannak, akik kétségbe vonnák a környezetvédelem fontosságát, mégis az látszik, hogy az ezzel kapcsolatos beruházások rendre elmaradnak a szükségestől. Mi ennek az oka?
A problémát elsősorban nem a pénzhiányban, hanem a nem megfelelő priorizálásban, kockázatértékelésben és jogszabályi előírások elégtelenségében látom. Természetesnek vesszük, hogy van ivóvíz, tiszta levegő, ebből nem lesz hír, csak abból, ha valami elromlik. Ezáltal viszont még mindig csak akkor avatkozunk be, amikor már bekövetkezett a baj ahelyett, hogy használnánk a rendelkezésünkre álló eszközöket a megelőzésre.
Melyek azok a tipikus környezeti problémák, amelyeket meg lehetne előzni?
A hulladéklerakók alján képződő, úgynevezett csurgalékvízről például sokszor nem vesznek tudomást. Ez olyan katasztrófához vezethet, mint amilyen Romániában történt korábban, amikor összeomlott egy hulladéklerakó, és több mint 100 ezer köbméter csurgalékvíz öntött ki a környező területekre. Ma már korszerű, fordított ozmózison alapuló membrántechnológiát alkalmazunk, amely megfelelő előkezelés után erősen szennyezett vizekből is képes nagy tisztaságú, ipari felhasználásra vagy akár ivóvíz-minőség elérésére alkalmas vizet előállítani. A folyamat fizikai elválasztáson alapul: a membránok nagy nyomáson eltávolítják az oldott sókat és egyéb szennyező anyagokat.
Hasonló mobil rendszert alkalmaztunk a parajdi bányaomlást követően is, ahol a megnövekedett sótartalom miatt a víz ihatatlanná vált. A sótalanítást és az előírás szerinti utókezelést követően a helyi vízellátás gyorsan biztosíthatóvá vált, így nem kellett távolról ivóvizet szállítani.
Gutermann Zonescan NbIoT AI akusztikus szenzor: egy intelligens, akusztikus alapú szivárgáskereső rendszer, amely a vízhálózat távfelügyeletére és a hálózati veszteségek automatikus azonosítására szolgál.
Draskovics Ádám
Manapság talán a legtöbb aggodalom a rossz levegőminőséggel kapcsolatos. Erre milyen válasza van a környezetvédelmi iparágnak?
A levegőminőség megfigyelése egy klasszikus eszköz, amelyet a hatóságok is alkalmaznak. Csakhogy ezek a mérések Magyarországon csak kevés helyen és nem minden esetben folyamatosak, így csak egy pillanatnyi képet adnak, ami bármikor megváltozhat. Ha viszont 0–24 órában működő monitoring rendszert telepítünk egy gyár mellé, pontosan azonosítható, mikor és mely technológiai folyamat során emelkednek meg a kibocsátási értékek, így célzottabban és gyorsabban lehet beavatkozni.
A környezetvédelmi ipar gyakran „kötelező rosszként” jelenik meg a beruházók szemében. Hogyan lehet ebből stratégiai ágazat?
A vállalatoknak, különösen azoknak, akik nagy ipari létesítményeket üzemeltetnek, fel kell ismerniük, hogy itt nem pusztán költségről van szó. A működésüknek a stabilitása függ attól, hogy milyen a szennyvízkezelés, a levegőszennyezési kockázatok kontrollja. Nem elég a határértékek teljesítése: azt is bizonyítani kell, hogy a környezeti kockázatokat képesek átláthatóan és megbízhatóan kezelni. Ez végső soron nemcsak megfelelési kérdés, hanem az üzletmenet biztonságának alapfeltétele.
Ha már előírások: az ESG fenntarthatósági keretrendszer ma már számos cég működését meghatározza. Ez hozhat valódi előrelépést a környezetvédelemben, vagy inkább csak a cégek adminisztrációs terheit növeli?
Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy az ESG önmagában jó eszköz, de csak akkor hoz igazi változást, ha a riportált adatok mögött valódi műszaki intézkedések állnak. Tehát nem elég az, ha egy vállalat a jelentési kötelezettségének eleget téve, csak papíron teljesít jól az ESG szempontrendszerben, de közben semmilyen új technológiai fejlesztés nincs mögötte.
Ráadásul a társadalmi haszon nem mindig esik egybe a rövid távú piaci logikával. Milyen kihívásokkal szembesülnek emiatt?
A legnagyobb kihívás, hogy a környezetvédelmi beruházások megtérülése gyakran nem azonnal jelentkezik, miközben a döntéshozók rövid távú pénzügyi szempontok alapján mérlegelnek. Egy ilyen projekt nem egyik napról a másikra születik meg: hosszú műszaki és gazdasági egyeztetések előzik meg, és nem ritka, hogy egy fejlesztés csak 1–2 év után indul el.
Ugyanakkor egyre több szereplő ismeri fel, hogy a levegőminőségi vagy vízbiztonsági kockázatok idővel komoly pénzügyi és működési problémákat okozhatnak. Ez a felismerés ma már érezhetően gyorsítja a döntéseket, különösen a megelőző technológiák esetében.
"Mi tudatosan törekszünk arra, hogy közérthetően mutassuk be a megoldásainkat."
Draskovics Ádám
Ezek a technológiák ugyanakkor a nagyközönség számára sokszor láthatatlanok, legalábbis kevés ilyen reklámmal találkozhatunk. Mi ennek az oka?
Valóban, a környezetvédelmi technológiák többnyire a háttérben működnek, ezért ritkán kerülnek reflektorfénybe. A szektorban sokáig az volt a szemlélet, hogy egy jó műszaki megoldás önmagáért beszél, és nincs szükség külön kommunikációra. Én ezzel sosem értettem egyet.
Meggyőződésem, hogy nem elég jól dolgozni, azt érthetően el is kell mondani, mit csinálunk és miért fontos. Ha a lakosság és a döntéshozók nem látják a technológiák valódi értékét, akkor azok könnyen „láthatatlanná” válnak. Mi tudatosan törekszünk arra, hogy közérthetően mutassuk be a megoldásainkat, mert a bizalom és az átláthatóság ma már ugyanannyira fontos, mint maga a műszaki teljesítmény.
Ez nemzetközi szinten is probléma?
Nemzetközi szinten vegyes a kép, de sok országban tudatosabb a kommunikáció. Nyugat-Európában és Ázsiában is nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a környezetvédelmi technológiákat ne csak alkalmazzák, hanem érthetően be is mutassák.
Nemrég az indiai gyártó partnerünk hívására vettem részt egy dubaji szakmai rendezvényen, amelyet ők szerveztek. Jól látható volt, mennyire elterjedtek náluk például a levegőminőség-monitoring rendszerek, és mennyire természetes ezek használata. Ez részben annak köszönhető, hogy tudatosan kommunikálnak: energiát és forrást fordítanak arra, hogy a technológiák működését a piac és a társadalom is megértse.
Az elmúlt időszakban szinte minden iparágat a mesterséges intelligencia berobbanása tartott lázban. A környezetvédelmi technológiákban ez hogyan jelent meg?
A mesterséges intelligencia a környezetvédelmi technológiákban is egyre nagyobb szerepet kap. Például van olyan ivóvízhálózati szenzorunk, amely az éjszakai, alacsony háttérzajjal járó időszakban – jellemzően hajnali 2 és 4 óra között – akusztikai méréseket végez, és a rögzített adatokat AI-alapú elemzés értékeli. A rendszer térképes felületen képes nagy pontossággal megjelölni a feltételezett szivárgás helyét, még mielőtt az a felszínen is láthatóvá válna.
Emellett az AI számos más területen is segít: gyorsabbá és pontosabbá teszi az adatértékelést, valamint lehetővé teszi a megelőző beavatkozást a környezeti kockázatok csökkentése érdekében.
2003 óta dolgozik ebben a szektorban: van olyan pont, ahol egy környezetvédelmi cégnek nemet kell mondania egy üzletre szakmai vagy etikai okból?
Igen, vannak ilyen helyzetek. Számomra nem elfogadható, ha egy vállalat csak látszatmegoldást keres, és nem valódi kockázatkezelésben gondolkodik. Ha például telepít egy monitoring rendszert, de nem akarja érdemben kiértékelni az adatokat vagy figyelmen kívül hagyja a riasztásokat, az szakmailag és etikailag sem vállalható.
Hogy látja, az idei év fellendülést hozhat a környezetvédelmi iparágnak?
A környezeti kockázatok nem fognak csökkenni, tehát a piacnak továbbra is lesz létjogosultsága. De azt gondolom, azok a cégek tudnak hosszú távon talpon maradni, akik nemcsak jó technológiát, de komplex megoldást is kínálnak – azaz kivitelezést és üzemeltetést egyszerre.
Ha nem következik be a remélt trendforduló, és nem foglalkoznak kellő mértékben a környezetvédelemmel a nagyvállalatok, döntéshozók, annak milyen hatásai lehetnek?
A nem megfelelően kezelt szennyvíz hosszú távon elszennyezheti a talajvizet és az ivóvízbázisokat, a hulladék és a levegőszennyezés pedig hasonlóan tartós kockázatot jelent. Bár ma már hatékony technológiák állnak rendelkezésre, ezek csak akkor védenek, ha folyamatosan és felelősen alkalmazzák őket.
Ezek a problémák ritkán okoznak azonnali katasztrófát, de idővel komoly egészségügyi és gazdasági következményekhez vezethetnek. A kérdés az, hogy időben lépünk-e.
A tartalom a Klarwin Magyarország Kft. megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
