Bár az elmúlt időszakban csökkentek a kamatok, a felmérések azt mutatják, hogy még mindig messze az állampapír a legnépszerűbb befektetési forma. Milyen előnyei és hátrányai vannak ennek a jelenségnek?
Illés István: Ez attól függ, mik a céljaink. Ha eladtam egy lakást, és kilenc hónap múlva esedékes egy ingatlanvásárlás, akkor a rövid lejáratú diszkont kincstárjegy jobb opció lehet, mint egy részvénycsomag, hiszen elképzelhető, hogy 8 hónap múlva esik a piac 10–20 százalékot. Ha azonban azt szeretném, hogy 10–15 év múlva passzív jövedelmet generáljon a befektetés, akkor az árfolyam esése miatt nem fogok nyugtalanul aludni, hiszen a piac nagy valószínűséggel korrigálni fog a célom eléréséig.
Mikortól kezdődik a „hosszú táv”?
I.I.: Nagyjából a Tartós Befektetési Számla (TBSZ) 5 éves időtartamától. A pénzügyi tervezés során gyakran 10–20–30 évben, vagy akár 50 éves távlatban is gondolkodunk az ügyfél céljától függően. De végzünk például generációkon átívelő vagyontervezést is, ahol az időhorizont gyakorlatilag a végtelenségbe tud kinyílni.
Magyarországon ezekben az esetekben gyakran fix portfóliókat ajánlanak az ügyfeleknek, amelyek közül kockázatvállalási hajlandóság alapján lehet választani. Ezek a megoldások mennyire válságállók?
I.I.: Ha a kritériumnak azt tekintjük, hogy a piacok esésének hatására a portfólió értéke nem, vagy csak kis mértékben csökken, akkor egy ilyen eszköz általában válságállónak minősül. A probléma ott kezdődik, hogy ha a visszavonulásunkat tervezzük, így nemcsak megtakarításban, de vagyonépítésben gondolkodunk, akkor magasabb hozampotenciájú eszközöket kell keresni, különben nem fogjuk elérni a kitűzött célt. Ilyenkor szoktuk ajánlani az egyre népszerűbb, célhoz kötött vagyontervezést, amelynek nem az a fő célja, hogy bármilyen piaci válság közepette pozitív hozamot érjünk el. Ehelyett azt tartjuk szem előtt, hogy akár évtizedes távlatban meg tudja valósítani az ügyfél a saját céljait. Ehhez pedig bizonyos esetekben kockázatot is kell vállalni.
Erre hogyan lehet felkészülni mentálisan?
I.I.: A vagyontervezés során több modellezést is elvégzünk, például egy úgynevezett Monte Carlo analízist, amely során több ezer vagy akár több tízezer elemszámú véletlen piaci forgatókönyvet vizsgálunk, és megnézzük, hogy egyes befektetési stratégiák hogyan reagálnak bizonyos szituációkra. Azt is ki tudjuk számítani, hogy statisztikailag mekkora esélye van az ügyfélnek arra, hogy adott befektetési stratégiával, adott induló portfóliómérettel el tudja érni a kitűzött célját. Eközben azt is meg tudjuk mutatni, hogy az oda vezető út során mekkora esésekkel, milyen válságokkal lehet számolni, így fel is tudunk rá készülni.
Illés István, az APELSO Wealth Management társtulajdonosa
Draskovics Ádám
Egy ilyen prognózist hogyan tudnak elkészíteni?
I.I.: Kifejlesztettünk egy saját elemzési modellt, amely a BlackRock Aladdin nevű, meglehetősen sok adatpontot integráló adatbázisuk segítségével megmutatja, hogy az elkészült portfólió hogyan teljesítene akár olyan szituációkban, mint a 2008-as gazdasági válság vagy a Covid-járvány. A két elemzés eredménye egy teljesen egyedi, személyes pénzügyi tervben testesül meg az ügyfél számára, amelyet ezután elkezdhetünk megvalósítani.
A vagyontervezés során milyen szempontokat mérlegelnek?
I.I.: Először mindig egy kötetlen beszélgetéssel indítunk, ahol felmérjük az ügyfél élethelyzetét, befektetési céljait és azt, hogy ezeket milyen prioritási sorrendben, mekkora időtávon szeretné elérni. A következő lépésben megnézzük, milyen erőforrások, például meglévő értékpapírok, ingatlanok állnak a rendelkezésére. Azt is megvizsgáljuk, hogy milyen jövedelemtermelő képességgel rendelkezik, például munkabérrel, osztalékkal vagy éppen cégeladásból származó bevétellel. Ezután számításba vesszük az olyan költségtényezőket, mint az életszínvonal fenntartása vagy éppen egy gyermek esküvője, és mindezt integráljuk a személyes pénzügyi tervbe.
Milyen célokat szoktak leggyakrabban kitűzni a befektetők?
I.I.: Tipikus hosszú távú cél szokott lenni a családtagokról való gondoskodás, például gyerekek, unokák iskoláztatása. Ide lehet sorolni a visszavonulás előkészítését, amelynél az az elvárás, hogy a portfóliónak folyamatos jövedelemtermelő képessége legyen. Ilyen időtávon a kamatos kamat elvét kihasználva jelentős vagyont lehet felépíteni. Az ügyfelek gyakran igényelnek bizalmi vagyonkezelést vagy más hasonló struktúrát, amely a befektetési stratégia mellett ad egy jogi, adózási keretrendszert a cél teljesüléséhez. Középtávon az élet nagyobb mérföldköveihez kapcsolódó befektetési célok szoktak megjelenni, ilyen lehet például a külföldre költözés vagy egy lakásvásárlás. Rövid távon pedig általában likviditásmenedzsment-jellegű célokat tűznek ki a befektetők.
Mekkora vagyonnal érdemes belevágni ebbe?
I.I.: Ha valaki kettéosztja a befektetéseit aszerint, hogy mi az, amit öt éven belül, és azon túl akar felhasználni, már elindul a célhoz kötött vagyontervezés útján. Természetesen, ha családi vagyonról gondolkodunk, akkor a pénzügyi összkép ennél sokkal bonyolultabbá válik. Egy alapos, statisztikai modellezéssel alátámasztott tervezést nagyjából 150 millió forint értékű portfólió felett tudunk elkészíteni.
Ennek során milyen költségekkel dolgoznak?
I.I.: A vagyonkezelés költsége jellemzően egy százalékos díjas keretrendszerben működik. Emellett, ha az ügyfél igénybe vesz nem pénzügyi jellegű, például bizalmi vagyonkezelő alapításával összefüggő szolgáltatásokat, akkor azokat vagy díjmentesen, vagy külön projektmegbízás keretében, fix költségekkel kínáljuk.
A portfóliómérettől kezdve az időtávon át a piaci eseményekig számtalan tényező befolyásolja ezt, de átlagosan mekkora hozamot lehet elérni a célhoz kötött vagyontervezéssel?
I.I.: Egy tipikus, jól felépített portfólió a vagyontervezés előtti állapotában jellemzően infláció felett 1–1,5 százalékot szokott produkálni minimális kockázat mellett. Ezzel hosszú távon nem lehet vagyonépítést elérni, hiszen, ha valaki meg is akar élni belőle, nagy valószínűséggel becsúszik az infláció alá, ezáltal pedig idővel feléli a vagyonát. A célhoz kötött vagyontervezés egy ennél jóval dinamikusabb befektetési stratégia, amivel 9–10 százalékos átlagos hozam is elérhető. Fontos, hogy ez egy hosszú távú becslés, tehát nem az aktuális piaci helyzettel érdemes összevetni. 2010-től például az éves átlagos infláció 4,61 százalék körül mozgott. Ha a hosszú távú, kisimított várható inflációt nézzük, akkor egy évtizedes távlatban várható 9–10 százalékos hozam már lehetőséget ad egy komolyabb vagyonépítésre.
Borítókép: Draskovics Ádám
A tartalom az APELSO Trust megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásban a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
