A zöld üzemanyagé a jövő. De vajon milyen jövőt jelent ez? © Fazekas István

A BBC weboldalán, a Green Room című környezetvédelemmel foglalkozó rovatban Jeff McNeely, a svájci székhelyű International Union for the Conservation of Nature and Natural Resources (IUCN) vezető szakértője úgy vélekedett, a bioüzemanyagok legalább annyi problémát okozhatnak, mint amennyit megoldanak.

Az Európai Unió nemrégiben elfogaditt direktívája szerint 2010-re a közlekedésben használt üzemanyagok terén 5,75 százalékot kell majd kitennie a természetes alapú vegyületeknek. Ez különösen a magas olajárak és a kiotói egyezmény kritériumainak fényében tűnik bölcs döntésnek.

Azonban a bioüzemanyagok – legfőképp a kukoricából, illetve cukornádból készített etanol – hatékonysága, illetve az előállításukhoz szükséges erőforrások jelentős terheket rónak a környezetünkre, így megfontolandó alkalmazásuk, különösképpen az alábbi tények ismeretében.

Egy nagyobb terepjáró tankjának feltöltéséhez annyi alapanyagra van szükség, amennyivel egy embert egy éven keresztül el lehetne látni táplálékkal. Két hetente történő tankolással egy autó üzemeltetése annyi növényi anyagot emészt fel, amennyivel egy kisebb falut lehet élelmezni egy esztendőn át.

Az Európában felhasznált bioüzemanyag nagy részét Brazíliában gyártanák, ahol viszont az Amazonas esőerdejét irtanák ki a termőföldért, illetve Dél-kelet Ázsiában, ahol szintén az esőerdők – többek között az orángutánok életterét adó területek – pusztulnának el.

Ha ehelyett az öreg kontinens az Egyesült Államokból importálná a bioetanolt, olyan üzemanyaghoz jutna, amelynek előállításának szintre minden fázisában fosszilis tüzelőanyagokat használnak. A kukoricatermesztés során 30 százalékkal több energiát használnak fel, mint amennyit a kész termékből ki lehet nyerni, nem beszélve a trágyázás okozta vízszennyezésről és talajerózióról.

Az 5,75 százalékos kvóta eléréséhez az Európai Unió művelhető területeinek egynegyedén kellene bioüzemanyag-alapanyagot termelni. Emellett az etanol használatával mindössze 13 százalékkal lehetne csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, a gyártási procedúra miatt. Emellett az autók hatótávolsága is csökkenne, az etanollal ugyanis csupán a benzin hatékonyságának 70 százalékát lehet elérni.

Az eleve emelkedő élelmiszerárakat még jobban felverné az üzemanyag gyártás. Jelenleg csupán a világ cukortermelésének tíz százalékából készítenek etanolt, azonban a pálmaolaj ára így is 15 százalékkal emelkedett az elmúlt esztendőben, s az elemzők további 25 százalékos emelkedést prognosztizánlnak a következő 12 hónap során. Ez a tendencia éppen azokat a szegény régiókat sújthatja a legjobban, ahol a bevételek legnagyobb százalékát költik élelmiszerre.

Az alapanyag termelés tovább súlyosbítja a talajeróziót, s a monokultúrás mezőgazdaság a biológiai diverzitást veszélyezteti.

[[ Oldaltörés: A megoldás (Oldaltörés) ]]

Az idő fogyóban, megoldásra van szükség © sxc.hu

A megoldás
Jeff McNeely szerint az első lépésben jobban meg kell ismerni azokat a folyamatokat, amelyek során a természetben energia termelődik. A kutatók ugyanis még nem tökéletesen értik a fotoszintézis folyamatát sem, amelynek során a növények fényből és szén-dioxidból szénhidrátokat és oxigént képeznek. 

Emellett nagy szerepe lehet a sokak által támadott génmanipulációnak is, amely növelheti a bioüzemanyagok energiahozamát, illetve a feldolgozás hatékonyságát. A svájci Syngenta nevű cég például egy olyan genetikailag módosított kukoricafajta kifejlesztésén dolgozik, amely elősegíti saját, etanollá történő feldolgozását, egy speciális enzim termelésével.

Más cégeknél olyan kutatások zajlanak, amelyek olyan fafajták kikísérletezésére, amelyek kevesebb lignint tartalmaznak. Ez az anyag felelős az ágak keménységéért és merevségéért, azonban megnehezíti, hogy a bennük található cellulózt etanollá alakítsák. A lignin-mentes fák azonban – normális testvéreiktől eltérően – nem felfelé növekednek, ugyanis a törzsük nem elég erős, hogy megtartsa a súlyt. Sokan ezért attól tartanak, hogy ezek a fák kereszteződhetnek a természetben megtalálható többi fajtával, s ez azzal járhat, hogy eltűnhetnek a sűrű erdők, s helyükön a földön fekvő bozótrengeteg alakulhat ki.

A biotechnológia ennek ellenére kulcsfontosságú lehet hosszú távon, ugyanis számos fejlesztés arra irányul, hogy például a faforgácsot, faszilánkokat, illetve fűzfákat is hatékonyan és környezetbarát módon alakítsák bioetanollá.

McNeely szerint a közszférának is fontos szerepe van a bioüzemanyagok elterjesztésében. A szakember számításai szerint a jelenleg elérhető technológiákkal 20 százalékos hatékonyságnövekedés érhető el az üzemanyaghasználatban, s ezzel jóval több energia takarítható meg, mint amennyit Európa a biomasszából képes lenne kitermelni.

A kutató úgy véli, a kormányoknak vezető szerepet kellene vállalnia, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy az élelmezésre, illetve üzemanyaggyártásra szánt termények között gazdasági versengés alakuljon ki, valamint azért, hogy a víz, a jóminőségű termőföld és a biodiverzitás ne legyen áldozat a járműhasználat oltárán.

A szakértő hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyagok, csak akkor válhatnak energiafelhasználásunk és környezetvédelmi céljaink szerves részeivé, ha egy átfogó, összetett stratégia részeként kerülnek felhasználásra, amely figyelembe veszi a takarékosságot, a fenntartható energiaforrások változékonyságát, valamint a termelési és felhasználási hatékonyságot egyaránt.