Zastava 10 a régebbi Fiat Punto mintájára © Dudás Szabolcs

Közel másfél évtizedes kudarcsorozat után jobbra fordulni látszik a közép-európai térség egykor legnagyobb, valaha évi több mint kétszázezer négykerekűt előállító gyára, a Zastava sorsa. A közép-szerbiai Kragujevacban lévő gyár vezetői tavaly ősszel írták alá a megállapodást az olasz Fiat konszern képviselőivel a harmadik generációs - Olaszországban már lefutott - Punto szerbiai változatának, a Zastava 10-esnek a gyártásáról. Nemrég meg is kezdődött az új modell szériagyártása, és az első példányok a napokban jelentek meg a belgrádi autókereskedőknél. Igaz, ezek még Torinóban készülnek, csak az év második felében helyezik át a termelést a Belgrádtól 130 kilométerre délre lévő üzembe. Ehhez a szerb vállalat mintegy 15 millió eurós fejlesztést hajt végre, amire a fedezetet részben állami forrásból, részben olasz bankhitelből teremti elő.

Bár szakértők szerint a Zastava 10-esek nem a legkorszerűbb technológiát képviselik, mindenképpen piacképesebbek lesznek, mint a jelenleg gyártott, elavult Koral, Skala, illetve Florida modellek. A tervek szerint tavaly 18 ezer Zastavát kellett volna készíteni, de csak 12 ezer darabot sikerült, mivel a súlyos anyagi nehézségekkel küszködő, állami kézben lévő vállalatnak nem volt elég pénze a megbízható beszállítói lánc megszervezésére. Az idén várhatóan 18 ezer régi, valamint néhány ezer új Zastava gördül majd ki a gyárkapun, 2007-től pedig 16 ezerre akarják emelni az utóbbi sorozatszámát. A kragujevaciak azt remélik, hogy az üzem fontos szerepet kaphat a Punto-alkatrészek készítésében is, így az utóbbi években elbocsátott környékbeli dolgozók ezrei térhetnek vissza egykori munkahelyükre. Az elsősorban hazai piacra szánt Zastava 10-esek benzinmotorral 8 ezer, dízellel 11 ezer euróba kerülnek majd.

A Yugo Florida 1988-ban legördül a gyártósorról © HVG

Az egykor több mint negyven egységből álló - személyautók mellett tehergépkocsit és fegyvert is gyártó - Zastava konszern nagyobb része mára magántulajdonba került. Az öntöde és az alkatrészüzem is vevőre talált, ám a legnagyobb egységre, a tetemes veszteséggel működő, jelenleg négyezer főt foglalkoztató autógyárra nem akadt külföldi érdeklődő. Az eladás azután merült fel, hogy sikerült tisztázni a Fiattal szembeni adósság kérdését. Az 1955-re visszanyúló együttműködést - a Zastavák rendre Fiat-modellek alapján, illetve hathatós olasz formatervezői közreműködéssel készültek - megkeserítette, hogy a szerb cég tetemes adósságot halmozott fel olasz partnerével szemben. A tartozás kétharmadát a Fiat 2003-ban elengedte, így a hátralék 11,5 millió euróra apadt, amit a megállapodás szerint a szerb fél Zastava-vagyontárgyakkal egyenlít ki.

A belgrádi kormány sokáig várt arra, hogy a Fiat felmelegíti a régi kapcsolatot, majd az utóbbi években több komoly és kevésbé komoly - egyebek közt japán, dél-koreai és francia - vevőjelölt is megfordult Kragujevacban, ám végül senki nem látott fantáziát a Zastavában. E mögött részben az áll, hogy a Jugoszlávia elleni 1999-es NATO-háború során keletkezett károkat - az üzemet kétszer is bombázták a szövetségesek gépei - a mai napig nem állították helyre teljesen, ráadásul maga Szerbia sem igazán népszerű a külföldi befektetők körében. A 10 milliós ország politikai és gazdasági szempontból nem stabil, kiterjedt a korrupció, és az sem túl vonzó, hogy a privatizációs tenderek győztesei sokszor csak az eredmény közzététele után szembesülnek a megvásárolt egység valódi pénzügyi helyzetével.

Azt, hogy a Zastava egyáltalán fennmaradt, részben annak köszönhette, hogy a kormány hosszú ideig korlátozta a használt gépkocsik bevitelét, így mesterséges piacot teremtett az egyébként versenyképtelen hazai autóknak. Miután Belgrád - az EU követelésére - részlegesen feloldotta a háromévesnél idősebb gépkocsik importtilalmát, a Zastava-gyár munkásai tavaly decemberben több tüntetésen is követelték a piacvédelmi intézkedések helyreállítását.

Gondokkal küszködik a másik fő kragujevaci autós üzletág, az évi 11 ezer jármű előállítására képes tehergépkocsiüzem, a Zastava Kamioni is: a Fiat-csoporthoz tartozó Iveco a napokban erősítette meg, hogy eladja a vállalatban lévő 33 százalékos részesedését. Az állami hányadot, illetve az olaszok által most felajánlott csomagot egyben, a közeljövőben tervezett privatizációs tenderen kívánják értékesíteni - csak azt nem tudni, lesz-e, aki meg akarja venni a céget.