Égnek a segélyvonalak az ARBÖ osztrák autóklubnál. Nem elakadt autósok hívják kétségbeesve a piros-fehér szerelőkocsikat, hanem a tagság követeli, hogy a vezetés rendezze végre sorait, ne teregesse ki a szennyesét nap mint nap a széles nyilvánosság előtt. A 107 esztendős múltra visszatekintő szervezetben ugyanis hónapok óta áll a bál, az idén már a negyedik elnökkel próbálkoznak. A válságnak, ahogy az már lenni szokott, a pénz az oka, a tartományi tagszervezetek fele anyagi gondokkal küzd, miközben a szövetségi szervezet főtitkára fejedelmi módon él.

Rudolf Hellarról van szó, aki ellen ismeretlen személy feljelentést tett, miután kiderült, hogy Hellar az ARBÖ pénzéből fizeti parkolási büntetéseit, gyorshajtásért rászabott bírságait, és három családtagja is magáncélra használta a klubautót, sőt lányának házát is a szervezet pénzén szerelték fel szúnyoghálókkal. Az igazi felháborodást azonban nem ezek az apróságok váltották ki, hanem az, hogy egyes értesülések szerint évi 190 ezer, mások szerint 240 ezer euró ütötte a februárban végül felmentett főtitkár markát. Szerződése szerint a tetemes summáért cserébe semmiféle eredményt nem kellett felmutatnia, viszont ha most nem tört volna ki a botrány, 2009-ig háborítatlanul ülhetett volna a székében. Igaz, a botrány nyomán most onnan kipenderítették, de jogi csűrcsavarral azt próbálja elérni, hogy a májusra kitűzött rendkívüli ülésig 1 millió euró körüli végkielégítést utaljanak ki neki.

Az ARBÖ anno a munkások kerékpáros-szervezetéből jött létre, később autósegyletté bővült, a hatvanas évektől elhagyták a nevéből a munkás (Arbeiter) szót, azóta Auto-, Motor- und Radfahrerbund Österreichsnek hívják. A névváltoztatás ellenére a klub megmaradt az osztrák szociáldemokraták autósszervezetének, vezetésében az SPÖ kipróbált káderei kaptak helyet, és párthűsége okán lett itt autóklubtag sok SPÖ-s. S bár formálisan már elszakadtak a szálak, az idei választási évben az SPÖ-t heves támadások érik az ARBÖ miatt, mondván, ezen a szervezeten is jól látszik, a szocik még mindig nem tanultak meg üzleti alapon gazdálkodni.

Hozzáértők szerint az ARBÖ pénzügyi nehézségeit - négy tagszervezetnél 6,2 millió euró tartozás gyűlt fel - nem csupán a feszesnek nehezen nevezhető gazdálkodás okozza, hanem éppen az, hogy pártmegfontolásokból mindenképpen fenntartják a 460 ezer taglétszámú szervezetet, s nagyjából ugyanazokat a szolgáltatásokat kínálják, mint az ARBÖ-nél négyszer nagyobb taglétszámú, a másik nagy párthoz, az ÖVP-hez közelinek mondott ÖAMTC. Mindez a Consultatio könyvvizsgáló cég most elkészült vizsgálatából derült ki (amely amúgy az egykori szociáldemokrata alkancellár és pénzügyminiszter, Hannes Androsch tulajdonában van). Hans Peter Halouska, a szintén 100 évesnél idősebb, konkurens klub főtitkára sietett is kijelenteni, hogy az ARBÖ-botrány egyáltalán nincs az ínyére, a közvélemény ugyanis csakis azt a következtetést vonhatja le belőle, hogy az ÖAMTC-nél is ugyanúgy mennek a dolgok, mint a riválisnál. Pedig - így Halouska - ő minden extrával együtt "csak" évi 175 ezer eurót keres, magáncélokra pedig nem a klub szolgálati autóját használja, hanem saját dízel Opel Vectráját.

Az ARBÖ-nél kilencven ellenőrző állomást tartanak fenn a tagok autóinak átvizsgálására (a konkurenciánál 110-et), több tucat vörös segélyautóval járják az utakat, biztosítást, külföldi utakat kínálnak és szakvéleményt készítenek, klubújságot küldenek havonta a tagoknak. Az ARBÖ és az ÖAMTC összesen 3300 embert foglalkoztat, 2 milliós tagságuk több mint kétszer akkora, mint a parlamenti pártoké együttesen, így komoly társadalmi-politikai befolyásuk van, a sajtóban is nagy teret kapnak. Ha harcba indulnak, szinte biztosak lehetnek a sikerben. Amikor például ez év januárjában a szociáldemokrata bécsi polgármester meghirdette, hogy 50 kilométerben maximálja a főváros egész területén az autók sebességét, de erről a döntéséről csak a hírekből értesültek az autós érdekképviseletek, beindult a gépezet. Az ÖAMTC ellenkampányt indított az elképzelés ellen, némi vergődés után a "vörös Bécshez" közeli ARBÖ is csatlakozott a tiltakozáshoz, így az 50 kilométeres limit ötlete gyorsan lekerült a napirendről. Ez is a klubok túlhatalmát bizonyítja, mondják sokan, elsősorban a környezetvédő zöld szervezetek, amelyek távolról sem tudják ilyen sikeresen érvényesíteni akaratukat a hatalommal szemben.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS