Úgy érezzük magunkat, mint akit kényeztetnek: a kormány négy irányba állítható, négy elektromos ablakot mozgathatunk, ötlemezes cédéváltós Blaupunkt magnó kényeztet, amiben hangkazettát is lejátszhatunk, van tempomatunk, automatikus klímánk, kartámasz elöl és hátul. Annyi extrát belepakoltak az autóba, hogy majdnem megjött a kedvem hozzá, még mielőtt elindultam volna a kocsival. A motor kétliteres és dízel, nem egy nyomatékkirály, de tökéletes a hétköznapi megpróbáltatásokra. 121 lóereje pont annyi, amennyi még meglepően jól hajtja az amerikai logóval ellátott dél-koreai ipari remeket. Lámpás kiugrásnál bízhatunk az erejében, szökik a kicsike.

 

A Lacetti kissé összetömörített Fiat Cromának látszik, külalakja nem tűnik ki a kor autói közül, de a minőségi arculatú termékek közé simul be. Olasz dizájnja ellenére a Lacetti megmarad tipikus koreai vasnak, a belső dizájn, a silány egyenkapcsolók, a puritán és hangulattalan belső, az igénytelen anyagválasztás, a pontatlan összeszerelés mind erről tanúskodnak. A sebváltó körüli gumiköpeny fájdalmasan rossz minőségű, Daciás időkre emlékeztet. Egy falsch rükverc váltást kivéve jól szuperált.

 

A kocsi azonban jól megy, nem érheti kritika sem a kormányzás, vagy a váltó pontosságát, sem a futómű lágyságát. A vezetési komfort kifejezetten jó, a hátul ülők hosszú távon sem panaszkodtak a kényelemre. Az ülések ócskának tűnnek, de például a vezetőülés deréktámasszal felszerelt, oldaltartása nincs, de hosszú úton sem fájt a hátam vagy a derekam. Ezek fontos szempontok egy cégautónál, akárcsak az, hogy mennyire gazdaságos és mennyire takarékos egy autó.

 

 

A Lacetti alapára nem túl kedvező. A róla alkotott kép valahol három millió környékén lenne éles, jól felszerelt mivoltában. Ennek ellenére az autó hivatalos ára 3 milliótól indul és az általam tesztelt példány Platinum felszereltségű 4,7 milliós alapáráig tart, ami soknak tűnik. Ennek ellenére rengeteg Lacetti fut az utakon, és nem mind belügyi, illetve rendőrautó. Ennek az lehet az oka, hogy a kereskedők rugalmasak az árat illetően, illetve, hogy az autó meggyőzte a flottavásárlókat, akik nagy tételben vásárolva olcsóbban hozzájutnak a kompakt autóhoz.

 

A műszerfal végtelenül egyszerűsített, a kör alakú levegőbeömlők, a kopogós betétek között nincs semmi említésre való szép. Talán csak az esti fényekben megmutatkozó halvány zöld műszerórák jelentik a kivételt. Éjszaka ugyanakkor már nem olyan frankó az autó, a halvány lámpáival alig lehet az úton tartani a verdát, főleg, ha nyálkás, esős időben van részünk. Még ködlámpával sem birkózunk meg a vaksággal.

 

Reggel traktorhanggal köszönt a Chevy, ezzel nincs is semmi baj, tudjuk róla, hogy dízel. A benzinkútnál is az, még szerencse, mert a 7,7 literes fogyasztás is csak átlagos száz kilométerenként. Igaz, hogy a több, mint 1100 kilométeres tesztút során sokat mentem autópályán is, erőltetett tempóval. Futóműve komfortos, néha hullámzik, végsebessége 185 kilométer/óra körüli. 

B. Cs. 

Műszaki adatok