Bácsi Róbert

A visszapillantó tükör folyamatos használata elengedhetetlen a városi közlekedésben. A városokban nem a sebesség jelenti az elsődleges veszélyforrást, hanem a nagy és több irányból érkező forgalom. Ha megfelelőképpen van beállítva mindegyik tükör, az hozzásegít ahhoz, hogy mindig tudjuk, mi történik az autót körülvevő forgalomban. Az lenne kívánatos, hogy 360 fokban tudjunk tájékozódni az eseményekről. Erre azért van szükség, mert csak így lehet hatékonyan és biztonságosan kezelni a vészhelyzeteket. Ha baj van, már nincs időnk belenézni a tükörbe a kerülő manőver megkezdése előtt, ezért kell minden pillanatban tudni, hol helyezkednek el a minket körülvevő járművek.

Ez egyben azt is feltételezi, hogy legalább annyit nézzünk hátra, mint előre. Ha sikerül megfelelően beállítanunk a tükröket, azt vesszük észre, hogy nem kell megragadnia tekintetünknek, elegendő csupán egy futó pillantást vetnünk rá, és máris tájékoztat bennünket. Sokan követik el azt a hibát, hogy az oldalsó tükröket a tolatáshoz állítják be, így sokat mutat az autó oldalából és keveset a környezetből. Az a jó, ha ez éppen fordítva van: alig látjuk az autónkat, viszont annál többet a környezetből, hiszen tolatáskor amúgy is hátra kell fordulnunk, hogy észrevegyük az akadályokat.

Bácsi Róbert

Mindez leginkább azokra vonatkozik, akik indokolatlanul lassan haladnak, és ezzel komoly torlódást alakítanak ki maguk mögött, ami igen balesetveszélyes is, hiszen kockázatos kerülési manőverekre kényszeríti a többi autóst. Próbáljunk odafigyelni arra is, hogy ne párhuzamosan haladjunk a mellettünk lévő autóval, hanem vagy előrébb, vagy hátrébb, hogy legalább sávváltással lehetővé tegyük az előzést mások számára. Azok a vezetők, akik a belső sávban 30 kilométer/órával közlekednek, nemcsak másokat korlátoznak a haladásban, de tapasztalatom szerint nem is a vezetés az a terület, amiben jeleskednek, ebből kifolyólag nagyon veszélyesek a környezetükre nézve. Nem figyelnek a többi autósra, sőt, izgalmukban azt sem tudják, „melyik országban vannak”. Görcsösen és figyelmetlenül vezetnek.

Mindenki azokat a járműveket szereti, amelyek megbízhatóan, kiszámíthatóan viselkednek a különböző helyzetekben. Nincs ez másképp az emberekkel sem. Minden autót vezető ember szereti tudni, hogy az ő viselkedése milyen reakciót vált ki az őt körülvevő autósokból. Ezt alapul véve vezetnek, váltanak sávot, kezdenek előzésbe és hajtják végre a manővereket. Nyilvánvaló, mekkora veszélyforrást jelent ebben a folyamatban az, akinek viselkedése kiszámíthatatlan, reakciói bizonytalanok vagy nincs tisztában azzal, amit csinál. Azok, akik nem szeretnek vezetni vagy félnek a vezetéstől, a félelmük miatt általában bizonytalanná válnak. Ez komoly probléma, amelyet szakavatott segítséggel és gyakorlással orvosolni lehet.

Bácsi Róbert

Az autóvezetést gyakran hasonlítom a sakkhoz, mivel itt is minden a fejben dől el. Mindig tudnunk kell, mit szeretnénk, merre tartunk. Emellett elengedhetetlen, hogy átlássuk a „játékterünket”, vagyis tudjuk, mi van körülöttük. Ha mindez megvan, akkor hozhatunk felelős, jó döntést. Ne tétovázzunk, hanem cselekedjünk mielőbb.

Reakcióidőnk jórészt attól függ, hogyan ülünk, miképpen fogjuk a kormányt, jól van-e beállítva a visszapillantó tükör, mennyire vagyunk figyelmesek, mennyi a figyelemelterelő, zavaró tényező. Vezetés előtt természetesen tilos alkoholt, drogot, vagy erős tompító hatású gyógyszert (allergiagyógyszer, fájdalomcsillapító, nyugtató stb.) fogyasztani azzal, hogy csak ide, a második sarokra ugrunk el. Lassíthatja a reakciónkat, ha hangosan szól a zene vagy utasaink zavaróan viselkednek, netán telefonálunk, veszekszünk, hiszen így csökken a koncentrálókészségünk. Figyeljünk arra, hogy a megadott sebességtartományokat betartva autózzunk, hiszen a nagyobb tempó rövid reakcióidőket hagy számunkra vészhelyzetben. Ugyanezt az időt vesszük el magunktól, ha a sebességhez képest rövidebb követési távolságot tartunk az előttünk haladótól. 

Stevie A. E. Kala