am

A koreai gyártók mindent megtesznek azért, hogy európai ízlésre szabják modelljeiket. Ami sikerül a Kiának, az nem jön össze a márkatestvér Hyundainak. A cég új alsó-középkategóriás büszkesége, a kompakt i30 a törekvések ellenére japán formatervet szólaltat meg. A lapos kialakítás, a kacifántos lámpák, az íves oldalvonal, a japán konkurensek sorába állítja az autót és nem az európai parkolóba. Ennek ellenére szerethető autót csináltak a koreaiak, könnyed, jól vezethető és tartalmas. 

Míg a külső formavilágát az együtt eltöltött nyolc nap során nem sikerült megszoknom – folyton azt kérdeztem az ismerőseimtől, hogy tetszik? Érdekes módon ők mindig pozitív választ adtak. Beülve már sokkal otthonosabb az i30 (vajon mit jelenthet? Intelligens harmincasok?), műszerfala tetszetős, egyszerű. Minden kijelző LED-kékben pompázik. 

am

Függetlenül autós tulajdonságaitól elsőre szembeötlik a nagy kijelzős audiorendszer, mp3-as lejátszóval és csodák-csodája, USB-csatlakozóval. Ezt diszkréten a multifunkciós könyöktámaszba rejtették el, kék fénnyel világít az AUX, az iPod, és az USB-csatoló. Semmi más nem kell, csak egy pendrive, és máris üvölt a gyári minimál hangládákból a Belga. A jó hír, hogy minden felszereltségnek része ez a jótétemény, akárcsak a bicskakulcs.

Már a komfort felszereltségi szinten (ilyen volt a tesztautó) van automatikus klímaberendezés, hat légzsák, kormányról vezérelhető zenelejátszó. Praktikus részletekben is bővelkedik az autó, tárolórekeszből, pohártartóból van bőven.

am

Az i30-as belseje is távol áll az európai autók minőségétől, bár a dizájnnal itt alapvetően nincs baj. Az ülések sem rosszak, nem is túl jók, a kormány négy irányba állítható, filigrán, a váltó kissé pontatlan, a műszerek kezelése egyszerű. A baj nem is itt van, hanem az összerakás minőségében. Tesztautómban 12 ezer kilométer volt, ennek ellenére úgy zörgött alacsony fordulaton és magas sebességfokozatban, mint egy bádogos szekér. Míg a motornak soha nem lehetett hallani menet közben a hangját, addig a kesztyűtartó felől a fülünket sértő zizegést nem lehet elnyomni a zenével sem. 

115 lovas dízelmotor kiválóan teljesített, csendesen, erősen és takarékosan szolgált, sőt a rugalmasságát sem kifogásolhatjuk. Ha kell poroszkál, de ha bedühödünk, akkor sietni is lehet vele. A motor hangját csak mínuszos reggeleken hallani, bemelegedve csendesebb mint benzines társai. A hatszáz kilométeres tesztút során vegyes használatban 6,3 liter gázolajat evett meg száz kilométerenként. 

am

A rázós budai utakon hamar kiderült, hogy a dízelünk futóművét nem ide szánták, ráz, mint a rosseb. Kemény futóműve autópályákra való, itt a 130-140-es tempót könnyedén tartja. 

A helykínálattal nincs gond, elöl jó, hátul két felnőttnek nincs gondja, a csomagtér is méretes, jól pakolható. A hátsó üléspad egyharmad/kétharmad arányban dönthető, az anyósülés viszont nem, így túl hosszú tárgyakat ne vegyünk, ha i30-cal megyünk a boltba. 

Annak elennére, hogy a c’eed ötcsillagos minősítést kapott az EuroNCAP töréstesztjén, az i30-nak ez nem sikerült, négy csillagot szerzett. Pedig mind az öt ülésén figyelmeztet a biztonsági övek becsatolására, sokszor még akkor is, ha nem ül ott senki.

B. Cs.