szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az idei évben majdnem kilencven új modell járt nálunk, ebből válogattuk ki a valamilyen szempontból kitűnő tizenkettőt.

Legrosszabb tesztautó: Subaru Levorg.

László Ferenc

Ha létezik év legjobb tesztautója kategória, akkor bizony nem kerülhetjük meg az év legrosszabb tesztautója témát sem, és villámgyorsan tisztáznunk kell, hogy nagyon is fájó szívvel szavaztuk meg a Levorgnak ezt a nem túl megtisztelő címet. Merthogy mi szeretjük a Subarut mint márkát, és drukkolunk neki, hogy egyszer újra a régi fényében tündököljön, ehhez azonban nem pont ilyen Levorg-szerű négykerekűeket kellene gyártania a japán cégnek.

Az egyedi, bár sokak szerint véleményes külcsín még simán vállalható, és a fejlett négykerékhajtás is szerethető, azonban ezen kívül kevés pozitívum található a kocsiban. A jellegzetes boxermotorhangról lényegében teljesen le kell mondanunk, és bár értjük, hogy miért is lenne jó nekünk a CVT-váltó, a gyakorlatban valahogy mégsem felemelő érzés együtt élni ezzel a fokozatmentes váltóval. A fedélzeti számítógépes rendszer felhasználói felülete nehezen kezelhető és szépnek még nagy jó indulattal sem nevezhető, és bizony a magas fogyasztás miatt sem lopta be magát a szívünkbe a Levorg – a tesztautóban talán csak az STI szettet lájkoltuk őszintén.


Leggyengébb tesztautó: Fiat Tipo 1.4.

L.F.

Az autós újságírókat sokszor az a vád éri, hogy mivel nagyrészt a földtől teljesen elrugaszkodott felszereltségű és túlmotorizált járgányokat tesztelnek, már-már derogál számukra beülni a kispénzű vásárlók számára készített modellekbe. Tény, ami tény, egy 300 lóerős német prémium autó után furcsa érzés átülni egy a 100 lóerőt alulról súroló olasz gépsárkányba, de természetesen az ilyen "népautókkal" is foglalkozni kell, sőt! A régi emlékeket felelevenítő vadonatúj Fiat Tipo sokak örömére igen szemrevaló formatervet kapott, az olaszok tehát még mindig nem felejtettek el szép autókat gyártani, ezen kívül pedig a tesztre kapott Tipo tágas utasterét és korrekt csomagtartóját is nagyra értékeltük.

Bár a Tipo csak 1,2 tonnás, az 1,4 literes szívó benzinmotor még a hatsebességes váltó ellenére is csak nehézkesen birkózott meg a kaszni mozgatásával. A 95 lóerős és nem mellékesen elég iszákos erőforrással még visszagangolva is örökkévalóságnak tűnt egy 80-ról 120-ra történő gyorsulás, és hangsúlyozzuk, hogy nem száguldani szeretnénk egy ilyen autóval, csak éppen biztonsággal letudni az előzéseket. Summa summarum, érdemes egy picit többet spórolni vásárlás előtt, és egy erősebb motorral megrendelni az amúgy remek új Tipót.


Legjobb SUV tesztautó: Skoda Kodiaq.

László Ferenc

Egyértelműen a divatterepjárók korát éljük, a piaci növekedés lényegében teljes egészét a SUV-oknak köszönhetik a gyártók, és ma már lényegében egyetlen gyártó sem létezhet ilyen modell nélkül. Bár az emelt felépítésű városi divatjárgányok nem feltétlenül állnak túl közel a szívünkhöz, 2016-ban néhány igen jól sikerült SUV-ot terelgetett felénk az élet. Többek közt a Hyundai, a Kia, a BMW és a Mercedes is jól megszórt bennünket ebben a kategóriában, de a legnagyobb letámadást a VW konszern hajtotta végre.

A VW Tiguan egy kicsit talán unalmasra, de kiválóra sikeredett, aztán jött a Seat Ateca, mely kisebb formában és nem annyira high-tech módon vonultatta fel a Tiguan génjeit, az év végén pedig megérkezett az igazi nagyágyú, a Skoda Kodiaq. Gondolkodás nélkül ennek a cseh-alaszkai medvének szavaztuk meg a kategória elsőségét, hiszen a Kodiaq a szemrevaló külcsínt tágas beltérrel, hatalmas csomagtartóval és akár hét üléssel is képes kombinálni. Ráadásul teszi mindezt olyan szemtelen módon, hogy árban kicsit aláígér az eggyel kisebb kategóriás márkatársnak, a Tiguannak. Jövőre pedig jön a folytatás, a kis Yeti.


Legzöldebb tesztautó: BMW i3 és  Nissan Leaf.

Ebben a kategóriában kivételesen két autónak kell osztozkodnia egymással az elismerésen, ugyanis egyszerűen nem tudtunk dönteni a németek és a japánok elektronok által hajtott modelljei között. Érdekesség, hogy sem a BMW i3, sem pedig a Nissan Leaf nem egy vadonatúj fejlesztés, csak éppen mindkét e-autó idén jutott el arra a fejlettségi szintre, amit már régóta szerettünk volna viszontlátni. Történt ugyanis, hogy a BMW 2016-ban 22-ről 33 kWh-ra, a Nissan pedig 24-ről 30 kWh-ra növelte az akkumulátort, melynek köszönhetően mindkét kocsi hatótávolsága jelentősen megnőtt. Ez a gyakorlatban mintegy 200 kilométeres valódi és nem elméleti hatótávot jelent, ami mind városi, mind agglomerációs környezetben használva általában bőven elegendő.

A kis i3 mellett szól az elképesztő menetdinamika: a nálunk vendégeskedett metálkék rakéta mind gyorsulás, mind pedig rugalmasság tekintetében igen magasra helyezte a lécet. Ez utóbbit a lomhább Leaf ugyan leverte, azonban az i3-mmal ellentétben ez egy teljes értékű ötszemélyes autó, melynek csomagterében minden további nélkül elfér egy normál babakocsi és megannyi további pakk. A slusszpoén pedig az év végétől igényelhető állami támogatás, melynek révén mindkét e-autó kapásból 1,5 millió forinttal olcsóbb lett.


Legértelmetlenebb tesztautó: BMW X4 M40i.

László Ferenc

Közös lónak túrós a háta, avagy amikor egy autónak egyszerre kell divatos terepjáróként és kőkemény sportkocsiként is viselkednie, abból általában nem sok jó szokott kisülni. Pontosan ez történt esetünkben is, amikor is a BMW az amúgy teljesen szerethető kupé SAV-ba, az X4-be kis túlzással élve belepakolta azt a versenytechnikát, mely a lapos és könnyű M2-t olyannyira szerethetővé tette. Végeredményképp kaptunk egy olyan, közel 2 tonnás autót, amely valahogy sem családi kocsiként, sem pedig sportautóként nem az igazi.

Önmagában véve imádtuk a turbós sorhatos erőforrás teljesítményét, a hangolható sportkipufogó vérpezsdítő dallamait és a sportfutómű által biztosított sínautós trakciót, csak éppen ezeket nem pont egy emelt kasznis járműben tudtuk a legtöbbre értékelni. Arról nem is beszélve, hogy a kipufogó hangja még a halkabb üzemmódban is igen fárasztó volt, amikor nem néhány kilométeres, hanem több száz kilométeres útra keltünk az X4 M40i-vel, ráadásul a betonkemény futómű a hazai utakon még a lelket is kirázta belőlünk. Ahogy a teszt végén is fogalmaztunk: hétköznapokra egy "fapados" X4-est, hétvégékre pedig egy M2-est válasszunk inkább, és még árban sem jövünk ki sokkal rosszabbul.


Legjobb kabrió tesztautó: Mercedes-Benz AMG C63S Cabriolet.

L.F.

Miért szeretünk kabriózni? Elsősorban ugyebár a maximum csak a bárányfelhők által megbolondított napsütés miatt, és talán ez, vagyis az időjárás az egyetlen olyan tényező, amit az idei kategóriagyőztes Mercedes-Benz C-Klasse Cabriolet nem tud a kényünk-kedvünk szerint alakítani. Ezt leszámítva viszont minden adott a maximális élményhez – a C-osztályú kabrióban egyszerre akár négyen is utazhatnak nyitott tető mellett, és még a csomagjaiknak is jut némi hely. Különböző trükkök bevetésével a stuttgarti prémiummárka simán megoldotta, hogy akár még legális autópálya-tempó mellett, vagy afelett se legyen orkánerejű szél a beltérben, szemben például a Porsche 718 Spyderrel, melyben már 80-100-as tempó mellett is harsog a szél.

A keménytető elhagyása ellenére is rendkívül merev autót a szelídebb és szolidabb kivitelek mellett AMG C63S változatban is sikerült kipróbálnunk, és a megtett kilométerek alatt mindvégig vigyorogtunk. A négyliteres biturbó erőforrás a maga 510 lóerős teljesítményével és földöntúli hörgős, durrogós hangjával ezzel a nyitott karosszériával párosítva nyújtja a legkiválóbb élményt, és akkor a remek hátsókerékhajtásról és a fáradás legapróbb jelét sem mutató karbonfékekről még nem is tettünk említést. A 27 literes tesztfogyasztás pedig kit érdekel...


Legmegdöbbentőbb tesztautó: Skoda Fabia TDI, 1.3 millió kilométerrel.

D.P.

Némileg szokatlan módon a legmegdöbbentőbb tesztautó cím nem egy új autónak jár idén, hanem egy igencsak sokat látott példánynak. Ősszel járt nálunk ugyanis a Skoda büszkesége, egy 1,3 millió kilométer futásteljesítmény felé közelítő dízel Fabia. Egy olyan jószágot kell elképzelni, amely 31-szer járta körbe képletesen bolygónkat 10 éves korára.

Mivel a kilométer-számlálója kiakadt 999 ezernél egy okostelefonra kötött vezérlő jellel számolják tovább a megtett kilométereit. A kocsi amúgy menetelésének egymillió lépését le is tagadhatná, a gondos gazdájának, a folyamatosan időben elvégzett és gyári alkatrészcseréknek köszönhetően.


Legszebb tesztautó: Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio.

D.P.

Meglehetősen ideális első randevús helyszínt biztosított az élet ahhoz, hogy az Alfa legújabb sztártenorját, a Giulia QV-t először kipróbálhassuk. Tájékozódni addigra már tényleg minden részletre kiterjedően sikerült a márka megmentőjének kikiáltott Giuliáról, a Slovakiaringen pedig végre meg is hajszolhattuk a Giulia csúcsverzióját, az 510 lóerős Ferrari-származékú biturbó V6-os motorral rendelkező új Giulia Quadrifoglio modellt.

Az Alfa amore azonnal beütött, a lóhere emblémás, vörös sportmodell, karbon motorházfedéllel, karbon tetővel és oldalköpenyekkel, aktív splitter és szénszálas hátsó diffúzorokkal örvendeztetett meg. A szép persze az, ami érdek nélkül tetszik, megmondta, a német filozófus Kant is, és hogy mennyire igaza volt, hát milyen érdekek is szólhatnának egy ilyen paripa ellen.


Legöncélúbb tesztautó: Range Rover Evoque Convertible.

D.P.

Az élőlény, amit ki kell találni, mert a természetben a darwini törvények szerint a természetes szelekció csírájában elfojtaná. Mindenesetre az autós világ evolúciója kicsit máshogy működik, főleg bőség idején, az ilyen végtelenül partikuláris ötletek is felbukkanhatnak és arathatnak. A focistafeleségek ridikülautója a Range Rover Evoque hatalmas siker évek óta, de hogy egy még vadabb ötlettel lecsapják a tetejét is, az már mondjuk az a szint, amire nem tettünk volna.

A négy évszakot egyéként tökéletesen kiszolgáló autó vászonteteje 18 másodperc alatt csukható le-fel, akár 48 km/h-s sebesség mellett is. Ami a kocsi lényegi paramétereit illeti, a csomagteret a maga 251 literes méretével nem lehet igazán komolyan venni, de igazából kit is izgat mindez. Viszont van síalagút a hátsó ülésbe ágyazva, ami szintén jelzés értékű, hogy milyen abszurd környezetbe is szánnak egy terepes kabriót.

 


Legbrutálisabb tesztautó: BMW M4 Competition.

Az M4 Competition tulajdonképpen több kategóriában is szerepelhetne – a legdrágább, legértelmetlenebb, legmegdöbbentőbb –, de inkább a legbrutálisabb kategóriában kapott helyet, mert az esszenciális élmény mégiscsak ez volt leginkább vele kapcsolatban. Egy autó, amely folyamatosan némi óvatosságra int. A „sima” M4-es 450 lóerősre húzott változatának még csak nem is a számszerűsíthető teljesítményadata a leginkább félelmetes, hanem ahogyan ezt valósággá teszi.

Olyan megzabolázhatatlan ideges agresszivitás érződik belőle, amilyennel ritkán találkozni. Ahogy írtuk is, mindig túl sok, olyan, mint Dolph Lundgren, aki semmihez nem tud finoman hozzányúlni, mert hiába próbál finomkodni, összeroppan a kezében.


A legdivatosabb tesztautó: Audi Q2. (hosszú teszt hamarosan)

D.P.

Az év végére maradt egy olyan modell, amely láthatóan megmozgatja az emberek nyakizmait az utcán. Jön egy ismerős dizájnjegyekkel felruházott Audi, még sincs meg, hogy mi is ez, de láthatóan nagyon „fancy” a formája. A mikro crossover Q2-es telitalálat lesz a plázákat otthonukként látogató rétegek szemében. Tényleg olyan ügyes formai és funkcióbeli jellemzőkkel van kibélelve, mintha egy rettentően ügyes laborban megalkották volna az embert, aki szupertrendi lesz 2017-ben

A kocsi, amennyire kívülről izgalmas, alapvetően egy basic VW-konszern konfiguráció gépészetben, 1.4-es TSI motorral, összkerékhajtás nélkül, csatolt hátsó-lengőkaros futóművel. A többi viszont a dizájn a köbön.


Az év tesztautója: Volvo V90.

D.P.

Az év autója – nálunk legalábbis. Hogy nem lesz az feltétlen a hivatalos, nemzetközi Év Autója szavazáson is, az lehet. Azon múlik, hogy a svédek az S90-t, a szedánt – a furcsa fenekűt – nevezték a megmérettetésre. A kombi változatnak mindenesetre a külsejébe sem lehet belekötni. Sokan nem tartják a Volvót valódi prémiummárkának – főleg az egyre jobban megritkított, mára csak négyhengeres motorcsaládjának köszönhetően – de ez szerintünk nincs így.

A Volvo V90-esben összeszedetten van benne a skandinávok emberközpontú dizájnja, ergonómia iránti érzékenysége, az igényes biztonságtechnológiai, félig önvezető rendszerekkel, sőt a járműgépészeti újszerűsége a turbólyukat eltüntető kisgömböccel, hogy összességében, ha arra kell választ adni, melyik autót érdemli meg leginkább a világ, akkor erre szavaznánk.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!