„A propaganda és a tettek a politikában sokszor nincsenek összhangban” – Rigó Máté és Ablonczy Balázs Trianon emlékezetéről
13 perc
2023.10.18. 17:45
Már a második kiadása kerül a boltokba Rigó Máté Háború, profit, Trianon című könyvének, amely tavasszal jelent meg, és fontos új szempontokat emel be egy mindig aktuálisnak tűnő korszak értelmezésébe. A mű szerzőjével, aki a Trianon 100 Kutatócsoport tagja, és Ablonczy Balázzsal, a kutatócsoport vezetőjével Gócza Anita beszélgetett.
hvg360: A könyv egyik kiindulópontja, hogy Trianont nem lehet megérteni csak a politikatörténetet tanulmányozva, kizárólag abban a szenvedéstörténeti keretben, ahonnan szokás értelmezni. Itt az ideje, hogy ne csak etnikai kategóriákban gondolkodjunk, hanem a különböző társadalmi csoportok tapasztalatait is vizsgáljuk.
Ablonczy Balázs: Politikatörténeti szempontból valószínűleg már nem fognak kiderülni nagy újdonságok, a párizsi békekonferencia az elmúlt 40 év egyik legtöbbet kutatott témája volt a nyugati világban.
Az én vizsgálódásaim is azt igazolják és Máté könyve is azt támasztja alá, hogy abban, hogy 1919/20-ban Erdélyben nem egy, a kisázsiai görög-török véres elűzéshez hasonló folyamat zajlott, és hogy életképes, egymással kommunikálni tudó nemzeti közösségek maradtak ezeken a területeken, az új hatalmak instabilitása és a párizsi békekonferencia nyomása mellett nagy szerepet játszott az a tény, hogy létezett középosztályi szolidaritás magyarok és románok között. Ha például valaki el akart menni Aradról, akkor az ő korábbi kollégája, aki tanfelügyelő lett mondjuk az új rendszerben, szólt neki, hogy most add el a házad, mert tudok neked vagont szerezni.
2019-ben, a centenáriumon a Trianon-érzést megfogalmazó, a Trianon-kérdést elemző tengernyi írás közül a traumaközeli években születettekből válogatott a hvg360. A szerzők műveiből az Örkény Színház művészei olvastak fel. A sorozat részeit itt olvashatja-láthatja.
hvg360: Mi lehet az oka ennek a szolidaritásnak? Trianon kapcsán erről eddig nem sok szó esett.
A. B. : Nem letagadni akarom a szenvedést, mert az volt, nem is kevés. De azt látnunk kell, hogy ha a mai fiatalok számára is érthetővé akarjuk tenni mindazt, ami történt, akkor nem elég, ha csak annyit mondunk nekik: „Ti is sírjatok velünk!”. Ettől még a sírás emberileg érthető reakció, annál is inkább, mert rengeteg az érintett: a jelenlegi magyarországi lakosság 25-30 százalékának vannak határon túli gyökerei, tehát sokak számára ez egy élő seb. De akkor sem tudjuk ezt elmagyarázni a 21. században születetteknek, ha csak azt ismételgetjük, hogy milyen szörnyű is volt Trianon.
A szolidaritás okaira visszatérve: a korszakban zajlik egy társadalmi forradalom, ezt nem szabad elfelejtenünk. Bár egy román középosztálybeli számára ez a nemzeti felszabadulás pillanata volt, de közben ők is rettegtek attól, hogy jönnek a parasztok vidékről, és feldúlják a házaikat. És mindez sokszor valósággá is vált. Theodor Mihalinak, a Román Nemzeti Párt vezetőjének mezőségi birtokát a román parasztok ugyanúgy feldúlták, mint a magyar földesúrét. Ebben a kontextusban az összezárás és az együttműködés az egyén szintjén eredményes társadalmi stratégiát jelentett.
Rigó Máté: A román kormány ugyan számos rendeletet kiadott a hűségeskük nem letételének következményeiről, de az már egy másik történet, hogy mi valósult meg mindebből a gyakorlatban.