szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

Kilencvenegy évvel ezelőtt, 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, pontosabban békediktátumot, amely Magyarországból – Horvátország nélkül számítva – korábbi területének 33 százalékát sem kitevő országot faragott. A lakosok száma 7,6 millióra apadt az addigi 18,3 millióról.

A trianoni békével Románia 103 ezer négyzetkilométernyi területtel: Erdéllyel, a Partiummal, Máramaros déli részével, a Bánát keleti felével gazdagodott, vagyis nagyobb terület jutott neki a történelmi Magyarországból, mint a mai magyar államnak, amely 93 ezer négyzetkilométer. Délkeleti szomszédunkhoz ezáltal 5,26 millió lakos került át. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 21 ezer négyzetkilométerhez jutott, többek között a Bácska déli és a Bánát nyugati feléhez, valamint a Baranyai-háromszöghöz. Ez 1,5 millió lakost jelentett, amiben nincs benne Horvátország. Azzal együtt ugyanis 62 ezer négyzetkilométert szerzett a később Jugoszláviának átkeresztelt állam: 2,6 millió lakossal.

Csehszlovákia 62 ezer négyzetkilométert és 3,5 millió lakost kapott a Felvidékkel, vagyis a mai Szlovákiával és az immár Ukrajnához tartozó Kárpátaljával együtt. Ausztria 4 ezer négyzetkilométerrel és 290 ezer lakossal gyarapodott a mai Burgenland révén. A lengyelek az egykori Árva és Szepes vármegyékből kaptak 24 ezer lakossal együtt településeket, az olaszok pedig - az előbb szabad várossá nyilvánított - Fiume révén 50 ezerrel gyarapították polgáraik számát. (Később egyébként Fiume is Jugoszláviához került, ma Rijeka néven szerepel a térképeken.)

Még Trianonnál is extrémebb követelések

A Magyarország számára tragikus trianoni döntésnél rosszabb verziók is felmerültek első világháborús vereségünk – pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as összeomlása – után. Romsics Ignác írja a Magyarország története a XX. században című munkájában, hogy a csehszlovákok részéről a „legextrémebb” követelések között volt a Pozsonyt Zágrábbal összekötő „szláv korridor” eszméje. A Magyar Katolikus Lexikon szerint ebben az esetben az újonnan létrejövő csehszlovák és jugoszláv állam Szombathely magasságában „találkozott” volna, és a mai Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék jelentős részét elcsatolták volna. Ezek és más román, illetve szerb törekvések a párizsi békekonferencián elsősorban brit és amerikai, illetve olasz és néha még francia ellenállásba is ütköztek – Romsics szerint.

©

A cseh követelések egyébként nemcsak Nyugat-Magyarországot érintették volna hátrányosan. Ablonczy Balázs történész Trianon-legendák című művében idézi az egyik cseh „javaslatot”, valójában követeléseket. Eszerint a Szigetköztől - amelynek egy részére a csehek igényt tartottak - a Szentendrei-sziget északi csúcsán lévő Kisorosziig a Dunát szabták meg határként, és Kisoroszi is Csehszlovákiához került volna. A határ ezután Püspökhatvantól a Nógrád megyei Sámsonházáig - Kisterenyét és Parádsasvárt is Csehszlovákiának juttatva - Domaházáig tartott volna. Miskolcot ugyan nem csatolták volna el, de az attól északra lévő iparvidéket, a Sajó völgyét igen. Ezután egy darabig a Hernád mentén húzódott volna a határ, Boldogkőváralja például szintén Csehszlovákiához tartozott volna, akárcsak Sátoraljaújhely a már a Zempléni-hegységen átvezető határszakaszon. Érdekes egyébként, hogy a cseh tervek mélyebben benyúltak volna Magyarország mai területére, de Kárpátalját eredetileg nem vonták be a terveikbe, csak feltételesen követelték volna e területet - Ablonczy könyve szerint.

Ezek az igények nem teljesültek, de megállapíthatjuk, arra jók voltak, hogy a britek és az amerikaiak eredeti terveit semlegesítsék. Romsics Ignác szerint ugyanis az angolszász hatalmak a békekonferencián eredetileg a trianoni határok menti, magyarok által sűrűn lakott területeket, így például a Pozsonyhoz közeli Csallóközt, vagy Losoncot és Füleket (ezek ma Szlovákia részei) a magyaroknak ítélte volna, akárcsak egy kelet-magyarországi, partiumi sávot, amely végül mégiscsak Romániához került. A Bácska egy része, a Drávaszög és az Észak-Bánság sem került volna el Magyarországtól az angolszász tervek szerint, amelyeket végül a békekonferencián elvetettek.

A román igények

Nagy-Románia megteremtése szintén ambiciózus tervekkel párosult. Bukarest eredetileg nem csak a végül megszerzett Erdélyre, Partiumra, illetve a Bánát egy részére vetett szemet, hatalmas vitát folytatott a szerbekkel a Bánság - Temesvár környéke - felosztásáról, és szerette volna határát egészen a Tiszáig előretolni. Nagy-Románia határai ugyanis a „Dnyesztertől a Tiszáig” húzódhattak volna egy akkoriban elterjedt jelszó szerint, ám a tiszai román határt – Debrecen, Békéscsaba, Orosháza Romániához csatolásával - a párizsi békekonferencia végül elutasította, jóllehet a Tiszántúl 1920-ig román megszállás alatt állt. Sőt, 1919 nyarától novemberig az ország jelentős részét, így a Duna-Tisza-közét és Budapestet is elfoglalták a románok.

A megszállás idején román-magyar puhatolózó jellegű tárgyalások is zajlottak. Ezeket ugyan a nagyhatalmak később elutasították és leállíttatták, de jól jellemzi a román követeléseket a szociáldemokrata Garami Ernő Forrongó Magyarország című könyvében olvasható részlet: „a Budapestet megszállva tartó román kormánynak az az igyekezete volt, hogy a párisi béketárgyalásokat megelőzően, különbéke megkötését vigye keresztül Magyarországgal.”

Nagy-Románia a két világháború között
©

Garami szerint Bukarest nemcsak az 1919 őszén átmenetileg hatalmon lévő Friedrich-kormánnyal, hanem a magyarországi ellenzékkel is egyeztetni próbált. „Erdélyi János, aki mint nemzetiségi képviselő, valamikor a magyar parlamentnek is tagja volt, tárgyalt Budapesten, a román kormány meghatalmazása alapján, ezekben az ügyekben” – írta Garami, aki szerint Bukarest ekkoriban a Tisza-Maros szögletet akarta megszerezni, így a Maros torkolata is Romániának jutott volna „Békéscsabával és Makóval” együtt.

Kompromisszumra készen álltak a "soviniszták"

Garami megjegyezte: „Számomra rendkívül érdekes volt annak megfigyelése, hogy a soviniszta magyar hazafias politikusok közül is milyen sokan akadtak, akik nem csináltak bizalmas körben titkot abból, hogy e javaslattal rokonszenveznek.” Név szerint Bethlen Istvánt, Horthy későbbi miniszterelnökét is kiemelte ezen „soviniszták” közül Garami, aki azt állította, hogy az előzetes tárgyalásokon ő és Szemző Ernő fellépése nyomán utasították el a magyarok a román tervet. (Szemző kisgazdapárti politikus volt, Garami pedig a szocdemek azon szárnyához tartozott, amely nem kért a hatalomból a Tanácsköztársaság idején.) Persze, a magyarok ellenállása ekkoriban nem sokat nyomott latban, és a Maros torkolata végül is azért maradt hazánk része, mert a párizsi békekonferencia - mint azt Romsics Ignác írja - elutasította a követelést, akárcsak Debrecen, Orosháza és más tiszántúli városok és területek elcsatolását.

Annak ellenére maradt a mai Hajdú-Bihar és Békés megye magyar terület, hogy a franciák egyik szakértője, a földrajztudós Emmanuel de Martonne egyik szakvéleményében a párizsi békekonferenciának arról írt, hogy a „debreceni pusztában” etikai öntudatra ébredt román csoportok vannak – ezt Ablonczy Balázs történész idézi fel Trianon-legendák című 2010-es kötetében.

Vita a jugoszlávokkal

A mai Magyarország déli részén sokáig szerb, jugoszláv és francia csapatok állomásoztak, a szerbek ugyanis jelentős területekre vetettek szemet időközben, nagyjából a Pécs-Baja-Szeged vonal tájékán. Nemcsak a Pozsony-Zágráb korridor volt érdekes számukra, megszállva tartották a mai Magyarországhoz tartozó Baranya megye jelentős részét is. 

Az olaszokkal kötött Londoni egyezmény szerint Szerbiának ígért területek - erről a szerbeket is csak később tájékoztatta az antant
©

Bár az 1920-as trianoni béke egyértelműen kimondta, hogy Baranya megye északi része és Baja környéke is magyar terület marad, a jugoszláv állam nem szívesen adta fel 1921-ben a pécsi szénmedencét, amelyet 1918 óta tartott megszállva. Romsics Ignác erről így ír: „a jugoszláv hatóságok vonakodtak eleget tenni” a nagyhatalmak kiürítési követeléseinek, és felkarolták, illetve ösztönözték a Magyarországról ide menekült forradalmárok (szocialisták) autonomista követeléseit. „Így következett be, hogy 1921. augusztus 14-én a pécsi Széchenyi téren kikiáltották a Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot”. A ’köztársaság’ Jugoszlávia védnöksége alá helyezte magát, s kérte a terület kiürítésének elhalasztását. A nagyhatalmak azonban nem változtatták meg döntésüket, a magyar hadsereg így augusztus végén mégis birtokba vehette a Gyékényestől Újszegedig húzódó új határvonaltól északra fekvő területeket.

Nyugat-Magyarországot nem adtuk át teljesen

Elvileg a déli határvonal rendezésével párhuzamosan, szintén 1921-ben kellett volna a magyar hatóságoknak átadniuk Nyugat-Magyarországot Ausztriának. Itt azonban Héjjas Iván, Prónay Pál és Friedrich István szabadcsapatai feltartóztatták az osztrák csendőröket, legalábbis Romsics szerint. 1921. október 4-én Prónay ki is kiáltotta az úgynevezett „Lajtabánságot”. Ez nem volt hosszú életű „állam”, de annyit elértek a magyar tiszti különítményesek, hogy a nagyhatalmak meghátráltak és belementek abba, hogy Magyarország és Ausztria kétoldalú egyezményt kössön. Olasz közvetítéssel erre sor is került, ezután pedig - 1921 decemberében - népszavazás döntött Sopron és környéke Magyarországhoz tartozásáról. A legtöbb vitatott területet viszont átadtuk Ausztriának: ma ezek alkotják nyugati szomszédunk Burgenland nevű tartományát.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Gerlóczy Ferenc Vélemény

"Trianon kollektív narcisztikus sérülése a magyarságnak"

Trianon a magyarság közös traumája volt – állítja Pfitzner Rudolf, a 80 éves, Münchenben élő pszichoanalitikus, aki szerint a kilencven évvel ezelőtti traumát el kell fogadni és ki kell beszélni – máskülönben a magyarságnak nem lesz új, európai identitása, hanem továbbra is a régi sebek foglya marad.

Nagy-Britannia visszaad 5000 lopott műkincset Iraknak

Nagy-Britannia visszaad 5000 lopott műkincset Iraknak

A színművészeti diákjai: Október 23-án ez nemcsak ironikus, de méltatlan is

A színművészeti diákjai: Október 23-án ez nemcsak ironikus, de méltatlan is

Szlávik: Nincs más választásunk, mint védekezni

Szlávik: Nincs más választásunk, mint védekezni