Carpe diem! Élj a mának! – halljuk sokszor a jelenkor egyik mottóját. A hedonizmus jó dolog, a carpe diem is. De csak akkor, ha elhelyezhető a személyes történelmi idősíkba, ha a jelen mellett megjelenik a múlt és a jövő is.
Sokszor varázslatnak tűnik, hogy a hétköznapok forgatagában egy párkapcsolat, és benne mi magunk, egyensúlyban legyen. Pedig nem kell hozzá titkos összetevő. Nézzük, mi szükséges hozzá.
„A természetet, az evolúciót nem igazán érdekli a mi boldogságunk, a célja a túlélésünk, a fajunk fenntartása. Pedig a boldogságot keresni nagyon is emberi dolog” – mondta a HVG-nek adott interjúban Arthur C. Brooks, aki egy egész könyvet szentelt azoknak a módszereknek és tudományos felismeréseknek, amelyek elvezethetnek a boldogabb mindennapokhoz. Az biztos, hogy hiába várunk a boldogságra, ha nem teszünk érte semmit.
A távoli és misztikus Bhután alkotmányos monarchia, és egyben a Bruttó Nemzeti Boldogság országa. Zurbó Dorottya és a bhutáni származású rendező, Arun Bhattarai A boldogság ügynöke című dokumentumfilmjükben fantasztikusan nagy munkával ennek a jól csengő állami koncepciónak a mélyére ásnak, hogy a végén kiderüljön, honnan is ered a bhutániak derűje, borúja.
A boldogsággal kapcsolatban mindenkinek a tarsolyában van egy jó tanács, mint a „majd úgyis minden jóra fordul” vagy „csak a jó dolgokra gondolj, és akkor bevonzod azokat”. A legtöbb ilyen kéretlen tanácsban az a közös, hogy görcsös követésük jó eséllyel boldogtalanabbá tesz minket, mint ahonnan elindultunk. Valójában nem nagyon nehéz elérni a vágyott boldogság állapotát, bár univerzális megoldások nem léteznek.
A finnek nem tudnak nem a legboldogabbnak lenni, a top 10-be 6 uniós ország fért be, különös összefüggések vannak a korcsoportok szerinti bontásban.
Egy globális kutatás szerint a fiataloknak nincs könnyű dolguk, szakértők a közösségi oldalakat okolják.
Korábban a skandináv országban volt az egyik legmagasabb az öngyilkossági ráta a világon, ez már koránt sincs így, sikerült az uniós átlagra szorítani.
Magyarország csak 22. a listán.
Felnőttként a legtöbb ember boldog akar lenni, lehetőleg azonnal és örökké. Mégis egyre többen boldogtalanok, miközben hatalmas erőfeszítéseket tesznek vélt boldogságukért: pénzt és célokat kergetve beáldozzák minden idejüket, családi és baráti kapcsolataikat. Részlet L. Stipkovits Erika Még közelebb önmagunkhoz című könyvéből.
Persze nem erőltetett udvariaskodásról van szó.
Egy felmérésből kiderül, hogy az olaszok és a franciák mellett a Puerto Ricó-iak, sőt a magyarok is kifejezetten elégedettek a mindennapi étkezésükkel, szemben az angolokkal.
Német és svájci kutatók arra keresték a választ, igaz-e az elterjedt feltevés, hogy fiatal- és időskorban vagyunk a legboldogabbak, középkorúként viszont a boldogtalanság és az elégedetlenség dominál.
A magyar-amerikai pszichológus, író és professzor, Csíkszentmihályi Mihály előtt tiszteleg ma a világ több országában is a kereső főoldalán a Google.
A Nem Szentírás! című kötetben Feldmár András pszichoterapeuta és Tóth László teológus, mentálhigiénés szakember bibliai történetek kapcsán beszélget rezilienciáról, hatalomról és félelemről, megbocsátásról, szabad akaratról, függőségről, örömről, boldogságról, igazságról és valóságról. Részlet a kiadványból.
Van-e összefüggés az anyagi javak és a boldogság között, és ha igen, egyenes vagy fordított az arányosság? A néhány éve már lezártnak tűnt témát most más tudományos kutatások nyitották újra, és jutottak az eddigieknek meglehetősen ellentmondó eredményre.
A megbízható demokrácia mellett tucatnyi egyéb tényező javíthatja az élettel való elégedettséget – állítják a skandinávok nagy boldogságát kimutató kutatók. De mit üzen a bevándorlók aránya, az „elveszett pénztárca" teszt, számítanak-e a gének, és mi olvasható ki az öngyilkossági statisztikákból?
Tíz ponttal nőtt a boldogságindex a világon azóta, hogy beütött a covid, idén is folytatódott a javulás. De Magyarország jelentősen elmarad az átlagtól.
Mit tudnak a finnek az életről, ami miatt folyamatosan az élen végeznek a boldogságfelmérésekben? Frank Martela, a népszerű finn pszichológus elemzése és tanácsai.
Kamaszlányként, a nyolcvanas évek közepén azonnal átsiettem a lakás másik végébe, ha meghallottam, hogy édesanyám Máté Péter sorait dúdolja: „Most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár…” Aztán teltek-múltak az évek (azok, amikor az ember még adottnak látja a kapcsolatait), és ha Máté Pétert teljes mélységében nem is, de anyámat lassan elkezdtem megérteni.
